Nem kell megbotránkozni a címen, én csupán a kedvenc Mel Brooks filmemből idéztem. A Robin Hood, a fuszeklik fejedelme nem fesztiválfilm, ellenben konstans nevetőgörcsöt okoz. És mi lehet ennél nagyobb elismerés egy vígjátéknak?
Mel Brooks munkássága eléggé megosztó, olyan, mint az angol humor, akinek bejön, az imádja, akinek nem, az nem érti, mire fel kapott annyi díjat. Azért, mert kiváló komikus volt és egész életében azt tette, amire született: szórakoztatta a közönséget.
Melvin Kaminsky néven született Brooklynban, 1926-ban. Szülei emigráns zsidók voltak, apja lengyel, anyja ukrán származású. Két éves volt, amikor édesapja vese elégtelengségben elhunyt. Művészneve édesanyja születési nevéből, a Brookmanból származik.
Nem volt túl boldog kisgyerek: apró termetű volt, beteges, társai folyamatosan csúfolták. A helyzet lassan, de biztosan változott, miután "tummler"-ként (zsidó rendezvényeken hívják így a ceremóniamestert) szerzett tapasztalatai következtében komikusi vénája egyre jobban megmutatkozott. A gimnázium után belépett a hadseregbe, a második világháborúban tizedesként szolgált.
Komikusként kezdett, majd a tévé számára kezdett komédiákat írni.1960-tól Carl Reinerrel komikusduóként léptek fel a tévében, nagy sikerrel.
Egy idő után a tévé kevés volt, ideje volt kipróbálnia magát a filmiparban is. Első filmje az 1963-as A kritikus volt, egy művészkedő, ezoterikus filmeket kifigurázó animált szatíra, melyben még nem ő volt a rendező. Brooks adta az elképedt mozinéző kommentárjait, aki megpróbálja az érthetetlen filmet értelmezni. Erős kezdés volt, hiszen a rövidfilm Oscar-díjat nyert.
Első egész estés filmje A producerek (1968) volt, egy sötét komédia két színházi emberről, akik megpróbálják szándékosan megalkotni a lehető legrosszabb Broadway show-t. A szatíra olyan erős volt, hogy a nagy stúdiók nem voltak hajlandóak foglalkozni vele, szintúgy a nagyobb támogatók sem. Brooks végül egy független terjesztőt talált, aki művészfilm specialitásként hozta forgalomba. A film Oscar-díjat nyert a „legjobb eredeti forgatókönyv” kategóriában. Brooks később musicalt készített belőle, amit hatalmas sikerrel játszottak a Broadway-n és példa nélküli módon tizenkét Tony-díjat kapott. Nálunk is játszotta a Madách Színház.
1974 volt a legjobb éve, ekkor mutatták be két legsikeresebb filmjét, a Fényes nyergeket és Az ifjú Frankensteint. Mindkettőt beválasztotta a Filmakadémia a világ 100 legjobb vígjátéka közé, harmadikként a Producereket is.
Ezután egy különleges kísérlet következett, egy némafilm komédia, a Bombasiker. ebben játszotta első főszerepét. Nekem tetszett, jó poénok voltak benne, habár a film nem igazán állt össze, de attól még érdemes megnézni.
Olyan klasszikusok következtek, mint a Világtörténelem - 1. rész, és a Lenni vagy nem lenni (ajánlom megnézésre mindenkinek, humoros formában beszél nagyon komoly dolgokról, Anne Bancroft ragyogó benne!).
Az első Mel Brooks film, amit láttam, az az Űrgolyhók volt, ami a Star Wars filmek kifigurázása, gyerekkoromban imádtam, még most is jókat tudok nevetni rajta.
Középiskolás koromban a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme volt a legmenőbb vígjáték, az én generációmban klasszikussá váltak a film aranyköpései, pl.
- Mi volt az apád?motolla?,
- Fiúzzák meg a foglyot! Azaz... Akarom mondani: fogják meg a fiút!
- A nevem Skarlát. Skarlát O'Hara. Idefújt a szél.
- Hogyan is van a forgatókönyvben?
- Mielőtt lemegy a nap, lesz egy esküvőnk vagy egy akasztásunk. Tök mindegy, lényeg az, hogy buli van, nem?
A film sikeréhez a ragyogó szinkron is hozzájárult. A helyzetre jellemző, hogy ezen bejegyzés elég sokáig készült, ugyanis háttérzajként természetesen ezt a filmet hallgattam, és folyamatosan fordultam lefelé a székről a nevetéstől (holott persze már kívülről tudtam minden poént), kicsit nehéz volt koncentrálni az írásra.
Ezután a Drakula filmek kerültek terítékre, a Drakula halott és élvezi című alkotás, ami sajnos a közelében sem volt a Robin Hoodnak, de azért sokan szerették.
Azóta is folyamatosan alkot, de a nagy sikereket már nem sikerült megismételni, azonban a régi filmek a tévés ismétléseknek köszönhetően utat találtak a mai kor nézőjéhez.
A szavak további szaporítása helyett javaslom mindenkinek, hogy gyorsított ütemben nézze meg Robin Hood, a fuszeklik fejedelmét, és döntse el maga, hogy Mel Brooks lábjegyzet-e a filmtörténetben, vagy pedig egy kiváló komikus, aki szívvel-lélekkel azért dolgozott, hogy jókedvet adjon a közönségnek.
