Nos, akkor essünk neki az idei Oscar-szezonra esedékes hadsereg-propagandafilmnek, amelynek hőseivel minden bizonnyal az amerikaiak lelkét akarják majd simogatni. Mondtam látatlanban, majd teljesen lenyűgözött, ahogyan Peter Berg összehozta a legjobb háborús akciófilmet a Sólyom végveszélyben óta.
A történet a Red Wings műveletet meséli el, amelyet 2005-ben, Afganisztánban hajtottak végre. 4 katonát (Mark Walhberg, Taylor Kitsch, Emile Hirsch, Ben Foster) küldenek ki, hogy azonosítsanak egy tálib vezért. Egyszerű felderítésnek tűnik, ahol a feladat elvégzése után nincs más dolguk, mint csendben várni az illető likvidálására küldött nagyobb erőket. Azonban a hegyek által leárnyékolt rádiókapcsolattal, néhány civilbe belefutva szereplőink komoly bajba kerülnek, és nemsokára több tucatnyi tálib lohol a nyakukban.
Olyan görcsben ültem végig ezt a filmet, amit még a tavalyi év legjobb thrillere, a Phillips kapitány is pillanatokra tudott csak elérni nálam. Az első fél óra végeztével beinduló akció feszültsége egyből megragadott és az utolsó percekig nem is engedett el. Ez részben köszönhető annak is, hogy a forgatókönyv kicsit formabontó szerkezetű, gyakorlatilag egy nagyon hosszú második felvonással, és egy villámgyors fináléval rendelkezik. De amíg ez más filmeknek hátrányára vált volna, itt kifejezetten jól sült el.
Peter Berg nevét még a Csatahajó kapcsán ismertem meg, arról a filmről mindent elmond, hogy azóta sem mertem megnézni. Most viszont (majdnem) elgondolkodtam rajta, ugyanis félelmetesen jó érzékkel rendezte (és írta) meg ezt a produkciót. Patetikus, de nem giccses, érzelmes, de nem hatásvadász. Nem próbálkozik nagy szavakkal, romantizált hőstettekkel, hanem egész egyszerűen objektíven és jó ízléssel mutat be egy heroikus küzdelmet. Ezen kívül viszont érdemes még szót ejteni a gyönyörű fényképezésről, a remek zenéről, és a világ talán két legalulértékeltebb színészéről (Foster és Hirsch), akiket kifejezetten nagy öröm volt látnom.
Nincs értelme tovább szaporítanom a szót, ez egy kötelező darab, amit mindenkinek látnia kell. Peter Berg pedig remélem, hogy Csatahajók helyett még sok ilyen alkotást fog rendezni nekünk, követői pedig bebizonyítják, hogy nem csak a díjesőre áhítozó hatásvadász toborzófilmeknek van helye ebben a műfajban.
9/10
