Suite Francaise

Nívós színészi gárda, híres alapanyag, mégis a Suite Francaise egy olyan tipikusan "fű alatt besurranó" produkció. Nem is véletlen, hogy elkerülte a nagyközönség figyelmét, ugyanis az év egyik legfeleslegesebb alkotásaként is lehetne Saul Dibb filmjére hivatkozni. A történet részletesebb boncolgatásába nem mennék bele, de borzasztóan elcsépelt az az alapötlet, amiből a Suite Francaise is kibontakozik. Számos korábbi film meglovagolta már azt a koncepciót, mely szerint a két ellenséges oldal képviselői közül egy-egy ember egymásba szeret, így számukra az igazi nehézségeket az előítéletek okozzák. Dibb meg sem próbált ilyen téren újítani, dekára pontosan ki lehet következtetni, hogy mikor milyen klisét fogunk látni. Alkotói szempontból legalább korrektnek mondható az összkép: a háború sújtotta Franciaország látványa kellőképp autentikus, a színészek pedig hozzák az elvárható minőséget. Michelle Williams tehetségét nem hiszem, hogy különösképpen fitogtatni kellene, a náci katona bőrébe bújó Matthias Schoenaerts egészen lehengerlő, játékában egyszerre keveredik a szerelmi gyengédség, és a határozott katona képe. Egy aprócska mellékszerepben még Margot Robbie is feltűnik, de sok vizet nem zavar. Ahogy a filmről is elmondható általában. Nincsenek meghökkentő pillanatai, sokszor kifejezetten unalmas, és kétlem, hogy a nézők figyelmét hosszútávon képes lenne lekötni.

5/10

A Suite Francaise teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

Everest

Sokan Baltasar Kormákur-tól az év egyik nagy durranását várták Everest címszó alatt, és nem is indokolatlanul. Ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy az izlandi direktor kezdi megvetni a lábát Hollywood-ban, miközben a sajátosabb hangvételű, szerzőibb alkotásait sem mellőzi. E mellé sikerült még összeboronálnia egy igencsak neves színészi csapatot. A maga módján azért merész vállalkozás volt az Everest, ha belegondolunk, elég nehéz egy bő kétórás hegymászós kalandot tartalommal megtölteni. A megvalósítás ezen pontját nem is tudta a skandináv származású rendező akadálytalanul venni. Indokolatlanul párbeszédközpontú film lett az Everest, ami sokkal inkább a karakterek közti interakcióra, és a személyes háttértörténetek felvonultatására helyezi a hangsúlyt, mintsem a tényleges "akcióra". Alapvetően nem lenne azzal gond, hogy nem egy masszív kétórás adrenalinbombát kaptunk, de a színvonalbeli különbségek alaposan megmutatkoznak a film nézése során. Ugyanis az utolsó 30-40 perc olyan szinten magába szippantott és lenyűgözött, ami miatt kicsit bánkódtam is, hogy az előtte eltelt idő nem ilyen stílusban csordogált. Karakterábrázolás terén elképesztően nagyot hasalt az Everest. Akadnak azonosulható szereplők, de többségében arrogáns, egoista, műmájer figurákat kapunk, akik a kritikus helyzetekben is inkább a farokméregetéssel és az egymásra licitálással vannak elfoglalva. Tegyük hozzá, hogy a film igaz történeten alapul, tehát simán benne van a pakliban, hogy a valódi hegymászók is hasonló személyiséggel bírtak, de ettől függetlenül kicsit emberibbé lehetett volna tenni őket. Nehéz ráhangolódni az Everest-re a lassú tempója és eseménytelen cselekményvezetése miatt, de az utolsó 40 perc miatt egyszer muszáj megnézni.

7/10

Az Everest teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán