X-Men: Apokalipszis / X-Men: Apocalypse (2016)
2016. május 21. írta: danialves

X-Men: Apokalipszis / X-Men: Apocalypse (2016)

apocalypse.jpgAz X-Men számomra mindig az a széria volt, amely minden kortól, trendtől és buktatótól függetlenül létezett a filmvilágban. Az első rész 2000-ben gyakorlatilag a mai szuperhősáradat alapjait, a trilógia sokak által szidott záródarabja pedig a formátumát fektette le. Továbbá, miközben pedig a fél filmvilág azzal küzd, hogy hogyan hozzon össze egy épkézláb előzményfilmet (és valljuk be, az első Farkassal ebbe az X-Men alkotóinak is beletört még a bicskája), a First Class egy olyan mű lett, amelyet azóta is etalonként emlegetnek ilyen szempontból, Az eljövendő múlt napjai pedig gyönyörűen házasította össze a múltbeli és jelenbeli történetszálakat. Azonban már annak lezárásában is látszott, hogy hiába vesz az univerzum látszólag remekül minden olyan akadályt, amelyek más filmszériák alkotóinak hosszú évekig okoznának fejtörést, az X-Men sem teheti mindennapossá a világvégét, és meg nem történtté a tragédiáit. Éppen ez az, amibe az Apokalipszisnek beletörik a bicskája: ugyanazokat a köröket szeretné megfutni zéró hozzáadott érték nélkül, miközben hatodik film létére létfontosságú lenne, hogy a lehető legtöbb friss ötletet vigye be a franchise-ba.

Ez a történet ugyanis nem szól másról, mint hogy sokadszorra jön egy, az emberek életére törő gonosz (En Sabah Nur ráadásul mindenkinél egysíkúbb és rajzfilmesebb), akitől az X-Men megmenti a világot, ettől pedig az emberek még jobban elkezdenek félni tőlük. Magneto kap egy műcsaládot a műdrámázáshoz, amely annyira önismétlő, hogy a film egyik kulcsjelenetét konkrétan a First Class és a Days of Future Past képsorai képezik, filmvégi párbeszédünk Charles-szal pedig szóról szóra ugyanaz, mint a legelső rész zárásában. És persze - ha már az előző felvonásban mindenki imádta - kapunk egy újabb vicces Quicksilver-akciózást, valamint egy Wolverine-cameot, de az Apokalipszis gyengeségét jól jelzi, hogy utóbbi az egyik legfantáziátlanabb felhasználása a karakternek. Mindeközben pedig Bryan Singer a címszereplő révén egy zacksnyderi ürességű látványpornót varázsol a vászonra, amelyben már igazán akciójelenetek sincsenek, csak öncélú CGI-erődemonstráció.

apocalypse2.jpgEbben a világban már nincsenek is átlagemberek; kormányok, döntéshozók is csak futólag és funkció nélkül tűnnek fel, itt minden a mutánsok játszótere, akik éppoly szabadon garázdálkodhatnak, mintha a harmadik rész tréning-szimulációját látnánk két és fél órásra nyújtva. És mintha a szereplők is csak azért vállalnák a harcot, mert mi egyébről szólna egy X-Men-film? De ahhoz képest, hogy minden egyes mozi saját maga Polgárháborúja, csupa papírmasé-figura esik egymásnak. Lényegében az alkotók semmi mást nem tettek, csak az eddigi epizódok motivációit, történetszálait felhúzták a kortárs szuperhősfilmek szerkezetére, amelyből egy döcögve működő, de fáradt és fantáziátlan, koncepció nélküli produkció lett így, ahol az egyetlen vérfrissítést csak az új szereplők jelentik. Hozzáteszem, mivel nettó 15 főbb karakter található így a műben, értelmes karakterívek kidolgozására már csak ezért sem jut idő, és a többség kizárólag csak a folytonosság fenntartása érdekében vagy képességei miatt van jelen. Ugyanakkor azt meg kell hagyni, hogy az X-Men még mindig az egyik legemberibb hősökkel rendelkező szuperhős-univerzum, a figurák drámája pedig itt is sokszor működik a korábbi részek örökségének hála (még ha ez sokszor nem is az ott megkezdettek továbbfűzését, hanem felidézését jelenti mindössze), az univerzum mögött álló Singer-Kinberg páros rutinja pedig egy sallangmentes, egyszerű, de kifogástalan szerkesztésű darabot eredményez.

Az ehhez hasonló elemek működtetik az Apokalipszist: akármennyire is hevenyészett, tartalom és forma nélküli rombolásorgia a film, egyszerűen jó visszatérni ezekhez a hősökhöz, ebbe a világba. Hiába felvizezett és önismétlő, még benne van minden, ami miatt a korábbi X-Meneket is szerettük. De ez sovány vigasz: mindent összevetve a legújabb X-Men méltán kerülhet fel a képregény-adaptációk gyűlölőinek céltáblájára.

6/10

Az X-Men: Apokalipszis teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr988734424

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: X-Men: Apokalipszis 2016.05.23. 10:34:04

Mutáns, légy büszke, avagy fogadd el magad, hogy mások is elfogadhassanak. Ezzel a társadalmi üzenettel nyitott annak idején Az elsők, s innen a kirekesztés, kirekesztettség szimbólumaiként is azonosított mutánsok “előzmény-trilógiája” akár az intellig...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2016.05.21. 11:38:16

- Kellemesen csalódtam, DE...
- Teljesen jó lenne a film, HA...

Helytállóak a negatív kritikák, miszerint nem igazán sikerült jól az új X-Men, azonban, azok a kritikák is helytállóak, amik valamilyen szinten dicsérik az alkotást. Ugyanis mind a két félnek igaza van. A film első 2/3-a teljesen jó. Jól van felvezetve Apokalipszis, szépen csordogál a történet, semmi kapkodás, csak épül a monumentális végkifejlet.

Látványos, sőt, egészen gigantikus méretű lett ez a film, de éppen emiatt roskadt össze az egész a végére. Túl nagy, túl erős dolgot próbáltak a képernyőre vinni, és csak úgy, mint Supermannél, itt sem sikerült ez tökéletesen. Sőt... itt még a sokak által utált Superman-szintet se sikerült elérni. Bődületesen ötlettelen, kapkodós és összecsapott lett a film utolsó harmada. Nem tudtak mit kezdeni Apokalipszissel. Így viszont hiába ment jól egy darabig az egész, a végén keserű szájíz marad csak.

Quicksilver viszont zseniális. Flashnek és a Warnernak fel van adva a lecke.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.05.21. 12:00:53

@REMY: Mondjuk szvsz Apokalipszissel azért nem tudtak semmit kezdeni, mert nem is volt jól felvezetve... Most mégis mit láttunk belőle? Egy nyitójelenetet, ahol nem csinál semmit, meg ahogy gyűjtögeti a "lovasait" (mondjuk ők sem tudom, hogy mire kellettek..), miközben valamit zagyvál arról, hogy hogyan akar új világot teremteni. Ennyi erővel ki lehetett volna cserélni Ultronra, Zodra vagy Malekithre, azoknak is csak annyi volt a funkciójuk, hogy el akarják pusztítani a világot, és meg kell akadályozni őket benne.

Egy jó főgonosz szerintem nem attól jó, hogy nehéz legyőzni, hanem, hogy jól apellál a hősök gyengeségére. Ld. Loki vagy Zemo, de mondhatnám Jokert is. (Most amit En Sabah Nur Magnetoval csinált, azt hagyjuk, csak ismétlése annak, amit a figura eddig is művelt magától.) Az ilyen Apokalipszisek nem többek egy videojáték bossnál, akinek csak annyi a lényege, hogy 10-szer annyit kell belelőni, hogy meghaljon.

Szóval oké, hogy nem kapkod a film meg ilyenek, de nézzük már meg, hogy mit csinál közben, mert szerintem a nagy semmit. Bemutat egy gonoszt, aki nem is igazi antagonista, csak akadály, foglalkozik egy rakás karakterrel kb. említés szintjén, belerak pár olyan akciót, ami egy fikarcnyit sem visz közelebb a célhoz, csak időhúzás (Stryker-Farkas, de akármennyire is szerettem, most Quicksilver is ugyanez volt)... Nem mondanám, hogy ez a mű 2/3-ig egy remek építmény lett volna, amit aztán lenulláztak, hanem csak a végén vált borzasztó látványossá, hogy fel sem dobták azokat a labdákat, amiket le akartak csapni.

TomPowell25 2016.05.21. 13:34:54

@danialves: Én azok kevesek közé tartozom, akiknek bejött a film, de persze a makulátlantól nagyon messze van, ezt még én is elismerem, pedig nem kicsit vártam és Singer koncepciója is (különösen a korábbi X-rendezései fényében) erősen vitatható, viszont én úgy fogtam fel egy idő után, mint egy nagy költségvetésű drámát, annak pedig egész jó (kétszeri megtekintés után is).

Ami Apokalipszist és a nyitójelenetet illeti: annak a jelenetnek semmivel se kell több, hiszen ami nagy örömünneplésnek indul a hőn szeretett "istennek" az valójában merénylet és temetés is egyben, ezzel már lényegében jellemezve is van a figura zsarnoksága, amely megoldás Singerre egyébként is jellemző (lásd Mystique első mondatát A kívülállókban, amivel le is van írva a karaktere). En Sabah Nur egy a korból kiszakadt isten (komplexusos mutáns), aki meg van győződve saját nagyszerűségéről (már Xavier nyitó monológja is erre reflektál) és amikor azt látja, hogy elfelejtették, tisztítókúrát javasol, ebben pedig a világból kiábrándult, cinikus figurák vannak a segítségére (akiket sajnálatosan biodíszlet sorsra kárhoztatnak, ezt elismerem, mert bántóan szembeötlő). Ennek a karakternek nem kell több, mert a képregényekben, mesékben van ugyan eredettörténete, ide szükségtelen, hiszen azt se tudjuk, hogy Isten honnan ered és csak feleslegesen emberivé tették volna.

Egy olyan film - különösen egy nyári blockbuster - esetében, ahol Apokalipszis van a címben és nem szerepel utána a most szócska, szerintem törvényszerű a cselekményben (mert szó szoros értelemben vett történet valóban nincs) az egyszerűség. Megagiga mutáns jön, azt le kell győzni. Ennyi. Ennél eddig sem ígért többet, de az Emmerich művektől (amelyekből azért szépen idézget) és Bay filmjeitől mégis lényegesen intelligensebb. A fent felsorolt gonoszok közül pont a legsótlanabb és kb. két mondattal rendelkező Malekithhel nem helyezném egy szintre, akinek még ennyi motivációja sincs. Ultron és Zod már inkább stimmel, mert mindketten egy betegesen kifacsart, ugyanakkor végtelenül egyszerű értékrend mentén haladnak és akarnak pusztítást végre hajtani. Az előbbi egy sértődött gyerek, míg utóbbi egy korlátolt katona. Apokalipszis ugyanez: vagy engem imádtok a hamis isteneitek helyett, vagy elpusztultok. Emellett Apokalipszis lelkileg elég komoly fenyegetést jelent a hősökre: kihasználja Magneto fájdalmát (ami éppúgy az erejét, mint a gyengeségét jelenti) és Singer a karaktert szembeállítja Xavierrel, mint mutáns vezérrel. Az előbbi csak és kizárólag önmagában bízva felszabadítja a mutánsok képességeit, mintha azokat ő adta volna, míg utóbbi azt mondja a tanítványainak, hogy "Te magad engedd szabadjára a képességeidet. Te magad fedezd fel, mert csak így tanulod meg kontrollálni." Ez Jean esetében igazán hangsúlyos, de Scottnál és Ravennél is felüti a fejét.

Itt a karakterek egymásra adott reakciói gördítik a cselekményt, eddig is inkább ez volt jellemző a szériára, csupán itt a sok karakter mellett kevesebb idő jut rájuk, egy-egy sztoriszál dekoncentrálttá válik. A Stryker-Logan vonal időkitöltő is, meg nem is: ott valóban jelentős fókuszt veszít a film, de közben meg Logant is az útjára kell engedni, hogy az ő köre is bezáruljon.
A finálé is karakterek látványos interakciói inkább, mintsem tényleges összecsapások (alig több város pusztítás van az egészben, mint amennyit az előzetesekben ellőttek), akik sok szempontból statikusak, csakúgy mint a Marvelnél. Tony Stark szórja a laza egysorosokat, a Kapitány szónokoljon a szabadságjogokról, Magneto legyen kiábrándult az emberiségből, Xavier pedig bízzon bennük. Lehet ezeket feszegetni, de eltérni már kevésbé, ráadásul az X-ek esetében a retconolt idővonal éppúgy új kapukat nyitott ki, mint amennyit bezárt: tudjuk, hogy hova, mivé fejlődnek ezek a karakterek, hiába változott meg a sorsuk, a jellemükre ez nem igaz.

Amit egyébként pont Singertől nem vártam volna, hogy - ahogy fentebb Te is írtad - ennyire elfelejtkezzen az emberekről. Abba a pár várospusztításba az ártatlan áldozatok mutatása, egy-egy kis történet belecsempészését a katasztrófákba pont tőle várta volna a leginkább a néző. Maga a film ettől még egy bőven élvezetes és szerethető botlás (nem pedig pofára esés), amely az előző trilógia "Ki vagyok én? Hol a helyem a világban?" kérdéskörével ellentétben ha nem is hibátlanul, de bezárja azt a bizonyos "Mihez kezdek a képességeimmel?" kört az új triászban és az utolsó jelenettel szépen útjára is engedi a szereplőket újabb kihívások elé.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.05.21. 14:07:31

@TomPowell25: A nyitójelenet kapcsán félreértesz, nem volt azzal semmi bajom, csak azon kívül még kellett volna bele bőven karakterépítés Apokalipszishez.

"szerintem törvényszerű a cselekményben (mert szó szoros értelemben vett történet valóban nincs) az egyszerűség. Megagiga mutáns jön, azt le kell győzni. Ennyi. Ennél eddig sem ígért többet,"
Szerintem meg éppen, hogy eddig többet ígért. Nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy minden X-Men film tulajdonképpen saját maga Polgárháborúja: egyik sem kifejezetten arról szól, hogy van valami nagy ellenfél, akit le kell győzni, hanem elsősorban saját magukat, a saját dilemmáikkal kell megküzdeni, a saját ellentéteiket kell elsimítani. (Én pl. azért is szerettem sokkal ellentétben a 3. részt, mert ott ez a Jean-Wolverine-Xavier háromszögben gyönyörűen jött ki.) Direkt azért tértem ki az előző kommentben Magnetora, mert nekem komolytalan és átlátszó egyrészt az, hogy lesz egy 5 perces családja, akik miatt újra átkerülhet a "sötét oldalra", másrészt pedig az, hogy Apokalipszis állította volna át, ugyanis újra azokat az elveket hangoztatja, amiket az előző 5 filmben. Csak akkor még külső segítségre sem volt szükségük hozzá. És én itt éreztem azt, hogy tulajdonképpen újra ez a "Magneto küzd a démonaival" motívum a film fő mozgatórugója, de ehhez már hozzáadni nem tudtak, inkább csak elvenni - Apokalipszis pedig ehhez eleve szükségtelen.

" Lehet ezeket feszegetni, de eltérni már kevésbé, ráadásul az X-ek esetében a retconolt idővonal éppúgy új kapukat nyitott ki, mint amennyit bezárt: tudjuk, hogy hova, mivé fejlődnek ezek a karakterek, hiába változott meg a sorsuk, a jellemükre ez nem igaz."
Alapvetően erről is szól a kritika bevezetője, mindig ugyanazokat a köröket futjuk, és ezért egyre több erőfeszítésre lenne szükség ahhoz, hogy ezeknek a dilemmáknak mindig egy új oldalát mutassák meg. Nekem ennek az erőfeszítésnek a hiánya fáj nagyon: nem is azt vártam az Apokalipszistől, hogy újuljon meg totálisan, sőt, én már a film előtt is attól tartottam, hogy az X-Men a Days of Future Pasttel elérte a zenitjét, és innen már nincs tovább, de próbálkozni azért lehetett volna.

"de közben meg Logant is az útjára kell engedni, hogy az ő köre is bezáruljon. "
Igen, de ez meg megint annak a tipikus esete, amikor az univerzumépítés felülírja a koncepciót. Az adott történethez annyira nincs köze, hogy nyugodtan mehetett volna egy stáblista utáni jelenetbe, de semmiképpen nem volt indokolt ekkora súllyal. (Bár alapvetően szerintem az ő köre már a DoFP végén is elég jól bezárult, semmi szükség nem volt arra, hogy ténylegesen meg is mutassák az átalakulását és annak végeredményét.)

TomPowell25 2016.05.21. 20:36:53

@danialves: "Igen, de ez meg megint annak a tipikus esete, amikor az univerzumépítés felülírja a koncepciót." Erre írtam, hogy igenis, meg nem is. Mivel nincs történet, csak cselekmény, ezért egyfajta plusz adalékként ha nem is bőven, de belefér. Tehát a múltbeli Logannek, hogy pontosan hogyan is szabadult ki, ez volt a lezárása (aztán a Wolverine 3 erre rácáfolhat), és a karakter meg az újraindított idővonal miatt kellett, hiszen erre a sorsfordító eseményre is kihatással volt, ha a lényegen nem is változtatott. Pl. az egyébként minőségibb Polgárháborúban Pókember jelenléte még ennyi funkciót sem lát el sem történeti, sem karakterisztikai szempontból, hiába szemtelenül szórakoztató a jelenléte.

Egyébként ez az újabb köröket futjuk meglátásom szerint a műfaj sajátja (a Polgárháborúban is megfigyelhető) és itt - az említett idővonal miatt is - ez szembetűnőbb. Ahogy fentebb írtam, Singer filmjeire, meg úgy az X-Men filmekre alapból jellemző ez az 5 perc alatt adott motiváció, mivel ezek csapatfilmek. Mystique-nek ott van, a már említett egy mondata, Magnetonak a haláltábor/az anyja megölése, Vadócnak az első csókja, és még sorolhatnám, de Ciklon vagy Árnyék is lényegében egy-egy párbeszéddel festi fel a karakterét. Azzal, hogy a végre békére lelt Erik boldogságát elvették abszolút új motívum, mivel a karakter mindig dühös. Az, hogy újra a sötét oldalon van, nyilván nem újdonság, de ő alapból egy antihős/gonosz figura. Hogy lehetett volna ezzel eljátszani? Lehetett volna, de a kérdés, hogy feltétlenül működik is? Ugyanez Apokalipszisre: nem a filmtörténelem legjobb gonosza, a mesékben/képregényekben is nehezen komolyan vehető (számomra), mert sík egyszerűek a motivációi, de amit beindít, az a többiek saját harcainak a megvívására készteti őket: Mystique, hogy elfogadja a szerepet, amit megkapott a társadalomtól, a fiatalok, hogy elfogadják a képességeiket, Magneto, hogy ismét megtalálja az elveszett emberségét (amit Az elsőkben már egyszer elveszített), Xavier, hogy a naivitását legyőzve lásson túl azon, hogy a fiataloknak nem adatik meg a békés élet, ha szimplán iskolába járnak. De visszatérve Magnetora: ha Apokalipszis nem avatkozik közbe, a mészárlásnál abbahagyta volna és simán börtönbe vonult volna, lelkileg kiüresedve, azonban En Sabah Nur a haragját is felszította, erre apellál az auschwitzi jelenet, amit groteszkül hatásosnak tartok.

A 3. részt egyébként én is szeretem, de ez - ha csak egy leheletnyivel is - jobb nála, mert míg az csak Singer örökségéből élt (de abból legalább jól), addig ez műfajilag, narratíváját, brutalitását nézve merészebb, még ha a karaktereit nézve nem is feltétlenül. Singer elmondása szerint is ez egyfajta összegzése az eddigi filmeknek és a harmadik részekre általában alapból az a jellemző, hogy az elődökből él. Nem tartom véletlennek azt a bizonyos kiszólást sem.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.05.22. 01:03:31

@TomPowell25: Igaz amit írsz a Civil War kapcsán, de azt tegyük hozzá, hogy ott Pókembert igazították a filmhez (többek között ezért sem lát el funkciót, mert ő csak vendég ott), míg itt pont fordítva történt a dolog, az egész mű tett egy kitérőt Wolverine kedvéért.

"Egyébként ez az újabb köröket futjuk meglátásom szerint a műfaj sajátja (a Polgárháborúban is megfigyelhető) és itt - az említett idővonal miatt is - ez szembetűnőbb"
Igen, csak azért tegyük hozzá, hogy a többi univerzumban van lehetőség az egyéni filmekben kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, itt meg mintha mindig egy Bosszúállók lenne, ahol 15 karakterrel kell foglalkozni és megmenteni a világot.

"Ahogy fentebb írtam, Singer filmjeire, meg úgy az X-Men filmekre alapból jellemző ez az 5 perc alatt adott motiváció, mivel ezek csapatfilmek"
Nem így értem, Magneto esetében pl. a haláltáboros trauma egy olyan dolog, ami egy életre meghatározta őt, most viszont hirtelen elviszik őt egy másik végletbe (teljes boldogság), hogy aztán a film egyharmadára visszaállítsák az eredeti állapotot (harag és sértettség). Gyakorlatilag ennyi idő alatt akarnak letudni annyi karakterizációt, mint az előző 5 filmben, ez viszont így teljesen súlytalan.

"Az, hogy újra a sötét oldalon van, nyilván nem újdonság, de ő alapból egy antihős/gonosz figura. Hogy lehetett volna ezzel eljátszani?"
Én mondjuk mindig is sokkal árnyaltabbnak éreztem az ő figuráját annál, hogy egy egyszerű gonosz legyen, erre szerintem a DoFP jól is épített (csak aztán a végére visszakerült ebbe a státuszba), szóval én el tudnám viselni, ha egyszer kicsit komplexebb szerepe lenne ennél, amolyan polgárháborúsan.

"amit beindít, az a többiek saját harcainak a megvívására készteti őket"
Amit beindít, igen, de ebben ő teljesen felcserélhető bárki másra. Nem az ő karakteréből fakad egyik sem (esetleg Magneto még igen), hanem abból, hogy szembetalálják magukat egy stressz-szituációval.

Egyébként én Singer tételmondatával ellentétben pont, hogy szoktam szeretni a harmadik részeket, mert ott válik teljessé a történet, de itt most az elődökből élést én úgy érzékeltem, mintha egyfajta déja vu jelleggel próbálná előhívni azokat a dolgokat, amit Magneto átállása, a fiatalok küzdelme a First Classben, Charles dilemmái a DoFP-ben kiváltott bennünk, ahelyett, hogy megpróbálna érdemben hozzátenni azokhoz. Már csak azért sem, mert nem igazán érzem azt sem, hogy pl. a DoFP-ben nyitva maradt volna valami, mint egy valódi trilógiában.

osborne 2017.12.08. 23:58:23

Kurva anyád, Singer.

Ideje eltakarodnod.
süti beállítások módosítása