Adam Wingard rendező és Simon Barrett forgatókönyvíró karrierje a feldolgozásokon alapul: kettejük közreműködése a The Guest és a tökéletes nosztalgiamozi megalkotásával ért a csúcsra, hogy aztán idén a Blair Witch megismételhetetlen sikerének próbáljanak méltó örökséget állítani, de a nyilvánvaló elődök és popkulturális párhuzamok nélkül létező You're Next is már valamilyen szinten kijelölte számukra ezt a pályafutást. A 2011-es slasher ugyanis a műfaj erősen támaszkodott a műfaj klasszikus megoldásaira, és azok alkalmankénti megfordításaira, de képtelen volt átlépni azt a határt, amellyel a The Guesthez hasonlóan meghaladta volna egy ötletes stílusgyakorlat szintjét.
Barrett fő ötlete az volt, hogy a szülők évfordulójára összegyűlő újgazdag család nem csak egyszerű áldozatként fog funkcionálni az őket megtámadó maszkos fegyveresek számára: az egyik fiú barátnője ugyanis meglepően összeszedetten reagál az életükre törő veszedelemre, és hamar felveszi a kesztyűt támadóikkal. Barrett a játékidő előrehaladtával még bedob néhány ilyen csavart (spoilerek miatt ezeket nem részletezném), így a hagyományos horrordramaturgia helyett egy puszta kezes akció-thrillert alkot. Wingard ennek ellenére minden lehetőséget megragad, hogy a témából adódó horror-eszköztárat felvonultathassa, forradalmi megoldások nélkül, de ügyesen fokozva a feszültséget (a bevezetésben a tükröződő felületeken sejtetett gyilkosok például kifejezetten tetszetősen sikerültek).
Azonban minél kevesebb ponton megy egy alkotó szembe a klisékkel, annál valószínűbb az, hogy ő maga is azok áldozata lesz, és a Wingard-Barrett páros sem képes legyőzni a slasher néhány nyilvánvaló csapdáját. A nagy fordulatok között a karakterek teljesen elvesznek, célok és motivációk nélküli túlélőgépezetekké válnak, amely jelentősen megnehezíti a velük való szimpatizálást is. A You're Next hamar egy üres gorefestté válik, amely azonban előbb a rettegéssel, később már az izgalmakkal és a sokkoló megoldásokkal is adós marad: a veszélyérzet térben és időben nincs megfelelően definiálva (pl. a karakterek nyugodtan járkálnak a házban úgy, hogy tudják, az emeleten van az egyik támadó), egy idő után láthatóan a forgatókönyv kénye-kedve szerint dől el, hogy támadóink éppen nekiesnek-e a túlélőknek. Wingard természetesen elég jó rendező ahhoz, hogy ezt érezze, ezért számos olyan elemet csempész a műbe, amellyel egy önironikus-cinikus atmoszféra felépíthető, azonban ezekből is túl kevés sorakozik ahhoz, hogy igazi karaktert adjon a műnek (valahogy úgy, mint a Holtak hajnala esetében). Így a You're Next effajta hangvétele csak tovább csökkenti az érdeklődésünket a szereplők és küzdelmük felé.
Nem hiányzott volna tehát sok ahhoz, hogy a You're Next egy figyelemre méltó újrafeldolgozása legyen a műfaj motívumainak, de végül megrekedt a holtpont előtt. Így összességében egy korrekt tucat-slasher, amelynek egy-két ötletére az ínyencek bizonyára felkapják majd a fejüket, de valószínűleg még számukra sem fog maradandó élményt nyújtani.
7/10
A You're Next teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
