Van olyan  írói vénával rendelkező filmőrült, aki nem álmodott arról, hogy átveszi az Oscar - díjat egy sikeres alkotás forgatókönyvírójaként? És abba már belegondolt valaki, hogy néhány évtized után mit fog érni a hőn áhított szobrocska a rideg filmiparban? Mert bizony gyorsan telik az a mocsok idő, és még gyorsabban felejtik el a stúdiók az egykori sztárt, ha nem tudja hozni a profitot. Nem, nem ezúttal nem drámázni fogunk, hanem egy romantikus vígjáték témáját szolgáltatta ez a Hollywoodban mindennapos történet. Bevallom őszintén, engem Hugh Grant sem eddig, sem ezután nem tud érdekleni, viszont annyira jól sikerül az előzetes, hogy kíváncsi lettem a filmre, amelyen meglepően jól szórakoztam. Tökéletesen felejthető, habkönnyű vígjáték, amelynek azonban vannak szép pillanatai, tökéletes kikapcsolódást nyújt a nézőjének!

Keith Michaels (Hugh Grant) sok évvel ezelőtt írt egy hatalmas sikerű filmet, amelynek a közelébe sem tudott kerülni a későbbiekben, így lassan, de biztosan kilátástalan helyzetbe kerül, végül odáig fajul a helyzet, hogy el kell hagynia a napfényes Kaliforniát, és el kell vállalnia egy vidéki város egyetemén egy kreatív írói tanári állást. Először nem igazán veszi komolyan a munkát, inkább egy csinos diákjával bonyolódik kapcsolatba, de aztán lassan, de biztosan rájön, hogy egy másik hallgatóval, a két lányát egyedül nevelő Holly-val (Marisa Tomei) érzi jobban magát...

Tényleg semmit sem vártam ettől a filmtől (elég lesújtó a véleményem mind a főszereplőről, mind a rendezőről), ezért kellemesen csalódtam, szívet melengető a történet, némi betekintést kapunk a forgatókönyvírás rejtelmeibe (azért nem vitték túlzásba, de azt legalább szórakoztatóan tették, és többször hangsúlyozták, hogy az írás nagyon is kemény meló, a tehetség önmagában nem sokat ér, nagyon sok minden más is kell a sikerhez), nem reménytelenül szirupos az alkotás, a színészi alakítások is jók, vagyis aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik a karácsonyi szünetben, ne hagyja ki ezt a filmet!

A történetben alapvetően semmi különös nincs, egyrészt a filmes közeg miatt érdekes, illetve azért, mert nem szép, fiatal emberekről szól, akik előtt még ott az élet, hanem egy középkorú, jobb napokat látott forgatókönyvíró és egy álmait fel nem adó családanya a főszereplő. A karakterek nem túl bonyolultak, ellenben egészen jól megírásra kerültek, ezt természetesen a rendező korábbi filmjeihez képest kell érteni. Nem jutunk el shakespeare-i mélységekig (akkor sem, ha repkednek az avoni hattyú örökbecsű szavai az egyik szereplő jóvoltából), de nem is vállalhatatlanul felszínesek az alakok, sikerült viccesre hangolni a kliséket. Még a Hugh Grant karrierjéhez kapcsolható poénok is ültek, ha nem is kacagott konstans módon a nézőtér (meglepően sokan voltak kíváncsiak erre az alkotásra karácsony másnapján, kora délután), de jókat nevetett, vagyis minden hiányossága ellenére jó kis filmet raktak össze az alkotók.

Azért nagyon messze van a tökéletestől a Hugh Grant - Marc Lawrence páros immáron negyedik közös filmje, de jobb, mint az előzőek. Igaz, hogy elsősorban újrahasznosította a korábbi alkotások történetét, de egészen jó színvonalon tette azt, ráadásul Marisa Tomei játéka is rengeteget adott hozzá a filmhez. Kicsit csalóka a magyar cím, nem teng túl benne a romantika, viszont ahhoz képest, hogy forgatókönyvíróról szól a történet, nem aknáztak ki minden ebben rejlő lehetőséget, a kreativitás sem szárnyal mindvégig fennen. Nem veszi magát túl komolyan a film, szerencsére, nem királydrámát akar a vászonra álmodni a rendező, csak szórakoztatni akar, és ezt a célját el is éri. A léha, felületes hollywood-i exsztár megjavul, rátalál a saját útjára, elindítja a karrier útján ifjú tanítványát, és még a szerelem is rátalál a tehetséges családanya személyében. A mellékszereplők is szerethetőek, van itt Jane Austen-rajongó szigorú irodalomtanár, négy lánygyermekes egykori katona tanártárs, de az én abszolút kedvencem a Star Wars-fan diák.  Kap egy kis fricskát az álomgyár, de nem akkorát, hogy zavarná a felhőtlen szórakozást. 

Hugh Grant világ életében közepes színész volt, és nem is öregszik túl szépen, de ez a szerep jól állt neki, magához képest kiváló alakítást nyújt. Szégyen, hogy Marisa Tomei mennyire nem kapja meg azt az elismerést, ami járna neki (dacára az Oscar-nak, nincs agyonkényeztetve jó szerepekkel a kiváló színésznő), de rá jellemző módon még ebből a habkönnyű karakterből is kihozza a maximumot. Allison Janney és J,K. Simmons kiváló alakítást nyújt.

Marc Lawrence a középszerű romkomok specialistája, és ez a darab sem több és kevesebb ennél, viszont vicces és egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes. Kiváló gyógyír a karácsonyi trakta okozta kínokra, annak ellenére, hogy egy perccel azután elfelejtjük az egész filmet, hogy kiléptünk a moziteremből. Kell ennél több az év végi, jól megérdemelt pihenéshez? 

Szórakoztató, közepes vígjáték, amelynek érdemes adni egy esélyt!

7/10