Kern András régóta nem hallatott magáról a filmvilágban színészként, rendezőként pedig végképp nem, de amikor újra úgy döntött, hogy a kamera mögé áll, természetesen az ő útjába sem gördített sok akadályt a Filmalap. De Kern neve úgy tűnik, már csak Andy Vajnánál cseng jól, ugyanis minden valószínűség szerint - az elmúlt hónapok hazai produkcióihoz hasonlóan - a Gondolj rám is egy méreteset fog hasalni a pénztáraknál - persze ez semmit nem csorbít a film vélt vagy valós érdemein, csak sajnos az a helyzet, hogy Kern nemcsak marketingfaktorként, hanem rendezőként is alaposan kiment a divatból.
Már a Gondolj rám alapötlete is a 90-es évek bugyután érzelgős hollywoodi családi vígjátékokat idézi: egy menő orvost (Kern) rákkal diagnosztizálnak, ő pedig ennek hatására úgy dönt, hogy alaposan megutáltatja magát mindenkivel, hogy ne gyászolják a halálát. De nemcsak a koncepció, hanem a film szinte minden eleme a 20-25 évvel ezelőtti manírokat veszi fel: a tévéfilmes, sokszor low-budget reklámokat idéző képi világ (a feleennyi pénzből készült, a tévék képernyőjére száműzött Félvilág 10-szer inkább mozifilmnek nézett ki), a kínosan elcsépelt viccek, a folyamatosan zúgó Presser-soundtrack (amelyre még a főszereplő is reagál, de mintha még rajta keresztül is csak azt ismerné el Kern, hogy nem jutott jobb és újabb az eszébe). De a mű lényegében nem is ezeken csúszik el, hanem a világos elképzelések hiányán, pontosabban azok teljes káoszán.
Már az alkotás kiindulópontja is több sebből vérzik: eleve nem túl hiteles, hogy egy felnőtt, kifejlett érzelmi intelligenciával rendelkező ember azt feltételezi a szeretteiről, hogy kevésbé fogják gyászolni, ha előtte kellően bunkó velük, de ezt a vonulat alapvetően még működne, ha Kern nem szeretne a nyálas tanulságai ránk erőszakolása érdekében főhőse drámájában is érdekeltté tenni. Ezt pedig különösen is nehézzé teszi, hogy a figura látványosan nem családtagjai elidegenítésén ügyködik csak, hanem a halálos betegségét aduászként használja arra, hogy bunkó legyen mindenkivel, az egyszeri utcai járókelőktől a súlyos szakmai kihágással veszélyeztetett betegéig. A rendező egy végtelen empátiával rendelkező alakot szeretne megmutatni alapötletével, de helyette egy olyan karaktert rajzol meg, aki csak kapva kap az alkalmon, hogy végre következmények nélkül tapló lehet mindenkivel (és különösen is ijesztő, hogy interjúi alapján egyáltalán nem érzi ellenszenvesnek a figurát).
És alapvetően a humor is hasonlóan ellentmondásosan és minden kontextust nélkülözően tűnik fel a műben, Kern sokszor csak kézenfekvő helyzetkomikum-kliséket (ügyetlenkedő hivatalnok, rajtakapott tini párocska) rángat elő, amelyek relatíve keveset mozdítják előre a történetet. És sajnos a jellemzően csak a szereplők értetlenkedéséből álló szövegkönyv sem növeli a poénok számát, az esetek többségében csak a történetmesélés kellemetlen mellékzöngéivé degradálva a párbeszédeket.
Katasztrofális filmnek viszont mégsem tartom a Gondolj rám-ot: a sablonok adnak kellő tartást a forgatókönyvnek ahhoz, hogy ha már sok erőfeszítést nem öltek bele, legalább alapszinten képes legyen működni, ami miatt viszont egyenesen dicsérhető Kern, hogy remekül érzi még a közeget, amelyből jött. Mert elvégre ő saját magát játssza, a megbecsült, nagy budai házban élő, zsidó származású úriembert (csak a foglalkozása más), és jól ismeri ennek az alaknak minden nyűgjét-baját és belső konfliktusát. És ezért tud elképesztően hiteles lenni az is, ahogy a házastárs, szülők, kollégák is becsatlakoznak ebbe a világba, szinték magukkal hozva a saját leküzdhetetlen rigolyáikat, ezeket a mindenki számára ismerős interakciókat téve a mű legnagyobb erősségeivé.
A Gondolj rám tehát még egészen kellemes is képes lenni, amikor a manírok alól előszüremlik Kern személyisége, de amikor például már filmbéli tinilányát kéne megalkotni, olyan irreális vonásokra képes csak, hogy a karakter szinte leesik a vászonról. És az ehhez hasonló elemek miatt a film leginkább mégis egy olyan alkotó kézjegyét hordozza magán, aki egyszerűen nem tudta és nem is akarta észrevenni, hogy mennyire elment mellette a világ. Kern lehet, hogy 20 éve még sikeres volt ezekkel a húzásaival, de mára már meglehetősen öreges és áporodott szagot árasztanak magukból.
5/10
A Gondolj rám teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
