A forrás / The Fountain (2006)
2014. június 24. írta: FilmBaráth

A forrás / The Fountain (2006)

fountain-4.jpgNem bocsátok meg könnyen, és Hugh Jackman nagyon kiverte nálam a biztosítékot A nyomorultakban nyújtott szánalmas teljesítménye miatt (valójában az összes bűne az volt, hogy teljesen közepes alakítást nyújtott kedvenc musical-em főszerepében, de erre nálam nincs mentség!). Lassan, de biztosan enyhült a mérgem, az X-men: Az eljövendő múlt napjaiban már képes voltam teljesen objektíven nézni a játékát, úgyhogy úgy döntöttem, eljött az ideje annak, hogy megnézzem Aronofosky filmjét, amelyet eddig éppen az isteni Hugh miatt nem voltam hajlandó megtekinteni. Nos, sportszerűen be kell ismernem, hogy Jackman egy jó színész, a filmet pedig sürgősen pótolja mindenki, aki még nem látta!

Tom Creo (Hugh Jackman) megszállottan keresi a gyógymódot a tumor ellen. Erre nagyon is személyes oka van: a felesége, Izzi (Rachel Weisz) halálos beteg, ezért versenyt fut az idővel. Nem akarja észrevenni, hogy a lány már leszámolt az életével, nem küzd a sorsa ellen, inkább egy könyvet ír, amelynek A forrás a címe. Megkéri férjét, hogy fejezze be helyette, aki erre nem hajlandó. Aztán, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, rászánja magát arra, hogy elinduljon egy hosszú és fájdalmas úton, annak érdekében, hogy megtalálja önmagát és örökké együtt lehessen élete szerelmével...

Igen, ez bizony az, aminek a történet alapján látszik: egy nem kicsit  elvont film, fantasztikus látványvilággal, sokrétű mondanivalóval, alapvető filozófiai kérdések felvetésével. Az élet, a halál, a szerelem, a lélek, a halhatatlanság, az idő relativitása mind-mind tárgyalásra kerül, és éppen ez a fő hibája ennek az egyébként kiváló alkotásnak: túl sokat akar mondani, kevesebb talán több lett volna. Az effektek zseniálisak, teljes mértékben lenyűgözik a nézőt, tökéletesen festik meg a filozofikus atmoszférát. Azonban egy idő után fárad a szem, marad némi hiányérzet az igazi tartalmat illetően, nem áll össze egységes egésszé a több idősíkon játszódó történet.

Hatásos a kezdés, Hugh konkvisztádorként éppen halált megvetve tart az általunk még nem ismert célja felé, azonban egy maja indián az útját állja és látványosan elhalálozási állapotba kerül. Aztán a jelenben vagyunk, majd egy időtlen térben, váltakoznak az idősíkok, a végére minden a helyére kerül, addig azonban nem kicsit tűnik zavarosnak a film. Ezért hiába a grandiózus látvány, egy idő után kezdjük elveszíteni a fonalat, a közepe táján erősen ellaposodik a történet, ezért hiába zseniálisan jó a vége, megmarad a hiányérzet. Ugyanakkor koránt sem üres effektgyárról van szó, sőt, mélyen elgondolkodtató, hiszen az élet értelmét kutatja, a forrást, amiből az lélek táplálkozik. A vizuális élmény felemel és földbe döngöl, ugyanakkor nem sikerült megtalálni az egyensúlyt a látvány és a tartalom között, jellemző módon elsősorban képek maradtak meg nekem a filmből, csak másodsorban a filozófiai mélység.

A forgatókönyv jól, de nem kiválóan sikerült. Nagyon jó dramaturgiai húzás, hogy a végével kezdődik a történet, és a hátralévő időben megtudjuk, hogyan jutottunk idáig, de nem sikerült végig érdekesen kitölteni a játékidőt. Túl erős a képi és tartalmi kontraszt a jelen és a többi idősík között, talán kevesebbet kellett volna időzni a jelenben, vagy ha igen, akkor a karaktereket érdekesebbre kellett volna írni. A szöveg nagyon jó, tökéletes szimbiózisban él a látvánnyal, azonban a jelenben játszódó eseményeknél nem tud olyan ütős lenni, mint a másik két idősíkon. Az effektek simán zseniálisak, a vágásokról ez már sajnos nem mondható el. 

2006_the_fountain_038.jpgRengeteg hibám van, de be szoktam ismerni, ha tévedek. Méltatlanul becsültem alá Hugh Jackmant  aki egy jó színész, remélem, a Farkas - széria után végre tartalmas alkotásokban is láthatom majd. Kiváló alakítást nyújt ebben a filmben, több karaktert ábrázol hitelesen. Rachel Weisz bájos, de a játékából hiányzik az igazi átütő erő. Ellen Burstyn ellenben tökéletes jellemábrázolásra képes egy rövid epizódszerepben is, akárcsak Mark Margolis, és Stephen McHattie.

Darren Aronofosky kiváló rendező, de nem ez a legjobb filmje (az én abszolút kedvencem tőle A pankrátor), ámbár kétségkívül a leglátványosabb és legfilozofikusabb hangvételű. Fantasztikus képek és jelenetek égnek bele a néző retinájába, azonban a film egésze nem egyenletes színvonalú, a színészvezetés jó, a párbeszédek erősek. 

Lenyűgöző látványvilágú, de közel sem tökéletes film, Hugh Jackman kiváló alakításával, kár lenne kihagyni az életünkből!

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr706319082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.06.24. 13:53:28

Gondolom nem csak az én fejemben nem állt össze még most sem, de az hogy jön ki, hogy
6/10 = harmatgyenge film, amit mindenki kerüljön el
7/10 = sürgősen pótolja mindenki, aki nem látta ?
0-6-ig vannak a gyenge filmek, 6,5/10 a közepesek, 7-től kezdve meg a kötelező darabok?

Csak mert számomra így nézve elég komoly inzultus, hogy egy ilyen remekművet kb. a harmatgyenge filmek közvetlen közelébe pontozol, csak mert kicsit ellaposodik és túl sokat akar mondani.

Btw egyébként szerintem egy hatalmas félreértés A forrás kapcsán, hogy ez egy milyen komplex tartalmú film lenne. Ha lebontjuk róla a művészi és történetmesélési sallangokat, akkor egyáltalán nem egy elképesztő filozofikus gondolatokat megfogalmazó mű. Én pont azért tartom az egyik legjobbnak, mert egy relatíve egyszerű történet, de zseniálisan elmesélve. Egy hasonló van hozzá a világon, az pedig a Requiem For a Dream.

FilmBaráth 2014.06.24. 14:18:07

@danialves: az én pontozási elvem szerint az 5/10 a gyenge, 6/10 a közepes, 7/10 a közepesnél jobb, a 8/10 a jó, 9/10 a nagyon jó, 10/10 a zseniális film:-)
De ezen belül is akadnak édes bűnök, hiszen a mai példánál maradva, az ember lánya tudja, hogy A zöldfülű összességében egy közepes zsarufilm, de Eastwood és a szöveg miatt mégis csak azt tudom ajánlani, hogy nézze meg mindenki:-)
Megértem, hogy ez a kedvenc filmed, nekem is tetszett, de ahogy írtam is, szerintem A pankrátor jobban sikerült.:-)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.06.24. 14:34:29

@FilmBaráth: Akkor most a 6/10 közepes vagy harmatgyenge?

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.06.24. 15:45:22

Eléggé alulpontoztad. Aronofsky első öt filmje csont nélkül 10/10-es, és a Noé is megvan egy 9-es. Persze, csak szerintem.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.06.24. 15:45:35

@FilmBaráth: Akkor eszerint a Moonraker mégsem harmatgyenge, hanem közepes film?

FilmBaráth 2014.06.24. 15:56:38

@danialves: összességében közepes, Bond-filmnek harmatgyenge:-)

FilmBaráth 2014.06.24. 15:58:33

@Sparrow: Ezek szerint én nem vagyok akkor Aronofsky -fan, mint te:-)

Werewolfrulez · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.06.24. 16:31:08

Érdekes, én így pontozok:

Nálam 1-4 a gyenge film, ami az átlag alatt van.
5 a közepes, ami az átlagot képviseli.
6 picivel az átlag felett van, valami aprósággal ki tud tűnni a szürkeségből.
7 a már majdnem jó film, az átlag felett.
8 egy kifejezetten jó film, nagy teljesítmény, erősen ajánlott.
9 egy majdnem tökéletes remekmű.
10 A remekmű.

Ahány kritikus, annyiféle pontrendszer :)

Biczó Krisztián 2014.06.25. 21:06:48

Olvaso: tok mndegy hogy KI hogy pontozza,mert a szam a vegen nekem semmit se jelent...meg szubjektiv is..
süti beállítások módosítása