(FroG tollából itt olvashattatok a filmről.)
Ez a film volt az, aminek nem ültem neki nagy elvárásokkal, de még tulajdonképpen így is csalódni tudtam benne. Ugyanis rövid időre tényleg elhittem, hogy valami igazán érdekeset fogok látni, de az év egyik legjobb ötletével végül semmit nem tudtak kezdeni ebben a produkcióban.
Walter Mitty (Ben Stiller) személyében sokak magukra ismerhetnek: a valódi tetteket csak a képzeletében éli meg, ennek köszönhetően pedig hosszú másodpercekre elbambul, nevetség tárgyává válva. Pedig a cselekedetekre mindennél nagyobb szüksége lenne: a Life magazin, ahol negatívosként dolgozik, megszűnőben van, ő pedig pont ekkor veszti el az utolsó címlapfotót. Egyetlen lehetősége marad csak: nyomába ered fotósának, a kalandos életű Sean O'Connell-nek (Sean Penn), és megpróbálja tőle megszerezni a hiányzó negatívot.
Ben Stiller filmje sajnos nem tudja kinőni azt, amit címszereplője: nagyot álmodik és nem akar szembesülni a könyörtelen valósággal. Az elején még a néző azt gondolná, hogy Walter Mitty végletekig eltúlzott álmodozásai idővel nem fognak visszaköszönni a valós síkon játszódó sztoriban, pedig pontosan ez történik: a történet elkezdi komolyan venni magát. És középszerű, szürke alakból halál komolyan vagány hős lesz, aki hihetetlen kalandokba keveredik és összejön álmai nőjével... és nekem ez már a könyökömön jön ki.
Ennek a műnek tényleg csak pillanatai vannak, ahogyan a forgatókönyv egyre ötletesebb kalandokba sodorja a karaktert, ezzel párhuzamosan pedig a reményteljes zene és a gyönyörű tájak időnként egészen katarzisszerű momentumok felé löknek. Azonban két ilyen rész között újra és újra elvérzik produkció, mivel teljesen érdektelen karaktereket, kiszámítható fordulatokat, szájba rágott megoldásokat és egészen felejthető szövegeket tud csak felvonultatni. Pedig az első fél óra alapján még el is hittem volna, hogy most valami igazán különlegeset fogok látni, azonban végeredményben nem történt más, mint hogy néhány jó ötletet felhigítottak az összes rendelkezésre álló klisével. (Most gondoljátok végig, milyen szerepe volt Walter elkalandozásainak ebben a történetben? Ööö, semmi?) Pedig össze lehetett volna hozni akár egy Scott Pilgrim-szerű ökörködést (copyright FroG), esetleg a nézőt bizonytalanságban tartani, hogy mi az álom és mi a valóság, de még ez utóbbit sem merték meglépni.
Ez a film igazán bátor is lehetett volna, de inkább maradt a langyos vízben. Ha nem is feltétlenül kihagyott ziccer, nehéz nem egy beteljesületlen ígéretet látni ebben a műben. Akár még megnézni sem szükséges: az összes jó pillanatot összefoglalták nekünk az előzetesekben, a történetet pedig nagyjából előre lehet tudni.
6,5/10
