Rambó, az egy buzi! És nem, nem Arnie sütötte el ezt a poént, hanem Sly volt olyan bátor és kifigurázta saját magát ebben a kiváló akciófilmben. Gyermekkorom kedvence ez az alkotás, a mai napig kívülről mondom a poénokat, és szerintem azzal sem vagyok egyedül, hogy két mellékszereplőjéről, Brion James-ről és Robert Z'Dar-ról elsőre ez az alapmű jut az eszembe (azon balga ifjoncok kedvéért, akiknek életéből eddig kimaradt a film: francoskrumpli, illetve Conan - tessék megnézni, akkor érteni fogjátok a poént!). Igazából semmi különös nincs ebben a buddy cop darabban, egyszerűen csak jól össze lett rakva, és a kiváló magyar szinkronnak (Gáti Oszkár, Hegedüs D. Géza, Rátonyi Róbert, Szilágyi Tibor, Hegyi Barabara, zseniálisak voltak!) köszönhetően bevésődtek a poénok, és ennyi elég volt ahhoz, hogy ne felejtsük el. Félve néztem újra a filmet, és bár tízezredjére is betegre nevettem magam rajta, ma már a hibáit is látom, de ettől függetlenül mindenkinek csak ajánlani tudom a megtekintését, aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik!
Ray Tango (Sylvester Stallone) és Gabriel Cash (Kurt Russell) a két legjobb zsaru a városban, a bűnözők rettegik a nevüket, igazi élő legendák. Totális ellentétei egymásnak, az előbbi úgy öltözik, mint egy bankár, a másik pedig egy igazi laza fazon ("kültelki strigó kontra Beverly Hills-i digo", emlékszünk, ugye?). Nemes vetélkedés zajlik közöttük, azonban egy nem túl szép napon közösen futnak bele a nekik felállított kelepcébe, melynek következében egy börtönben találják magukat, és csak egymásra számíthatnak, együtt kell kimászniuk a slamasztikából...
"Ehhez szólj, ha tudsz, te zseni! Szükség esetén én és hátsó felem (nem szó szerint idéztem) itt leszünk a szomszéd szobában. A francba, a Conan! Rossz zsaru, rosszabb zsaru. Egy kis smukkot?" Nem csak a hallvány, hanem a látvány sem volt semmi: Kurt Russell női ruhában, Sly szokás szerint alulöltözve, a férfi nézők pedig megkapták Teri Hatcher-t, a nézők jól szórakoztak, a sztárok szépen mosolyogtak a vörös szőnyegen, a producerek pedig boldogan számolgatták a bevételt, vagyis mindenki jól járt. Mondjon valaki egy akciófilmet mostanában, amelyik ezt elmondhatja magáról! Nem véletlenül szokott nyavalyogni az én 30-as korosztályom, hogy mennyivel jobb volt régen, mert mi még a 80-as években istenien szórakoztunk a műfaj jobbnál jobb darabjain. Aztán sok évvel később ott ültünk A feláldozhatók 2. részén a moziban, és a sok tini nem értette, hogy miért szipogunk és törölgetjük a szemünket, amikor együtt, egy filmben láttuk gyerekkorunk isteneit (Willis, Arnie ,Sly - na és egy jó nagy rakás lövőalkalmatosság, mennyit vártunk erre, ugye?).
Szóval a Tango & Cash. Nekem máig ez a kedvenc akciófilmem a 80-as évekből Viszont már kezdek felnőni, mert két nevetőgörcs között már megláttam a hibákat is, melyek közül a legjelentősebb az, hogy a végére kifogyott a szufla (hosszú évtizedekig ez nem tűnt fel, lehet, hogy tényleg öregszem), na és az, hogy hibádzik az igazán ütős főgonosz. Jack Palance hozza a kötelezőt, de attól még erősen sablonos a karaktere, még szerencse, hogy Brion James és Robert Z'Dar emlékezetes perceket szerzett nekünk, de ők sajnos csak mellékszereplők voltak, és Teri Hatcher is - szokásához híven - harmatgyenge volt. De mindez nem számít, mert még most is csorog a könnyem a nevetéstől, miközben ezeket a sorokat írom, ugyanis Tango és Cash elviszi a hátán a filmet, úgyis csak arra fogunk emlékezni, hogy milyen jól beszólogattak egymásnak (tiéd a visszavágó, én totál kiégtem, pl.), na és ne feledkezzünk el arról sem, hogy mi lányok, kedvünkre legeltethettük a szemünket Sly és Kurt jól kidolgozott izmain. Hangulatos kis film lett belőle, szerintem csak a Halálos fegyver sorozat mérhető hozzá a műfajból.
Andrej Koncsalovszkij jól összerakta a filmet (igaz, hogy a végére bedobta a törölközőt, és Albert Magnoli-ra maradt a befejezés, de ez ma már tényleg nem számít), viszont tényleg semmi kiemelkedő nincs benne. Egyszerűen csak jól működik a két főszereplő kettőse, eszméletlen a szöveg, a történet sem unalmas, kár, hogy a vége nem lett az igazi, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Az unalom kizárt ebben az alkotásban, ha egyetlen akciófilmet akarsz megnézni a 80-as évekből (ami nem a Terminátor), ez legyen az!
Sylvester Stallone-nak van humora, még saját magát is kifigurázza, ha ez van a forgatókönyvben. Nem veszi komolyan magát, és ez nagyon jól áll neki, ahogyan Kurt Russell-nek is (egyébként Patrick Swayze-nek szánták a szerepet, de inkább az Országúti diszkót választotta). Kettőjükről szól a film, nincs ezen mit ragozni. Teri Hatcher szép, Jack Palance volt már jobb, Brion James és Robert Z'Dar úgy jó, ahogy van.
Nem kell mindig a királydráma, néha kell egy jó kis akciófilm, amely nem akar mást, csak szórakoztatni a nézőjét, de azt nagyon jól teszi. Nem kapunk ettől az alkotástól többet, csak egy agyeldobósan jó másfél órát, nem kell rajta gondolkodni, csak dőljünk hátra, és hagyjuk áramlani a csít. Bár ma már nem mindenki érti az olyan metapoénokat, mint "én hiszek peresztrojka! isten hozott Amerikában!", de attól még állati népszerű lesz, ha megfelelő társaságban fejből tud idézni olyan klasszikusokat, mint pl. "Zongora nem volt kéznél!" .
A 80-as évek egyik legjobb akciófilmje, függetlenül attól, hogy semmi különös nincs benne. Csak Sly és Kurt Russell. De ennyi éppen elég.
8/10
A Tango és Cash teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
