Lebilincselő: érdekfeszítő, valakinek a a figyelmét teljesen lekötő. Stílus: A nyelvi kifejezés módja. Akinek nem jön meg ettől a könyvtől a kedve ahhoz, hogy lekapja a polcról a régen ott porosodó értelmező kéziszótárt, ahelyett, hogy a neten keresgélne, sürgősen forduljon orvoshoz. Az Émile Ajar álnéven Romain Gary által írt letehetelen könyvecske ugyanis olyan utánozhatatlan eleganciával vezet végig bennünket egy nem kicsit bonyolult, évtizedeken átívelő, megmosolyogtatóan komoly érzelmi viharokkal tépázott szerelmen, hogy semmi kedve sincs visszatérnie az olvasónak a mai digitális korszakba, húzza az időt, hogy minél tovább maradhasson ebben a franciásan sikkes és könnyed, könyvekkel, képeslapokkal, és valódi, emberi szereplőkkel teli világban. Rusztikusan romantikus kirándulást tehetünk Salamon király szorongásokkal teli mindennapjaiba, amelynek célja az, hogy a magányos lelkek felvidulásra, a rendkívül bonyolult szerelmi szálak pedig feloldásra kerültessenek. Készüljünk fel a meglepő nyelvi és történeti fordulatokra, mert Ajar-nál még az is előfordul, hogy egy 65 éves nő és egy 25 éves férfi között szenvedélyes szexjelenet kerül leírásra, amelynek lelki háttere teljesen mértékben bemutatásra kerül. Vigyázat, azonnali függőséget okoz ez a zseniálisan papírra vetett írásmű!

Salomon Rubinstein 85 éves, egykoron ő volt a nadrágkirály, melynek köszönhetően nem szenved hiányt anyagiakban. Ő azonban elsősorban nem saját magára költi a pénzét, hanem egy lelki segélyszolgálatot működtet, és örömét leli abban, hogy segíthet másokon. A fiatal taxisofőr, Jean, azt a feladatot kapja tőle, hogy törődjön már egy kicsit egy régen elfeledett, 65 éves énekesnővel, Cora Lamenaire-rel. Azonban a dolgok hamarosan elfajulnak...

Romain Gary (1914-1980) olyan szinten volt fenegyereke a francia irodalomnak, hogy még azt a Goncourt-díjat is sikerült kétszer elnyernie, melynek legfőbb jellemzője az, hogy egy író csak egyszer kaphatja meg. Emberünk azonban olyan cselesen írta álnéven a könyveit, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy ugyanazon személy követte el mindkét alkotást. Litván származású volt, szülei válása után édesanyjával Nizzában élt, majd a második világháborúban repülőtisztként szerzett több kitüntetést. Alapjáraton diplomataként tevékenykedett (Los Angelesben francia főkonzul is volt), e mellett azonban írói munkáját sem hanyagolta el, termékeny szerző volt, sok műfajban próbálta ki magát, írt drámát, regényt, esszét, sőt filmforgatókönyvet is (a maga korában A leghosszabb nap szép sikert aratott, nyilván saját háborús élményeiből is sokat merített az írás során). Második felesége Jean Seberg színésznő volt, akinek 1979-es öngyilkossága után mély depresszióba esett, amely sajnos odáig fajult, hogy golyót röpített a fejébe. Nőiesen bevallom, nekem ez volt az első találkozásom az íróval, és azonnal rabul ejtett a stílusa, előbb-utóbb sort fogok keríteni az életmű fontosabb darabjaira, de addig is kíváncsian várom a ti kedvenceiteket tőle kommentben.

Szépkorú chanson d'amour, romantika a köbön, egyátlalán nem nyugger stílusban. A főhős ugyanis nem a címben szereplő Salamon király (vagyis Salomon, a nadrágkirály), hanem az ifjú, szenvedélyes taxisofőr, Jean, akinek legfőbb jellemzője, hogy imád megmenteni mindent és mindenkit, saját magát azonban nem igazán találta még meg. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a rendkívül különös szerelmespárt, a 85 éves gazdag urat, akit nagyon sok évtizeddel ezelőtt csúnyán megcsalt a most 65 éves Cora, és még mindig nem tudott megbocsátani neki, az anyagi jólétéről és szórakoztatásáról (Jean személyében) gondoskodik, azonban nem engedi közel magához érzelmileg. A már nem éppen ifjú hölgy sem hétköznapian durcizott be az öregúrra, hihetetlen erőfeszítéseket kell tennie érzelmileg kissé túlfűtött taxisoförünknek, hogy nagy nehezen összeboronálja őket. Mindeközben az ő viharos magánélete is rendeződik, hihetetlen, de ebben az örűletes érzelmi forgatagban képes volt találkozni egy értelmes lánnyal, aki el tudta fogadni, olyannak, amilyen és miközben mások boldogságáért töri magát ezerrel, mintegy mellékesen a saját életét is sikerül rendbe tennie.

Jól kivitelezett szimpla kis romantikus regénynek tűnik elsőre ez az egész, ugye? Nos, nem az, ugyanis egyrészt olyan hihetetlen fordulatok vannak benne, hogy már attól padlót lehet fogni, de az igazán lenyűgöző ebben a 315 oldalas kötetben az a lehengerlően egyedi stílus. Pofátlanul dögös mondatokon ájulhat be az olvasó szinte minden oldalon (a kedvencem sajnos nem tűri a nyomdafestéket, ezért álljon itt egy kevésbé alpári idézet:"A nyelvet nem lehet meghágni, a szabályait pedig nem lehet áthágni, mert abból nem sül ki semmi jó".), nem könnyű tartani a tempót az íróval, viharsebesen egy érzelemcunami kellős közepén találjuk magunkat, és miközben próbáljuk kibogozni az egyre bonyolultabbá váló szálakat, azon kapjuk magunkat, hogy teljes szívünkből drukkolunk egyrészt Salomonnak és Corának, hogy néhány évtized késéssel egymáséi legyenek, másrészt pedig Jean-nak és Aline-nak, hogy csak a kettejük dolgával tudjanak végre törődni.

A karakterek izgalmasak és többdimenziósak, a történet érdekes, fordulatos, és rendkívül jól vezetett, másodperc üresjárat sincs, már az első oldalakon magába húz a könyv, és nem is ereszt el egészen az utolsó betűig. Igazi francia hangulat hatja át az oldalakat, olyan érzés olvasni a könyvet, mint egy tipikus Edith Piaf-sanzont hallgatni: dübörögnek az érzelmek, a könnyednek látszó felszín alatt azonban vulkáni mélység tátong, amely egyszerre vonz és taszít, erényesen bűnös vágyat érzünk arra, hogy a legutolsó cseppig kiélvezzük az író által számunkra prezentált zabolátlanul érzéki és fádalmasan szép mondatkoktélt, amelynek éppen olyan őserőtől buzgó zamata van, mint egy jó francia bornak. Rendkívül sok mindenről szól ez a kiváló alkotás a szerelmen túl, a magányról, a barátságról, a megbocsátásról, az elmúlásról, az idő könyörtelen múlásáról, sőt, még az állatvédelemről is. Ritka jó könyv, rendkívüli olvasményélményt tud biztosítani, érdemes rászánni az időt, hibátlan darab!

10/10