Könyvkritika: Karl Ove Knausgård: Nyár (2022)
2023. február 13. írta: chipolino

Könyvkritika: Karl Ove Knausgård: Nyár (2022)

Különleges hangulatú esszék és naplórészletek

Végéhez érkezett az Évszakok-tetralógia (az Őszről vélemény itt), melyben egy édesapa mutatja meg lányának az őket körülvevő világot. Ez a kötet a legvaskosabb a négy közül, és a Tavasz után itt Knausgård visszatér a másik két kötetben megismert esszés formához, ezen kívül pedig rengeteg…

Könyvkritika: Karl Ove Knausgård: Ősz (2021)
2022. február 16. írta: chipolino

Könyvkritika: Karl Ove Knausgård: Ősz (2021)

Finom megfigyelések lélekmelengető szépirodalmi köntösben

Régóta szerettem volna már olvasni valamit Knausgårdtól – tudom, hogy megkerülhetetlen név a kortárs szépprózában, de a monumentális Harcomtól eddig még mindig visszatartott valami. Volt, hogy a terjedelme, volt, hogy az első kötet témája – nyomasztó élményre most nemigen vágyom. Ezért is örültem,…

Könyvkritika: Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás (2021)
2021. szeptember 01. írta: chipolino

Könyvkritika: Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás (2021)

Lélektani cli-fi egy nyughatatlan főszereplővel

Nem ez az első (és valószínűleg nem is az utolsó) cli-fi, amelyet idén olvasok, népszerű a műfaj, én pedig kifejezetten szeretem. Charlotte McConaghy regénye az én olvasatomban sokkal inkább szépirodalom (lélekrajzi regény esetleg krimi szállal), mint disztópia, hiszen szinte napjainkban játszódik,…

Könyvkritika: Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis (2020)
2020. november 30. írta: chipolino

Könyvkritika: Ljudmila Ulickaja: Csak egy pestis (2020)

„– Pestis volt, Gyina. Csak egy pestis!”

Ulickajától még mindig csak rövidprózákat olvastam, és lehet, hogy ez már így is marad; ez a mostani forgatókönyv is igen rövid, mindössze 93 oldal. Idén ez már a második Ulickaja-kötet a Magvetőnél (A lélek testéről novelláskötetről kritika itt), amiért én nagyon hálás vagyok. Ulickaja nekem az az…

Könyvkritika: Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről (2020)
2020. május 13. írta: chipolino

Könyvkritika: Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről (2020)

„(…) az jó, ha az embernek van miről ábrándoznia.”

Ulickaját valószínűleg nem kell senkinek bemutatni, még a fiatalabb korosztályban is ismerni szokták a nevét. Én az Elsők és utolsók című novelláskötetet kifejezetten szerettem tőle, régebben tanítottam is, hosszabb regényét viszont még nem olvastam (csak a talán leghíresebb, rövidke Szonyecskát),…

süti beállítások módosítása