Pablo Escobar, a kolumbiai drogbáró a semmiből építette fel birodalmát, még a parlamentnek is a tagja lehetett, a nép szerette. De akkor is csak egy bűnöző volt, akinek az élete csakis véres véget érhetett (1993-ban szitává lőtték). Benicio Del Toro nagy kedvencem, ezért nagyon örültem, amikor olvastam, hogy ő fogja alakítani Kolumbia keresztapáját Andrea De Stefano filmjében. Nos, abból a szempontból nem csalódtam, hogy a méltán Oscar-díjas színész tőle elvárhatóan zseniálisan alakította Escobart, azonban az alkotás összességében nem sikerült túl fényesen. Szerintem mindenki jobban járt volna, ha egy életrajzi film készül, és nem akar az elsőfilmes rendező  egy romantikus thrillert forgatni a bűn mibenlétéről. Az utolsó fél óra kiváló, azonban az első másfél órában olyannyira összevissza tekereg a történet, hogy az összkép sajnos eléggé elszomorító. Sokkal több volt ebben a filmben.

Nick (Josh Hutcherson) egyszerű kanadai fiú, aki a bátyjával együtt azért jött Kolumbiába, hogy a szörfmániájának éljen. Beleszeret Maria-ba (Claudia Traisac), az érzelem kölcsönös, boldogan készülnek a közös életre. Azonban a lány nagybátyja nem más, mint Pablo Escobar (Benicio Del Toro), aki kezdetben a szebb arcát mutatja. De amikor a fiú el akarja hagyni a családot, azzal kell szembesülnie, hogy a joviális nagybácsinak van egy sokkal sötétebb és véresebb oldala is...

Az alapötlet nem volt rossz: egy naiv fiatalember bekerül a kolumbiai keresztapa családjába, és lassan, de biztosan szembesül azzal, hogyan működik a maffia valójában. A tökéletes Pablo Escobar is a rendező rendelkezésére állt, de Benicio Del Toro sajnos csak a tehetségét vesztegette. Talán nem a thriller műfaját kellett volna választani, mert ahhoz, hogy működjön a film, kellett volna egy pörgős forgatókönyv, jól megírt karakterek, és egy jobb casting sem ártott volna. Escobar csak mellékszereplő volt a történetben, de a végére természetesen kiderül, hogy ő mozgatja a szálakat. De addigra már annyira nem érdekli a nézőt a főhős sorsa, hogy már tényleg hiába zseniális a film utolsó része,  mindegy, hogy mi lesz a végkifejlet.

Nem kezdődik túl érdekfeszítően a történet, mert a végével kezdték, de csak akkor értjük meg, hogy mit láttunk, amikor végignéztük az előzményeket. Aranyosak a fiatalok, Nick egyszerű  és az Escobar család fényűző élete közötti kontrasztot is jól sikerült bemutatni, azonban amikor megjelenik Pablo a színen, menthetetlenül szétcsúszik a történet. Mert róla kezd szólni a film, Nick és Maria teljesen háttérbe szorul. Ugyanakkor egy idő után még Del Toro kiváló játéka sem tudja feledtetni azt, hogy ugyanazt a jelenetet nézzük már jó ideje, miközben a karakterek nem fejlődnek, és igazából nem történik semmi, ami előrevinné a cselekményt. Aztán hirtelen felpörögnek az események, Nick - nem kicsit hiteltelenül - hirtelen túlélőművész lesz, egyedül próbál szembeszállni az  egész egykori családjával és a rendőrséggel. A maffiafőnök megmutatja igazi arcát, patakokban kezd folyni a vér, akcióban sincs hiány. Kár, hogy csak a végére kapta össze magát a forgatókönyvíró - aki jelen esetben a rendező is volt - , így sajnos a legjobb indulattal sem lehet izgalmas thrillernek nevezni ezt a jobb sorsa érdemes alkotást.

A karakterek felszínesek lettek, még Escobar alakja is csak a végére kapott egy kis árnyalatot, addig kizárólag a színészi játéknak köszönhető, hogy nem szürkül el teljesen: a főnök családja körében, illetve munka közben, ezek a képek váltakoznak, nem túlságosan jól eltalált arányban. Nem akarják megkedveltetni velünk az alkotók a bűnözőt, csak azért kell végignéznünk a tévéfilmbe való családi képeket, hogy minél később jusson eszünkbe, valójában egy szörnyetegről van szó. Ugyanakkor Escobar alakja még ezekben az idilli jelenetekben is nagyon fenyegető tud lenni, a végére pedig egyenesen sátáni lesz, annak ellenére, hogy ő maga nem öl meg senkit, "csak" a háttérből irányítja az eseményeket. Nick túlságosan jófiú, nem méltó ellenfél, ráadásul még azt a lelki folyamatot sem sikerült jól bemutatni, ahogyan rájön, hogy mekkora bajban van, és hogy nincs esélye kiszállni a halálos játszmából. Fáj belegondolni, hogy milyen kiváló film születhetett volna ebből a történetből, így azonban a kolumbiai keresztapa története csak egy be nem váltott ígéret lett.

Benicio Del Toro tökéletes választás volt Escobar szerepére, egyszerre tudott szerető családfő és kegyetlen maffiavezér lenni, mindenkit lemosott a vászonról. Azonban Nick-et sikerült teljesen félrecastingolni, Josh Hutcherson alakítása teljesen üres, mintha ott sem lenne a történetben. Claudia Traisac bájosan felejthető, Carlos Bardem ellenben zseniális.

Andrea Di Stefano színészként eddig nem váltotta meg a világot, első filmje hemzseg az ilyenkor előforduló tipikus hibáktól, szerencséjére Del Toro alakítása ebből sokat, de nem mindent tud feledtetni. Habár nagyon csalódott vagyok, mégis azt mondom, hogy az utolsó fél óra miatt igenis érdemes odafigyelni a rendezőre, mert az tényleg egy igazi feszült thriller lett. Ha legközelebb jobban kidolgozza a forgatókönyvet és odafigyel a szereplőválasztásra, még simán letehet az asztalra egy remekművet. Mert ez most sajnos nem sikerült.

 Középszerű thriller, amelyet kizárólag Benicio Del Toro alakítása miatt érdemes megnézni!

5/10