Aki hozzám hasonlóan a 80-as években volt gyerek, annak a következő filmek etalonok voltak: Rocky, Rambo, Cobra, Conan, Terminátor. A főszereplők: Sly Stallone és Arnold Schwarzenegger pedig félistenek.

De elmúltak a gyermekévek, és ma már döbbenten nézem, hogy atyaég, ezért filmért őrültem meg annak idején? Jöttek az újabb akciósztárok, a félistenek fénye lassan halványodni kezdett.

Sly és Schwarzi körül az utóbbi időben filmszínészi minőségükben jó nagy csend volt  Amíg az osztrák tölgy kormányzóskodott, Sly az utóbbi években okosan meglovagolta a retro hullámot: elkészült a Rocky és a Rambo folytatása (egyiket sem láttam, de a kritikák szerint egész jók voltak), majd jött a nagy ötlet néhány éve: rakják össze egy filmben a jelen és a múlt nagy akciósztárjait, és nézzük, mire mennek együtt. Ez volt A feláldozhatók című film, ami újra sínre tette az idősödő akciósztár karrierjét.

Arnie és Sly filmjeiben visszatérő motívum volt, hogy folyamatosan beszólogattak egymásnak (kedvencem: Tango és Cash: megvan, te voltál a csúcs a Conan, a barbárban), ezért én imádtam a Feláldozhatók 2. részében, amikor együtt aprították az ellent, közös filmjükben pedig annyi év után végre egymást is pofozgatják egy kicsit.

A korábbi írásaimból már kiderülhetett, hogy annyira nem vagyok oda az akciósztárokért, az izompacsirtákért pláne, én a jó színészeket szeretem. Ez alól két kivétel van: Sylvester Stallone és Arnold Shwarzenegger. Mindkettőjüket nagyon tisztelem azért, hogy a semmiből küzdötték fel magukat világsztárrá, és a csúcs közelében tudtak maradni sok évtizeden keresztül. Arnie-ról majd máskor, most Sly van műsoron. Nem szabályos életrajz ez, csak azt írom le, ami a filmjeiről eszembe jut róla.

Hosszú volt az út az "olasz csődörnek" (übermacsó becenév, tényleg..) egy szoftpornótól (amit én nem tudok elítélni, hiszen saját bevallása szerint szó szerint ételre kellett a pénz) az akciófilmek (Arnie-val megosztott) trónjáig.

A Rockyval berobbant a filmiparba (még Oscar-díjra is jelölték a forgatókönyvért és a főszerepért), megérdemelten, az tényleg egy nagyon jó film volt. Én koromból adódóan a Rocky IV-et láttam először a szériából, és nagyon meglepődtem, amikor a szórakoztató alkotás után megnéztem az első részt, ami egy igazi dráma volt. Lehet, hogy meg kellett volna próbálnia még egy-két mélyebb filmet, mielőtt az akciófilmek világába igazolt.

Talán kevesen tudják, hogy a Menekülés a győzelembe című (egyébként rém gyenge) filmjét nálunk forgatták. Jellemző módon a legjobb pillanatok azok voltak a filmben, amikor Pelét láthattuk focizni.

A legalja filmje Az énekes izompacsirta volt, Dolly Partonnal. Nem ajánlom senkinek, én napokig lábadoztam utána..

A Rambo filmekben ikonná vált, nekem sajnos nem jöttek be ezek a filmek, csak az elsőt láttam, de az is elég volt ahhoz, hogy halálra unjam magam rajta.

A Cobrát imádtam (ez volt az első film, amiben láttam), nagyon cool volt benne, a Túl a csúcson elég gyengus volt (szkanderezni, mikor lövöldözni is lehet? Kinek kell a matiné?).

Aztán jött az én abszolút kedvencem: a Tango és Cash. Nem fogom fel, hogy miért nem folytatták azt a filmet? Nagyon jól működött a párosuk Kurt Russsellel, a szöveg überjó volt, akcióban sem szenvedtünk hiányt. Na jó, a film tényleg nem sokat ért művészileg, de tökéletesen jó szórakozást nyújtott, én a mai napig meg szoktam nézni, és még mindig nem unom.

Aztán a '90-es évek elején az akciófilmekről átváltott a vígjátékokra, nem mondhatnám, hogy kirobbanó sikerrel. Az Oszkár alapvetően nem volt rossz, voltak jó pillanatai, az Állj, vagy lő a mamám, viszont ultragáz volt, úgyhogy nagyon örültem neki, amikor a Függő játszmában (ami meglepően jól sikerült) visszatért az akciók világába.

A pusztító nagyon jó film volt, tele nagyon jó poénokkal. A specialista viszont hatalmas mellényúlásnak bizonyult (Sharon Stone-nal közös jeleneteik sírni valóan rosszak voltak, annyi szenvedély volt bennük, mint Mackó sajtban a brummogás).

A Dredd bíró nekem tetszett, a Bérgyilkosok sem volt rossz.

Azonban az évek teltek, és Sly nem igazán találta az új utat a karrierjében. A Daylight egy tévéfilmnek elment, a Copland a sztárparádé ellenére sem sikerült túl jól. 

A Get Carternél én úgy döntöttem, hogy inkább a szépre emlékszem, és a továbbiakban nem nézem meg a filmjeit (ahogy az imdb-t nézem, nem maradtam le semmiről). Na jó, a Taxi 3 azért természetesen megvolt, de nem miatta.

A 2000-es évek nélküle teltek, aztán teljesen váratlanul a Feláldozhatók sikere visszahozta a köztudatba. Bár finoman szólva is látszik rajta a kor (rémesen szét van botoxolva az arca), azért jól tartja magát, és még mindig jól tud lőni és verekedni. Nem rossz, túl a hatvanon..

A feláldozhatók második része nem volt olyan jó, mint az első, de a nosztalgiának köszönhetően a siker nem maradt el, ezért már készül a harmadik rész (én biztosan meg fogom nézni!),

Nem mondom, hogy betegre izgulom magam azon, hogy mikor mehetek újra a moziba megnézni a legújabb filmjét, de újra kíváncsi lettem rá, és ez nem kevés ekkora kihagyás után.

Nem tehetségtelen forgatókönyvíró (bár a Rockyt soha nem sikerült felülmúlnia), rendezői képességei viszont nagyon jóindulattal is közepesek (az Életben maradni című film John Travoltával végignézése felér egy túlélőtáborral..).

Slyban nem tisztelhetünk nagy művészt (bár egészen jó képeket fest szabadidejében), de attól még gyermekkorom egyik bálványa marad, a régi sikereket senki nem veheti el tőle, és reméljük, szerez még nekünk néhány szép percet a moziban. Igaz, hogy régen túl van már a csúcson, de a nyugdíjas évek még odébb vannak.

A senki által nem ismert színészből az évek során legenda lett. Szerintem a fiatal, sikerre éhes Stallone is ezt szerette volna elérni, amikor a Rocky forgatókönyvét megírta..