Két éve azt írtam, Gareth Evans azzal alkotott egy pazar akciófilmet, hogy bátran ki merte dobálni a narratív sallangokat, így lett a The Raid egy kissé egyszerű, de annál szórakoztatóbb zúzás. Azonban ezt láthatólag még ő sem látta be, ugyanis a folytatás gyakorlatilag pont ennek ellenkezőjét teszi. És ez annyira nem áll jól neki.

Rama (Iko Uwais) ugyan túlélte a balul elsült akciót, élete azonban veszélyben forog: kivívta a város összes gengszterének haragját. Hiába szeretne békés életet élni, amikor bátyját utoléri a végzet, úgy dönt, a város utolsó becsületes zsaruinak segítségével egyszer s mindenkorra le akar számolni a bűnözőkkel és a korrupt rendőrökkel. De ahhoz, hogy a gengszterek legfelsőbb köreibe bejuthasson, egy hosszú, küzdelmes és áldozatokkal teli utat kell bejárnia

Bár az első rész vizuális orgiáját nehéz lett volna egy újabb szintre emelni, Evansnek mindez sikerült. A történet lehetőséget adott, hogy minél változatosabb helyszíneken, változatosabb eszközökkel változatosabb szereplők küzdjenek egymással, ő pedig ez tökéletesen kihasználta. Ráadásul az akciók látványa is csak lenyűgözőbb lett, szinte lehetetlen vágatlan fényképezések, nagyobb díszletek és elképesztő koreográfiák kísérik a filmet, Evans pedig kifejezetten stílusos (néha talán már egy kicsit hatásvadász) rendezői megoldásokkal egészíti ki ezeket.

Úgyhogy ilyen téren most sem lehet panaszkodni, sőt, a másfél órányi akció jobb, mint 3 éve. Azonban probléma a maradék egy óra narratív résszel akad. Már a Merantauban is látszott, hogy a történetmesélés nem egészen rendezőnk erőssége (szerencsére azóta sokat fejlődött ilyen tekintetben is), és itt is ezzel van a probléma. A játékidő nagy részében Rama nincs is színen, hanem átadja a terepet a különböző jakartai gengszterek meglehetősen komplex világának, amelyet ugyan nem vádolhatok azzal, hogy sablonos vagy unalmas lenne, de kétségkívül lehúzza az összképet. Leginkább azért, mert a karakterek mennyisége és az akciók hangsúlyossága mellett nem igazán van idő arra, hogy megfelelő mélységet adjanak ezeknek a szereplőknek és a történetszálaknak, ráadásul eleve kissé jellegtelen figurákról és sztorikról van szó. Így a cselekmény végső soron csak arra a szükségszerűségre alkalmas, hogy valamilyen módon megindokolja, hogyan jutunk el egy börtönös verekedéstől egy autós üldözésig, de a jó pár vágóasztalon ragadt jelenetnek köszönhetően még így is vannak homályos foltok és logikai bakugrások.

Hiába adott tehát egy, már-már a tökéletesség határát súroló akciófilm, maradéktalanul nem lehetek elégedett, ugyanis ez az akciómozi egy kissé belefullad a gengszterek túlbonyolított játszmáiba. Ez a kettősség pedig talán még bosszantóbb is, mintha a film csak egyszerűen középszerű lenne. De amilyen fejlődést mutat, nem zárom ki, hogy a 3. résszel Gareth Evans egy igazán fenomenális élménnyel fog megajándékozni minket.

8,5/10