A filmet a Titanic filmfesztiválon volt lehetőségem megtekinteni.
Jim Jarmusch a Törvénytől sújtva című alkotásával olyannyira meggyőzött, hogy nemcsak első, hanem egészen eddig a pillanatig az egyetlen is volt filmjei közül, amit láttam. De most adtam még egy esélyt, és szerencsére a fejlődést abszolút látni. Egy dolog azonban nem változott a bő 25 év során: rendezőnk még mindig bajban van, ha valamit írnia is kéne a forgatókönyvbe.
Írnék sztorileírást, de ennek a filmnek egész egyszerűen nincs története. Adott egy vámpír-szerelmespár, Adam és Eve (éééééééééérted...), a remek Tilda Swinton és Tom Hiddleston alakításában, akik igazából rohadt unalmas életet élnek. Néha szereznek egy korrupt orvostól vért, Adam közben pedig zenélget és antik hangszereket vásárolgat haverjától. Már egy óra is eltelik a játékidőből, mire valami minimális konfliktus érkezik Eve húgának (Mia Wasikowska) betoppanásával, de sok izgalmat az sem hoz.
Mindenki készüljön tehát egy elég unalmas alkotásra, azonban ez még nem minden: Jarmusch minden áron olyan bugyuta összekacsintós poénokra akarta felépíteni a dialógusait, mint hogy milyen történelmi személyiségeket ismertek hőseink. (Úgy tűnik, mindegyiküket.) Amellett, hogy két, egész nap otthon ülő karakter kapcsán elég nehéz elhitetni, hogy ezek valamikor Byronnal, Schuberttel, valamint minden korban az irodalmi és tudományos világ színe javával lógtak együtt puszta szórakozásból, az egész még egy olyan hatást is kelt, mintha Az őslakó bárgyú remake-jét látnánk. Ezeket pedig néha olyan modoros környezetvédő kiszólások színezik, amelyeket még Aronofsky is szégyellt volna belerakni a Noéba.
De a helyzet nem teljesen reménytelen, Jarmusch ha forgatókönyvíróként nem is, rendezőként sok helyen egészen hipnotikus élményt tudott kreálni, mint ahogy a színészek is egészen sokat ki tudnak hozni a semmilyen karakterekből. És ha maga a történet nem is, a koncepció alapvetően érdekes: egy egészen új perspektívát nyújt azzal, hogy a vámpírokat nem agresszív vérszívókként, hanem az emberek több ezer éves társaságába belefáradt külső szemlélőkként mutatja be. Ezen felül pedig jobb híján még el is tudjuk foglalni magunkat olyan gondolatkísérletekkel, mint hogy a vérivás valójában egy metafora-e a droghasználatra, vagy mit jelent a két főszereplő nevének szimbolizmusa. (Előbbi egyébként egy-két apróságot leszámítva még ki is jön.)
Szóval összességében nem lett ez olyan vészes film, azonban ez sem tudja jóvátenni a bárgyú szövegeket és azt, hogy nem történik benne semmi. Sznoboknak még jó lehet, de rajtuk kívül más nagyon amúgy sem vetemedik Jarmusch filmjeire. Mondjuk ha vámpíros-szerelmes történet kell, inkább ezt nézzétek meg, mint a Twilightot.
5,5/10