Csalódtam. Ez az egy gondolat fogalmazódott meg bennem a stáblista lepörgése után. Nem igazán tudtam megfogalmazni miért, mert alapvetően nem láttam rossz filmet. Lekötött, végignéztem, nem menekültem sikítva a moziból. Nem volt gagyi, hihetetlenül nagy retardáltságok sincsenek benne, szóval nagyon durván nem tudom lehúzni. De az a helyzet, hogy ez nekem egyre inkább nem elég, és belefáradtam, hogy az utóbbi időben túl sok ilyen "nem rossz" alkotást láttam, miközben semmi különlegeset nem mutatnak a mozivásznon. JJ Abrams legújabb műve pedig kétségkívül nem volt elég, legalábbis nekem semmiképpen nem. (Filmbaráthnak elég volt, az ő véleményét itt olvashatjátok)

A továbbiak nyomokban spoilereket tartalmazhatnak, olvasásuk csak a film ismeretében ajánlott!

Kezdem a "nem rossz" részével: Lindelof keze nyoma egyértelműen látszik a forgatókönyvön. Meggyőződésem, hogy Abrams vélt vagy valós középszerűsége abból ered, hogy képtelen jó forgatókönyvírókat összeválogatni (saját magát is beleértve), ennek tetejébe pedig egy olyan fogalmatlan párost erőltet Orci és Kurtzman személyében, akiket már a Transformers 2 után el kellett volna tiltani minden alkotó jellegű tevékenységtől. De szerencsére végre eszébe jutott a régi haver Damon Lindelof, aki az amőba egyszerűségével vetekedő történet helyett végre tudott rejtélyeket (Prometheus-fanok kedvéért: megválaszolt rejtélyeket) és valódi konfliktusokat hozni. Na meg látványos, pörgős akciójeleneteket. Ha már Prometheus: ami Ridley Scott filmje volt VFX szempontjából tavaly, az idén a Star Trek, azaz a legrealisztikusabb CGI-t felvonultató alkotás. Ráadásul nagy meglepetésemre még a 3D sem tudta megmutatni az effektek műviségét, úgyhogy ezért is jár a dicséret.

És most jöjjön a "nem elég" része, kezdve ezt is Lindeloffal: róla ugyanis azt kell tudni, hogy nem tud karaktereket írni. És nem úgy nem tud, hogy rossz karaktereket ír, hanem egyszerűen nincsenek karakterei. Pl. mit tudunk meg az Alice Eve által játszott szereplőről (a nevét már el is felejtettem) azon kívül, hogy az apja lánya, és jól néz ki fehérneműben? John Harrison miért akarja ilyen megszállottan elpusztítani a Föderációt? Gyakorlatilag szánkba rágják, hogy ő gonosz - mert gonosz, és mert el akarták pusztítani. Véletlenül sincs egy flashback-jelenet, vagy bármi, ami első kézből adná át az ő lényegét, motivációit. Szerencsére ami (aki) a Prometheusnak Fassbender volt, az itt Cumberbatch, és a brit színész kellően lenyűgöző ahhoz, hogy élettel töltsön meg (még a borzalmas szinkron ellenére is) egy ilyen semmilyen karaktert. (A harcát a klingonok ellen már most az év egyik legjobb jeleneteként tartom számon.) De sajnos meg sem adják neki a lehetőséget, hogy egy ütős főgonosz legyen, és a film második felére már csak erőtlenül kapálózik.

Viszont az első részt újranézve kezdem belátni, hogy a szkript problémái talán az egész világ bajai is. Ez a naiv, pacifista, könnyed megközelítés még a 70-es években meg a 14 év alatti korosztályban talán működhetett, de én 2013-ban azért elvárnám egy ilyen sztoritól, hogy komolyságban és drámaiságban megugorja egy képregényfilm szintjét. Jogos lehetne a felvetés, hogy egy sci-fi mégis mennyire lehet/legyen hiteles, de ha mondjuk valaki elolvassa Scalzi-tól a Vének háborúját, rá fog jönni, hogy a legelvetemültebb ötletekben is meg lehet találni bőven a hitelességet és a komolyságot. Ezt viszont a Star Trek műanyagszerű és felszínes világa nyomokban sem tartalmazza. És a félreértések elkerülése végett itt most a komolyság nem a humortalanság értelemben szerepel, hanem abban az értelemben, hogy van súlyuk a vásznon történteknek. Ebből a szempontból például ki merem jelenteni, hogy a Vasember 3 egy komolyabb film volt, de még a Feledés enyhe hatásvadászata is jobban működött ennél. A leghatásosabb karakterdráma itt nagyjából a 15. percre le is zajlik a beteg kislánnyal és szüleivel,

Mert van súlya Kirk 8764. lefokozásának? Nem, mert úgyis tudjuk, hogy két percen belül újra az Enterprise élén lesz, mert anélkül nincs Star Trek-film. Kapitányunk könnyfakasztónak szánt halálát pedig egyből el is bagatellizálja gyors és kényelmes feltámadása. Ez talán a filmtörténelem egyik leggázabb ilyen húzása lehetne, de szerencsére Orci és Kurtzman önmagukat, azaz a Transformers 2 végkifejletét nem tudták alulmúlni. Ellenpélda: Nolannek ki az, aki nem hitte volna el maradéktalanul, hogy Bruce Wayne halott? Azt hiszem pont ez az apró különbség az, ami miatt A sötét lovag trilógiával ellentétben ez az újraélesztett Star Trek néhány év alatt teljesen el fog felejtődni. Sokkolt, de durván 3 év alatt az előző rész eseményei a fejemben annyira redukálódtak, hogy voltak a gonosz romulánok, valami jövőből jött Spock, meg hogy Zachary Quinto bemosott egyet Chris Pine-nak. Azonban gyakorlatilag a hihetetlenül ordenáré Nokia-termékelhelyezés maradt meg a legjobban. (Szegények akkor még nem is sejtették, hogy már 2013-ban sem fogja senki használni a telefonjaikat)

És végül a kegyelemdöfés: nézzetek meg az első trailert, és mondjátok azt, hogy azt kaptátok végeredményként, amit ezek a képsorok ígértek. Én sajnos nagyon nem tudom ezt mondani, ehhez az átveréshez képest a Vasember 3 a kanyarban sincs. Szóval jó volt? Igen, tulajdonképpen egy 7,5/10-et nyugodt szívvel meg is kap, mint egy élvezhető nyári blockbuster. De hogy én ilyen filmekből szeretnék minél többet látni? Egyáltalán nem.