Szinte bele sem gondol az ember, hogy a popkultúrában a képregények és a szuperhősök mennyire összefonódtak, egészen addig, amíg meg nem próbálja elválasztani a kettőt. A nem szuperhősös képregényfilmeket már összeszedte Lisztes kolléga, én viszont a másik végéről próbáltam megfogni a dolgot: találok-e olyan szuperhősfilmeket, amelyek nem képregény alapján készültek? Őszintén szólva 6-7 darabot is nehéz volt összeszedni, azonban azt vettem észre, hogy ezek sok esetben sokkal bátrabb és eredetibb darabok, mint a futószalagon készülő képregényes produkciók. Úgyhogy ilyen alapon még egy kis szelektálás is belefért, álljon itt tehát most egy összeállítás azokból a szuperhősfilmekből, amelyek nemcsak, hogy nem képregény alapján készültek, hanem még valami kis különlegesség is szorult beléjük.

Az energia / Push (2009)

Paul McGuigan legújabb filmje feleannyira sem zseniális, mint az Alvilági játékok, sőt, tulajdonképpen egy meglehetősen középszerű darabról van szó. Azonban merítés híján, de legfőképp azért, mert egy egyedi és kevéssé ismert darab, még így is befért a listára. A logikai bakiktól sem mentes történet valahol az X-Men és a Wanted között helyezkedik el, viszont a hongkongi helyszínek és a remek fényképezés összességében egy hangulatos és szórakoztató filmről gondoskodnak. 

A sebezhetetlen / Unbreakable (2000)

(Kritika)

M. Night Shyamalan filmje már-már klasszikusnak számít, ha erről a témáről van szó. Gyakorlatilag az egyetlen alkotás, amely a képregények hatása felől értelmezi az egész szuperhős-kultúrát, ráadásul azok minden kliséjével szembemegy. Főszereplőnk egy egyszerű, hétköznapi ember, aki nem is igazán akar köpenyes igazságosztóként tevékenykedni, azonban erre egy képregényrajongó akarja mindenáron rávenni. Egyben pedig remekül mutat rá arra, hogy az emberek gondolkodása mennyire igényli az ilyen hősöket.

Special (2006)

A viszonylag ismeretlen low-budget film egy átlagos emberről szól, aki egy gyógyszer hatására szuperképességeket fejleszt ki. Vagy nem. A zseniálisan megkomponált forgatókönyv végig a képzelet és a valóság határmezsgyéjén játszódik, és a végsőkig bizonytalanságban tartja a nézőt, vajon valóban megtörténnek a látottak, avagy főszereplőnk hallucinációit látjuk. Egyben pedig egy remek film arról, hogy mindenki különleges lehet-e. Sajnos technikailag nem kifejezetten profi és dinamikus alkotásról van szó, de nekem eleget nyújtott ahhoz, hogy erre a listára felkerülhessen.

Mátrix / The Matrix (1999)

Kicsit furcsa volt, amikor valahol ilyen összefüggésben említették ezt az alkotást, de be kellett látnom, a Mátrix a klasszikus szuperhősfilmek egy tökéletes példánya. Még ha nem is egy radioaktív póknak köszönhetően kap Neo szupererőt, és a kerettörténet is kicsit bonyolultabb a "mentsük meg a várost a szupergonosztól" felállásnál, ezen kívül minden stimmel. A jól bevált "hero's journey"-sablon adott, a szuperképesség adott, az egész kiválasztottságtudat problematikája is átjárja Wachowskiék filmjét. Sőt, a trilógiát lezáró Neo - Smith ügynök összecsapást még Zack Snyder is csak másolni tudta Az acélemberben. Így nézve tehát történetileg egy némiképp klisés, de annál egyedibb szuperhősfilmet láthatunk. 

Az erő krónikája / Chronicle (2012)

(Kritika)

A sokat ostorozott found footage stílusnak is megvan a maga előnye, jelen esetben az, hogy a filmesek sokkal valóságszagúbb és realisztikusabban elmesélt történeket alkotnak. A csodálatos képességekre szert tevő 3 srác sztorijához még főnogosz sem kell, ugyanis nekik bőven elég kihívás az emberi gyarlóságot legyőzni. A kezdeti gyerekes tréfákat idővel sokkal komolyabb események váltják fel, egy egészen ütős befejezéshez vezetve. Josh Trank filmjét (és Dane DeHaan alakítását) nem véletlenül fogjuk még sokáig emlegetni, és remélhetőleg hamarosan a folytatásról is többet fogunk tudni.