Duplakritika: Tale of Tales / Il racconto dei racconti (2015)
2016. április 15. írta: Werewolfrulez

Duplakritika: Tale of Tales / Il racconto dei racconti (2015)

Ha valaki a fentebbi a olasz cím láttán meglepődne, okkal teszi: bár a plakátokon Salma Hayek és (az egyébként igencsak keveset szereplő) John C. Reilly tűnik fel, és már az első előzetesekből is egyértelművé vált, hogy egy angol nyelvű műről van szó, ez bizony egy ízig-vérig olasz munka, európai léptékkel nézve pedig már egyenesen szuperprodukció. Onnantól kezdve pedig, hogy leírtam a mágikus "európai" szót, valószínűleg mindenki arra számít, hogy itt majd egy sokkal egzotikusabb megközelítést kapunk, mint amire Hollywood képes lenne egy hasonló fantasy kapcsán - és bár ez igaz is, a Tale of Tales sajnos nem feltétlenül azokban az aspektusaiban szokatlan, amelyek esetében ez igazán számítana.tale_of_tales_greta_de_lazzaris-0-800-0-450-crop.jpg

Matteo Garrone egy 17. századi olasz mesegyűjteményt dolgozott fel, amelyben erősen érezhető az európai kultúrkör történeteinek hagyománya, azonban azoknál viszonylag sötétebb hangnemet üt meg. (Bár ha azt veszem, hogy a Grimm-mesék is milyen brutális fordulatokat tartalmaztak, mielőtt disneysítették őket, ez nem feltétlenül igaz.) A Tale of Tales három történetet fűz egybe, egészen minimális kapcsolódást alakítva ki köztük (a szereplők egy-egy ceremónia erejéig tűnnek fel egy légtérben), azonban a játékidőt mindvégig következetesen és egyenletesen osztva el közöttük. Már-már szkeccsfilmes hagyományokat követ, ahogy meghatározott rendben, egy-egy kb. negyed óráig tartó részlettel jelentkeznek egymás után a szálak, és érthető módon ez is a legnehezebb a Tale of Tales befogadásában, hogy újra és újra felvegyük egy-egy 30-40 perces kisfilm ritmusát, amelyek egyáltalán nem olyan ritmusban épülnek fel, mint ahogyan azt egy egész estés produkciótól elvárnánk.

Azonban végeredményben egy létező, de irreleváns tematikán kívül tényleg semmi nem indokolja, hogy ezek a szálak egy ekkora léptékű művet adjanak ki, már csak azért sem, mert ezek gondolatisága egyenként sem mélyebb egy gyorsan ledarálható esti meséénél. Nem véletlen, hogy a Tale of Tales rettentően dialógus-mentes, sokszor az egyes cselekvések, állapotok alapos bemutatására helyezve a hangsúlyt a történet céltudatos mozgatása helyett. Ami abból a szempontból kifizetődő, hogy a produkció eredeti helyszínekre alapozó látványa, korhű kosztümjei tényleg érdemesek a mélyebb elmerülésre, de ezek a legtöbb esetben csak a merengő időhúzáshoz adnak muníciót.tale-of-tales_movie-still_0006.jpg

Ha így veszem, a Tale of Tales gyakorlatilag egy mozivá nőtt képes mesekönyv, amely pazar illusztrációkkal egészíti ki történeteit, ugyanakkor meglehetősen nehezen áll össze egy működő mozgóképpé. A fantasy rajongók csodálhatják világát, és azt, ahogyan a klasszikus tündérmeséket összeházasítja a műfaj naturalisztikusabb modern darabjaival, de ezen kívül nem tudom, pontosan mit akart ez a film elérni, és miért kellett ezt játékfilmes keretek között megvalósítani mondjuk egy fél órás epizódokkal dolgozó sorozat helyett.

5,5/10

(danialves)

----------

Kifejezetten szeretek egy duplakritika második szereplője lenni, hiszen így már nem kell képbe hoznom az olvasót a recenzió tárgyával kapcsolatban, e helyett bátran alapozhatok a szerzőtársam által leírtakra, és a tiszteletkörök helyett koncentrálhatok egyenesen a művet érintő mélyebb összefüggésekre.

Danialves kolléga azonban ezúttal nem tért ki részletesebben a filmet alkotó történetekre, ezért mielőtt belecsapnék a lecsóba, álljon itt egy gyors ismertető a mozit alkotó három sztoriszálról. Az elsőben a főszereplő királyi pár (Salma Hayek és John C. Reilly) sajnálatos módon nem tud utódot nemzeni, amely problémára egy titokzatos alak segítségével lelnek egy megoldást. Ebben a megoldásban azonban nem sok köszönet lesz, mivel a pár sorsa kifejezetten tragikus fordulatot vesz. A második történetszál központi alakja, a Vincent Cassel alakította kicsapongó király tévedésből egy fiatalos énekhangú, de valójában öreg hölgyet kíván magáévá tenni. Az idős nő megpróbál a hasonló korú barátnőjével együtt valahogy úgy kijönni a helyzetből, hogy ne járjon nagyon rosszul. A harmadik szegmens szintén egy uralkodó (Toby Jones) körül forog. Ez a király teljesen belehabarodik egy bolhába (!!!), és addig eteti, amíg az hatalmasra nem nő...taleoftales.jpg

Azt hiszem, a sztoritelemekből kitűnik, hogy néhol kifejezetten groteszk történetekkel szembesülhet a néző ebben a filmben. Azonban félreértés ne essék, nem egy horrorfilmre kell számítanunk, ezek a mesék ugyan sötétek, abszurdak és néhol még véresek is, de mégiscsak mesék, sajátosan mesebéli logikával. Ezzel el is érkeztünk a mozi azon hatalmas erényéhez, amelyet kollégám nem említett: ezek a történetek ugyanis rég - vagy talán soha - nem látott módon kívánják meg a fantázia szabad szárnyalását. A mai, World of Warcrafton és Trónok harcán szocializálódott szemléletmódú befogadónak kifejezetten szokatlan és üdítő lesz a film megközelítésmódja. Itt nem kard&mágia fantasyt kapunk, és nem is bugyuta meséket, hanem egy mesebeli fantasyt, ami nem a világépítésre, hanem inkább a hangulat megteremtésére koncentrál. Jómagam a Jim Henson-féle The Storyteller sorozatra asszociáltam a mozi megtekintése során, ami bizony egész jó referenciának számít. Mind a trükkök nagyszerű minőségében, mint a sajátos látásmódban és atmoszférában párhuzamokat véltem felfedezni a több mint negyed évszázada készült sorozat és ezen eurofantasy között.

Amit még szükséges kiemelni, az a mesék mondanivalója, és ezzel összefüggésben a hősök (hősnők) egyedi helyzete. Ezeknek a történeteknek az igazi hősei általában nők, akiknek a kegyetlen és/vagy szerencsétlen szituációkban meg kell mutatniuk, hogyan kerekedhetnek felül az élet gyermektelenség, öregség, vagy éppen egy ogre férj (!) jelentette nehézségein. Azt is érdemes végigkövetni, ezek a próbatételek hogyan formálják át a személyiségüket - és ezzel együtt nem egyszer a testüket is. Az érem másik oldala, tehát a férfiak helyzete is különleges ebben a produkcióban. A férfi főszereplők általában gyengék, ösztöneiknek és vágyaiknak kiszolgáltatott, esendő alakok, akik csak lábjegyzetek lehetnek a női acélakarat színjátékában. Akikben ezek kapcsán megfogalmazódott a feminizmus szó, azok szerintem jó helyen kapirgálnak...taleoftales2015720pbluraydtsx264worldwide7477_02_03_09_00022.jpg

A mesék kapcsán érdemes még azt is átgondolni, hogy vajon mit akarnak tanítani számunkra ezek a történetek. Mitől lesz ez a "Mesék Meséje"? Véleményem szerint nem valami önreflexív bullshit miatt, inkább a megjelenített értékek és hibák örökérvényűsége miatt. A történetek tanulsága nem fogalmazható meg egy-két szóban, ennél jóval komplexebb és elgondolkodtatóbb a dolog, de pl. mindegyik mese visszatérő eleme az az üzenet, hogy "sose feledkezz el arról, mi igazán fontos". Akár gúzsba kötő anyai kötődésről, akár a fiatalság kergetéséről, akár egy bizarr háziállatban manifesztálódó szeretetről van szó, mindegyik sztoriban közös az, hogy egy részlet félresiklik, valami hibádzik a képletben, a szereplők megfeledkeznek valami létfontosságúról, ami egyébként ott van a szemük előtt. Így és ehhez hasonlóan fogalmazódik meg egy képzeletbeli világban játszódó filmben néhány örök érvényű, a mindennapi életben is fontos gondolat.

Egyebekben csak csatlakozni tudok a kollégám által fentebb ismertetett gondolatokhoz. Egy valóban látványos, valóban lenyűgőző, de sajnos valóban csikorgó dramaturgiájú, sokszor unalmassá, vontatottá váló mesével állunk szemben, ami sorozatként lehet, hogy sokkal jobban muzsikált volna. Mivel azonban úgy esett, hogy mozifilm lett belőle, így kell megnéznünk. Kihagyni ugyanis - minden negatívuma ellenére - vétek.

7,5/10

(Werewolfrulez)

 A Tale of Tales teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr168553682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szociál · szociesatjukol.blog.hu 2016.04.21. 18:02:58

Winz Casselt se dobálják a jobbnál jobb szerepekkel, kis költségvetésű romantikusokban tolja újabban, de a Bourneban végre rúgkapálhat :)
süti beállítások módosítása