A Twilight széria után az olyan kiadók, akik kissé komolyabb filmet forgatnának a vámpírokról, már kétszer is meggondolják, mielőtt belevágnak a dologba. Nem véletlen, hogy a csillogós vámpírsztori után minden arra hajazó próbálkozásra ferde szemmel néznek az emberek. Kritikánk alanya is hasonló terepen mozog, mint a „nagy” elődje. A tinilányok pénztárcáját próbálja megszabadítani annak tartalmától. A vámpírmítoszok rejtelmes atmoszférája és szexuális háttérhangja ehhez pedig (sajnos) remek hátteret ad.

A film tipikus agykikapcsolós vígjáték, mindemellett váltogat az akció és a romantika műfaja között. Erre jön még rá az egy adag vérszívó misztikum plusz az egész jól kidolgozott és érdekfeszítőnek bizonyuló háttérvilág. Ennek a minősége abból fakad, hogy könyvadaptációról beszélünk. Hiába is sikerült ránézésre jól adaptálni az alapanyagot, ennek ellenére itt is érződnek az ilyen gyártási metódus típushibái. A mesélés ritmusa gyakran változik, egy két esemény háttere nincs megfelelően elmagyarázva.

Két főhősnőnk Lissa a mora (varázsolni képes vámpír) hercegnő és testőre a dampyr (félig vámpír félig ember) Rose megszöktek a vámpírakadémiáról, és gondtalanul élnek az emberek világában. Ám egyszer minden jónak vége szakad és őket is visszaviszik az akadémiára, ahol a szerelem mellett némi összeesküvés és striga (csúnya gonosz vámpír) is rájuk talál. A cselekmény és a forgatókönyv klisés és nulla mondanivalóval ruházták fel, de hát egy romantikus akcióvígjátékról van szó, eme műfajok egyike sem követel meg hatalmas mélységet ilyen téren. Azért a klisék mellé némi pozitívumot is beszorítottak a történetbe a készítők. Ugyanis a poénokat és humoros jeleneteket sikerült megfelelően elhelyezni a szkriptben és külön öröm, hogy egyetlen fingós-büfögős sem volt közöttük.

A romantikus szál eléggé kiszámítható. Már a film legelején rájöhetünk, hogy ki kivel fog összejönni, és a végén premier plánban smárolni. A színészek nagy része hozza a nézhetőt, egyikőjük sem nézhetetlenül pocsék. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nagy részük már dolgozott ehhez hasonló filmekben, vagy színházi színész. Egyetlen pozitívumot tudok megemlíteni velük kapcsolatban: sokan vannak, emiatt egyiket sem lehet hosszabban szemügyre venni és így nem tűnik fel egyből, hogy mennyire egyszerű karaktereket játszanak. Ezen tulajdonság abban is segít, hogy könnyebben egyesüljünk a művel, mindenki találhat egy szereplőt, akivel némileg képes azonosulni.

A párbeszédek átlagosak, néhány monológnál pedig még a fejfogós szintre is lecsúszik a minőségük. Az akciójelenetek dettó. Nem kiemelkedőek és néhol látszik, hogy a szereplők ritkán szoktak közelharcba bonyolódni a filmvásznon kívül, de azért a céljukat elérik. A CGI viszont néhol már erős szemöldökráncolásra adhat okot, például tüzet értelmesen animálni nem sikerült a szakembereknek.

Összességében a Vámpírakadémia néhány egyedi ötlettől és vicces gegtől eltekintve egy hatalmas kliséhalmaz nulla mondanivalóval. Még a legjobb szívvel is csak annyit lehet elmondani róla, hogy átlagos. Számomra pedig a legfájóbb része a dolognak, hogy a vámpírok legendáját ugyanarról a tinédzser vágyálom oldalról közelíti meg, mint a Twilight.

5/10