Paul Tremblay Szellemek a fejben című kötete - a könyvborító tanúsága szerint - 2016-ban elnyerte a neves Bram Stoker-díjat a legjobb horror kategóriában. Ezek alapján érthető módon jókora elvárásokkal kezdtem neki a regény olvasásának. Amikor az utolsó oldallal is végeztem, bizony be kell valljam, hogy egy kicsit csalódott voltam. Na nem annyira, mint legutóbb A vér evangéliuma esetében, de azért ez a mű sem került be az örök kedvenceim közé. Félreértés ne essék, a Szellemek a fejben abszolút nem rossz könyv, sőt! Bravúrosan elbeszélt, ügyesen megírt, egyedi megközelítése az ördögűzés témakörének - csak éppen nem az az igazi horror, amit egy Bram Stoker-díjas alkotástól elvártam volna.

A történet a nehéz helyzetben lévő New England-i Barret-családról szól. A családfő sajnálatos módon már régóta nem talál magának munkát, a két lány közül pedig a nagyobbik, Marjorie skizofréniás tüneteket mutat. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a kamaszlány nem is beteg, inkább az ördög szállta meg. A család a rossz anyagi helyzete miatt belemegy abba, hogy a házukat birtokba vegye egy tévéstáb, és hogy a helyi katolikus pap a kamerák kereszttüzében, egy valóságshow keretén belül ördögűzést hajtson végre Marjorie-n. Mindezt a kisebbik lány, Merry tolmácsolásában tudhatjuk meg, aki 15 évvel az események után Rachelnek, a népszerű írónőnek meséli el életének ezt a félelmetes szakaszát.

A sztori prezentációja fergeteges, a kötet kiválóan olvastatja magát. Merry elbeszélése vibrálóan élő, kislány-nézőpontja magával ragadó, megjegyzései és Rachelhez való viszonya rendkívül hiteles, mint ahogy a traumatikus emlékek fokozatos előtörése is nagyszerűen lett ábrázolva. A fejezetek között egy klasszikus intenetes blog bejegyzéseibe is betekintést kapunk, ahol egy horrorrajongó bloggerlány hosszasan elmélkedik a Barret-család életéről készült, A megszállottság című tévéshow egyes epizódjairól. Ezek a "blogos" fejezetek azért különösen érdekesek, mert ironikus kikacsintást kap általuk az olvasó a történet horrorfilmes konnotációit illetően. A valóságshow-t ugyanis ízekre szedi a bloggercsaj, és a sorozat minden részlete esetében pontosan beazonosításja, hogy a készítők honnan, melyik klasszikus ördögűzős-démonos filmből nyúlták az adott paráztatós jelenet ötletét. A magamfajta horrorfan számára ez veszettül szórakoztató, ráadásul ezzel a megoldással egy jókora "meta" dimenziót kapnak a történések.

Egyébként a horrorfilmes áthallásokra való hangsúlyos rájátszás a mű több pontjára is jellemző. A kis Merry egy kézikamerával szaladgál a házban, és az általa készített felvételek a műsor fontos részét képezik (mellesleg az olvasói feszültség fokozására is alkalmasak); az ördögűzés fejezete akár a klasszikus Az ördögűző felülmúlhatatlan borzalmainak paródiája is lehetne; a felnőtt Merry elszántan gyűjti a démonos filmeket, stb. Bizonyos szempontból a regény cselekménye is olyan, mint egy tipikus found footage film sztorija, tehát sokáig építkezik, olcsó trükkökkel ijesztget, aztán egy csavarral lezárja az eseményeket.

Látszólag minden helyén van a műben: a tökéletlenségükben emberi karakterek (részeges anyuka, vallásba menekülő apuka), a média-, vallás- és társadalomkritika, a gonosz modern mindenlétét taglaló mondanivaló, és még egy hatásos drámai fordulat is jut a történet végére... egyetlen dolog hibádzik, de az nagyon: a horror. A nem is olyan régen olvasott, A falka című, szintén díjnyertes Nick Cutter-kötet után Paul Tremblay könyvéből bántóan hiányzik valami iszonyatos, ami görcsbe rántaná a gyomrunkat, vagy körmünk lerágására késztetne. Még a legszélsőségesebbnek, legborzalmasabbnak szánt pillanatok sem közelítik meg azt az élményt, amit szerintem egy horrornak képviselnie kellene. Marjorie megszállottságának jelei vagy sablonosak, vagy pont azáltal nem félelmetesek, mert a kis hölgy nyíltan kigúnyolja a horror kánonját. Sajnos még a legutolsó fordulat sem a szörnyűségével, hanem inkább a tragikumával sokkol (ezért is bátorkodtam a "dráma" címkét is a cikk alá biggyeszteni a horror mellé).

Felemás érzéseim vannak tehát a kötettel kapcsolatban. Eredeti módon megírt, kiváló elbeszélői vénával elmesélt történet, ami egy család tragédiáján keresztül ügyesen bontja ízeire a horror kliséit, hogy elmélkedjen egy kicsit a tévé, a vallás és a társadalmi elvárások sötét oldaláról. Arra a bravúrra azonban sajnos képtelen, hogy mindeközben megtartsa a horror hatásmechanizmusát is. Nagyszerű regény, de horrorkönyvnek csak "elmegy". Horrorrajongóként ezért tisztelem és becsülöm, de őszintén szeretni nem tudom.

7/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.