"Mi a vektor, Viktor?" Hihetetlen, de idén már 35 éves ez a poén, és még mindig betegre tudja magát nevetni rajta az ember (lánya). Őrületes siker volt ez a 70-es katasztrófafilmjeit zseniálisan kifigurázó vígjáték, a legendás ZAZ (30 éven aluliak kedvéért: David Zucker-Jim Abrahams-Jerry Zucker, az ő filmektől kaptunk konstans nevetőgörcsöt a 80-as években) minőség, és olyan színészek, akik közül többen először tettek kitérőt a könnyebb(nek tűnő) műfajba. Mert bizony Leslie Nielsen, Lloyd Bridges na és Peter Graves (az ifjúság kedvéért: a Mission: Impossible tévésorozat sztárja) eddig a filmig nem igazán csillogtatták komikusi vénájukat, ennek ellenére kiválóan helyt álltak a számukra nem túl ismert területen. Óriási sikert aratott az alkotás, nem véletlenül, mert mára bár nem kicsit veszítettek az erejükből a poénok, még ma is simán betegre tudja nevetni magát rajta a néző!
Ted (Robert Hays) műsoron kívül kénytelen felszállni a repülőjáratra, mert a stewardess, Elaine (Julie Hagerty) szakított vele, ő pedig vissza akarja szerezni. A repülés egészen addig eseménytelenül zajlik, amíg ki nem derül, hogy a hallal valami gond volt, és aki evett belőle, az nagyon komolyan megbetegszik. Köztük Tétel kapitány (Peter Graves) és az összes pilóta. Így Ted-re vár a feladat, hogy letegye a gépet...
Nem ma fogok leszokni a kávéról! Hányszor mondtam én is egy - egy rumlisabb napon, és most, az újrázásnál sikerült rácsodálkoznom arra, hogy ez a mondat bizony ebből a filmből indult hódító útjára a köznyelvben (a dohányzásról, az ivásról, a nyugtatókról és a szipuzásról nem kellett leszoknom, mert soha nem éltem velük, pedig az előző munkahelyem kifejezetten stresszesnek volt nevezhető). Bár egy-két poéntól kiütést lehet kapni (nagyon idegesítő tud lenni,, amikor a kapitány ilyen rendkívül elmés mondatokkal jön, hogy láttál már falon pókot vagy fűben nyuszit?), összességében egyáltalán nem tűnik porosnak ez a vígjáték, a viccözönből mindig eltalál bennünket néhány emlékezetes mondat (részemről abszolút kedvenc: Kapitány úr, mikor szállunk le? Nem tudom megmondani. Saccolni tud? Kb. 2 óra múlva. 2 óra múlva tud saccolni?).
Az alkotók nem cicóztak sokat, mindjárt az elején bevezettek egy repülőgépet a váróterembe, és ezt még tudták fokozni, szinte végig fenn tudták tartani az érdeklődést. A végére sajnos kicsit kifogyott a szufla a történetből, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Nem kímélték az írók az Airport filmeket (ha valaki azok hatására nem kezd el félni a repüléstől, akkor semmitől, főleg a Charlton Heston főszereplésével készült Airport 1975 volt nagyon félelmetes, legalább 15 éve nem mertem újrázni), adtak a kliséknek és a tipikus karaktereknek, ráadásul nagy többségében nem alpári, hanem intelligens humorral (az a néni, aki folyékonyan beszélt csövesül...). Ebben az eszement őrületben még a robotpilóta is önálló életre kel (záró jelenet!), a többi szereplőre sem mondható, hogy unalmas lenne, sorjáztak a fapofival előadott poénok (az megvan, amikor egy sokkban lévő utas előtt sorban állnak a többiek, akik a legkülönbözőbb módon akarják elhallgattatni?).
A 80-as évek nemcsak az akciófilmek, hanem a vígjátékok műfajában is az aranykor volt, jobbnál jobb alkotások kerültek a moziba (ennek legfőbb oka az volt, hogy akkor még nem volt CGI, a forgatókönyvön és zseniális szájkaratén függött a siker), tényleg nagyot kellett dobnia annak, aki ki akart emelkedni a tömegből. ZAZ-éknál nem volt hiány ötletekből, nagyon eltalálták, mi kell a népnek (Csupasz pisztoly filmek, Top Secret), nem véletlenül nem merült feledésbe ez a vígjáték még ennyi év után sem. Történetvezetésről nagyon nem beszélhetünk, a karakterek sem éppen Mariana-árok mélységűek, viszont olyan jól fűzték össze a vicces jeleneteket (amelyek tele vannak helyzet és jellemkomikumokkal), hogy ez egyáltalán nem zavaró. Ez a film egy nagy hülyeség, és pont ez a jó benne!
A casting kiválóan sikerült (Kareem Abdul-Jabbar például saját magát alakította), Lloyd Bridges, Peter Graves emlékezetes jeleneteket kapott, Robert Hays élete szerepét játszhatta el, Julie Hagerty szép volt. De a show-t mégis Leslie Nielsen vitte el, nem véletlen, hogy repülőrajtot vett a karrierje a film után.
ZAZ-ék hozták saját magukat, rengeteg poén vésődött be a játékidő alatt (szinkronnal ajánlott a film megtekintése!), sokadjára sem unalmas a film, aki még nem látta, sürgősen pótolja, már csak azért is, mert kevés a jó paródia, manapság sajnos már nem is születnek kiemelkedő darabok a műfajban. Ha nem várunk semmit egy filmtől, csak jókat szeretnénk nevetni rajta, ez a jó választás, még 35 év után is!
8/10
Az Airplane! teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
