Scorsese ritkán okoz csalódást. Most sajnos ez történt. És ezen nem segít az 5 Oscar-díj sem,
Pedig nagyon kíváncsi voltam a filmre. Egy nagy filmrendező tisztelgése a filmtörténet egy másik nagy rendezője előtt, úgy, hogy az egyik rendező Martin Scorsese (a kedvenc filmem a Keresztapa, ez azt hiszem mindent elmond a viszonyulásomról hozzá), a másik pedig Georges Méliés. A főszereplő pedig Sir Ben Kingsley (ha valaki nem látta a Gandhit, nagyon sürgősen nézze meg!), és Oscar-özön. Mi kell még?
Georges Méliés a korai filmtörténet egy nagy legendája. Zseniális filmes volt, több mint 500(!) filmet rendezett, ő építette az első filmstúdiót Európában, ő találta fel a storyboardot. Bűvészként kezdte, rengeteg trükkfelvételt használt a filmjeiben, melyek közül a leghíresebb az Utazás a Holdba (1902), az első sci-fi volt a mozivásznon.
A nagy sikerek után a 20-as évek közepére teljesen tönkrement. A párizsi Montparnasse pályaudvaron volt játékárus, végül egy öregek otthonában halt meg. Élete valóban filmvászon után kiáltott. Scorsesének jutott a nemes feladat, hogy a nagy elődnek emléket állítson Brian Selzncik (aki egy cameo erejéig feltűnik a filmben) könyve alapján.
A film a Montparnasse pályaudvaron kezdődik. Egy tolvajt, Hugot kergeti az állomásfőnök (a meglepően jó Sascha Baron Cohen), nagy felfordulást okozva ezzel. Hugo elmenekül, ám egy játékárus (Ben Kingsley) leleplezi, miközben tőle is el akar lopni egy játékot. És elkobozza tőle a neki oly kedves naplóját, melyben számítások és rajzok vannak, egy furcsa robot újraélesztéséhez. Úgy tudja, hogy az árus elégette a naplót, azonban a családhoz tartozó kislány, Isabelle felvilágosítja, hogy a napló még megvan és Georges papa nagyon szomorú lett, amikor megnézte. És elkezdődik a nyomozás, hogy vajon mi köze lehet a játékárusnak a robothoz, melynek következtében kiderül, hogy személyében Georges Méliést tisztelhetjük...
A forgatókönyv alapvetően nem volt rossz (még szép, egy sikeres könyvön alapult), azonban nem sikerült eltalálni a rendezőre való emlékezés, és a jelenben zajló események, Hugo sorsának bemutatását. Ezért zavaros lesz a történet, a karakterek elnagyoltak, a jelenetek intenzitása hullámzó. A látvány lenyűgöző (megérdemelten járt az 5 Oscar-díj), azonban a film nem ragad magával, folyamatosan megtörik a lendület. Scorsese kivételes drámai ereje nem tudott érvényesülni ebben a történetben, kár érte.
A színészekre nem lehet panasz. Ben Kingsley megbízhatóan hozza a tőle elvárható szintet, azonban az alakítása nem kiemelkedő. Sacha Baron Cohen kellemes meglepetés, tud ő játszani, ha jó rendező kezébe kerül (már a Nyomorultakban is sikerült meglepnie, remélem, folytatódik ez a tendencia). A Hugot játszó Asa Butterfield kiemelkedik a szereplők közül, méltó partnere Kingsleynek. A mellékszereplők is nagyon jól megoldották a szerepüket, külön öröm volt látni Christopher Leet.
Kedvenc rendezőmben azonban egy kicsit csalódtam. Bár a film egy tisztességes iparosmunka, mégsem mestermű. A színészvezetéssel nem volt gond, azonban a Scorsesere jellemző drámai mélység majdnem teljes mértékben hiányzik a filmből. Egy gyönyörűen fényképezett, ámde felszínes alkotás került ki ezúttal a mester keze alól, sajnos nem sikerült teljes mértékben méltó módon emléket állítani a film egyik úttörőjének.
Összességében egy látványos, ámde sajnos eléggé üres film született, melynek legfőbb erénye az, hogy Georges Méliés életének főbb eseményeit újra felidézi. Szép film, de Scorsese-től ez kevés.
7/10
