Soha nem értettem, hogyan lehet az, hogy egy Amerikában jóformán ismeretlen cseh rendező rendezhette meg a Száll a kakukk fészkére című klasszikus filmet? Milos Forman önéletrajzi könyvéből most végre megtudtam. És habár csak egy közepes posztíró vagyok, élek a jól kiválasztott blogfelülettel, és elmesélem annak, akit érdekel.
A kiváló rendező 1932-ben született Cáslavban, az egykori Csehszlovákiában. Szülei koncentrációs táborban haltak meg a második világháborúban. Legalábbis Milos sokáig azt hitte. Aztán jó sok évvel anyja halála után annak egykori táborbeli ismerőse megírta levélben, hogy akit apjának hitt, nem az igazi apja. Ugyanis a kedves mama anno félrelépett egy építésszel, akit a családi szállodában szerződtetett egy munkára. Az akkor már híres rendező megpróbálta felvenni a kapcsolatot vér szerinti apjával, de ő elutasítóan reagált, így a dolog ennyiben maradt.
Szülők nélkül sokat hányódott a család különböző tagjai között a kis Milos, aki először színházban amatőrködött, majd elvégezte a Prágai Film Akadémia forgatókönyvíró szakát. Elvette a kor leghíresebb cseh színésznőjét, Jana Brejchovát, azonban a szerelem elszállt, válás lett a házasság vége. Közben az ifjú tehetség filmközelbe került, asszisztensként dolgozott, majd néhány dokumentumfilm után megrendezhette első filmjét, a Fekete Pétert, ami nagy siker lett, megnyerte a locarnoi filmfesztivált.
Forman cseh filmjeiben elsősorban amatőrökkel dolgozott, ezért a módszere az volt, hogy felvétel előtt elmondta nekik a szituációt, előjátszotta a szerepet, majd elindította a kamerát. Természetesen profi színészeket is foglalkoztatott, és ez a kettősség adta meg a filmek különlegességét. Amerikában persze alkalmazkodott a körülményekhez, és maradt a profiknál.
Az egy szöszi szerelmei cím filmet az ihlette, hogy teljesen véletlenül találkozott Prága utcáján egy lánnyal, akinél egy bőrönd volt. Elkezdtek beszélgetni, és a lány elmesélte, hogy a kisvárosban, ahol élt, találkozott egy prágai mérnökkel, aki eltöltött vele egy kellemes éjszakát, majd megadta a címét a lánynak azzal, hogy látogassa meg. A lány két hét múlva tényleg felutazott Prágába, a cím azonban természetesen hamis volt, ezért sétált egy jót Prágában, hajnalig beszélgetett Formannal, aki kivitte az állomásra, és felültette az első vonatra. Lám, ilyen egyszerű történetekből születnek a jó filmek.
A Tűz van babám még romantikusabb körülmények között született: Milos néhány barátjával elvonult forgatókönyvet írni vidékre, de nem jött az ihlet, ezért jobb híján elmentek a helyi tűzoltó bálba. Az este jól sikerült, a forgatókönyv is gyorsan megszületett az élmények hatására. Teljesen amatőr szereplők játszottak a filmben, valódi tűzoltók, akik gyakorlatilag saját magukat játszották. A film óriási siker lett, ez jelentette a repülőjegyet Amerikába a rendezőnek.
Akkor már újra nősült, sőt ikerfiai is születtek, azonban politikai okokból távoznia kellett az országból, ahová csak sokára, az Amadeus forgatására érkezett vissza. A felesége a gyerekekkel Csehszlovákiában maradt, csak 25 év múlva váltak el, amikor a rendező beleszeretett harmadik, nála jóval fiatalabb harmadik feleségébe, aki szintén ikrekkel ajándékozta meg.
Amerika nem várta tárt karokkal a sikerre éhes ifjú rendezőt, kemény évek következtek. Aztán váratlanul rámosolygott a szerencse. A Száll a kakukk fészkére című regény jogaival Kirk Douglas rendelkezett, színpadon el is játszotta a Broadway-n, de a filmkészítési jogot érthető módon átadta a fiának, bizonyos Michael Douglasnak (aki véleményem szerint sokkal jobb producer, mint színész), azonban akkoriban még nem volt akkora sztár mint mostanság, vagyis finoman szólva szűkös volt a film költségvetése. Vagyis csak egy olcsó rendezőt engedhettek meg maguknak, Formant ajánlották nekik, a kölcsönös szimpátia megszületett, és már aláírásra is került a szerződés. Ennyi. Pénzügyi okokból kifolyólag természetesen teljesen ismeretlen színészek játszottak a filmben, azonban egy húzónévre mégis szükség volt. Jack Nicholson, aki nem csak Hollywood legnagyobb playboya, hanem egyik legnagyobb színésze is, nagy rajongója volt a könyvnek, ezért elvállalta a főszerepet. A többi pedig ahogy mondani szokás, már történelem. Az ismeretlen rendező filmje 5 Oscar díjat nyert, a siker az egekbe repítette Formant.
Miközben élte világát, azért filmeket is készített. A Hair egy korszaknak állított emléket, kultfilm lett belőle, noha anyagilag nem volt igazán sikeres, de ettől még ragyogóan jó film, én nem tudom megunni. Emlékeztek a gyönyörű hangú színesbőrű lányra? Nos, ő egy egyszerű takarítónő volt, aki a film után visszament abba a kisvárosba, ahonnan jött, nem kellett neki a talmi csillogás. És még egy érdekesség: a meghallgatáson részt vett egy Madonna Ciccione nevű lány is, aki nem találtatott elég tehetségesnek, ezért nem került be a filmbe. Néha a mester is tévedhet, nem igaz?
Aztán jött egy szép, de sajnos eléggé közepes film, a Ragtime, amelyet 8 Oscar díjra jelöltek, de egyet sem kapott meg.
Forman következő projektje egy hatalmas vállalkozás, az Amadeus volt, amelyet Prágában forgattak. Ismeretlen színészek játszottak benne, akik életük szerepét játszhatták el a filmben. F.Murray Abraham Oscar-díjat kapott alakításáért (megérdemelten), azonban sem ő, sem pedig a címszerep alakítója, Tom Hulce nem lett sztár. Szerintem minden szempontból ez Forman főműve, igazán katartikus élményt nyújtó alkotás, méltán járt érte a második Oscar díj.
Ezután törvényszerűen egy bukás következett, a Valmont, melynek főszerepét Colin Firth játszotta. Érdekesség, hogy Forman először Michelle Pfeiffert kérte fel a női főszerepre (amit végül Anette Bening kapott meg), de ő inkább Stephen Frears Veszedelmes viszonyok c. filmjében játszotta el John Malkovich oldalán ugyanazt a karaktert. Mivel Frears filmje előbb jött ki, ezért a Forman féle változatnak esélye sem volt, elhasalt a mozipénztáraknál.
Egy éles váltással a következő filmet a pornócézárról, Larry Flyntről készítette a mester. A főszerepben Woody Harrelson brillírozott, a női főszerepet pedig Kurt Cobain özvegye, Courtney Love játszotta kiválóan. Pedig egymillióra kellett biztosítást kötnie a producereknek, mivel mindenki attól félt, hogy Courtney drogproblémái miatt lehetetlenné válik a forgatás. Nem így lett, Love-nak komoly elvonási tünetei voltak, de tisztán csinálta végig a filmet, élete alakítását nyújtva benne. Larry Flynt is feltűnik a filmben, ironikus módon egy bírót játszik benne. Nekem nagy kedvencem ez a film, nézőbarát, de nagyon komoly dráma, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ez után sajnos már nem készített igazi sikerfilmet a mester. Pedig az Ember a Holdon egy jó film, Jim Carrey szenzációs benne, azonban a forgatókönyv (melyet sajnos nem Forman írt) nem volt az igazi. Az utolsó film, a Goya kísértetei sem rossz (Javier Bardem, Stellan Skarsgard Natalie Portman voltak a főszereplők) azonban már nem érte el a klasszikus filmek színvonalát.
Hosszú volt az út a cseh kisvárosból Hollywoodig, azonban a bátor és ambiciózus rendező felért a csúcsra. Szinte minden filmje főszereplője kívülálló volt, ami nem csoda, hiszen az érzékeny művész egy teljesen idegen kultúrában pontosan olyan idegennek érezhette magát, mint az általa filmre álmodott karakterek. Milos Forman a mozi egyik nagy mágusa, történelmi tablói éppen az ő különleges cseh látásmódja miatt lehettek egyediek.
