Az új Project X vagy zseniális társadalomkritika? Harmony Korine filmje igencsak megosztóra sikeredett, és jellemzően ez a két véglet jelent meg a véleményekben. Viszont ha igazságot kell tennem, azt kell, hogy mondjam, valahol mindkettő szeretne lenni, de igazából egyik sem sikerül neki.

Faith, Candy, Brit és Cotty (Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Ashley Benson, Rachel Korine) átlagos egyetemista lányok, abból a szempontból, hogy a tavaszi szünet féktelen partizása sokkal jobban érdekli őket, mint a tanulás. Pénzszűkében egy fegyveres rablás segítségével gyűjtik össze a floridai bulizásra valót, és már indulnak is a napos tengerpartra tobzódni. Azonban a kokózást ott sem nézik jó szemmel, így az egyik party után a rendőrségen kötnek ki. Onnan pedig az Alien névre hallgató gengszter-rapper (James Franco) hozza ki őket, és az, hogy ez nem egészen "felebaráti szeretetből" történik, a lányok között is komoly törést okoz.

Végeredményben amit kapunk, az másfél órányi #yolo és #swag, amely a brutális partikat egy gengszterfilmig fokozza, olyannyira, hogy végül egészen szatirikus hangulatot ölt az alkotás. Mert végül is ez Harmony Korine célja: nem egy bulifilmet akart létrehozni, hanem ennek a világ a teljes kifacsartságát megmutatni azzal, hogy az egyre lejjebb csúszó főszereplőink az élményeiket sorra úgy aposztrofálják, mint az életüket megváltoztató spirituális önfelfedező utazást. Csak sajnos ez annyira nem mondható érdekesnek.

Mert hogy rendezőnk nem igazán tud olyan komplex üzenetet megfogalmazni, ami másfél óráig elvinné a hátán a filmet, így tölteléknek maradnak a szürreális mértékekig feltuningolt bulik és a neonfények, a kronológia bátortalan felborogatása, valamint a hangok és képek véletlenszerű összevágása. Avagy ha már nincs miről szóljon a film, azt legalább tegye "művészien", de két (egyébként zseniális) jelenetet leszámítva ez többnyire csak kétségbeesett erőlködés, hogy történet híján legalább valamivel lefoglaljon minket a mű. A valódi történet mellől pedig hiányoznak a valódi karakterek, helyüket pedig olyan excentrikus alakok performanszai töltik be, mint James Franco Alienje. De ezzel szemben a 4 főszereplőnk közül 3-at még a játékidő végére sem tudtam megkülönböztetni, annyira jellegtelen és lényegtelen figurák voltak.

Úgyhogy összességében azt tudom mondani, hogy bár ez a film nem teljes katasztrófa, sőt, valamilyen szinten korrekt alkotás, tulajdonképpen mégis elvérzik: sem bulifilmnek, sem társadalomkritikus szatírának nem jó. Így aztán sem a filmet csak plázában néző fiatalokat, sem a kultúrsznobokat nem elégíti ki maradéktalanul, akik pedig igazán egyik táborhoz sem tartoznak, azokat még kevésbé. Igaz, például A nagy szépséggel ellentétben ez legalább szólt valamiről...

5,5/10