Alejandro Amenábar 15 évvel ezelőtt a Más világgal a horror egyik legemlékezetesebb darabját alkotta meg, amelyet (főleg a filmet záró fordulat miatt) azóta is előszeretettel emlegetnek. Éppen ezért teljes döbbenetként ért, hogy legújabb mozija mekkora bukás lett, annak ellenére, hogy a benne szerepet kapó prominens színészek azt sejtették, a rendező újra visszatért a legmagasabb szintre. A jó hír az, hogy a Regression egyáltalán nem olyan rossz, mint azt eddig hallani lehetett, ugyanakkor valóban nem is egy kifogástalan mű.

Bruce Kenner nyomozó (Ethan Hawke) egy középnyugati kisváros rendőrségén dolgozik a 90-es évek elején, ahol szörnyű bűnesetekre derül fény: a helyi plébániára menekülő Angela (Emma Watson) azzal vádolja meg édesapját, hogy megerőszakolta, ráadásul egy sátánista közösség rituáléihoz használta fel. Főhősünk szeretne végére járni az ügynek, ezért egy hipnózist alkalmazó pszichiáter (David Thewlis) segítségével próbál meg még többet kihúzni az ügy érintettjeiből, azonban a felszabaduló emlékképek hatására őt magát is egyre jobban hatalmába keríti a rettegés a háttérben meghúzódó sátánista szektától.

A rendező azzal csavar egyet ezen a felálláson, hogy rövidesen nemcsak az válik filmje tárgyává, hogy nyomozónk mit tapasztal és mit hisz el a körülötte zajló eseményekből, hanem az is, hogy mi, nézők mit tartunk képzeletnek és valóságnak. Amenábar ugyanis helyenként tehetségesen mossa össze a kettőt, és tudván, hogy minden ezen áll vagy bukik elképzelésében, amikor kell, kifejezetten hátborzongató képsorokkal áll elő. Bár alapvetően egy krimi-thrillerként kell a Regressionre tekinteni, az emlékképek és álmok megjelenítésekor rendre átvándorol a horror mezsgyéjére, és állíthatom, hogy a The Babadook óta nem futkosott még így a hideg a hátamon filmtől. Az atmoszféra erősségét pedig jól példázza, hogy a nyomozás kapcsán is már a True Detective első évadának ingerszegény középnyugati tájai és nyugtalanító misztikuma köszönnek vissza benne.

Azonban mindennek ára van, és fokozatosan a Regression is olyan alkotássá válik, ahol a stílus egyre jobban elnyomja a tartalmat. Idővel úgy tűnik, Amenábar számára fontosabb egy újabb képzelgésből megkoreografált borzongást beszúrni (habár egy ponton túl ez szerintem már teljesen szükségtelen és hatástalan is), mint megadni szereplőinek és történéseinek azt a mélységet, amelyek a finálét igazán hatásossá tehetnék. Így bár végül gyönyörűen kerekíti le a koncepciót, ez az előzmények fényében elég súlytalan ahhoz, hogy tényleg csak egy bazári mutatványokkal dolgozó, jelentéktelen krimi-thrillert lássunk benne.

Ennek ellenére szerintem a Regression értékesebb film annál, hogy úgy leírjuk, mint ahogyan azt a közvélemény tette, és egy határozottan intenzív és hátborzongató élménnyel gazdagodik az, aki tesz vele egy próbát. Azt viszont magam sem tagadhatom, hogy pont azok a vonások hiányoznak belőle, amelyek ezt az élményt igazán maradandóvá tehetnék.

7,5/10

A Regression teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán