Általában éppen azért a fogalmazásmódért lehet szeretni az európai produkciókat, amilyet ez a mű is demonstrál. A Quand on a 17 ans-ban valóban szerethető is az emberközeliség, drámai érzékenység, azonban itt ez a hozzáállás válik a mű kiteljesedésének gátjává.…
Sajátos történelme van a Cannes-ban kifütyült filmeknek: lelkesen hivatkozott példa, hogy olyan, mára klasszikussá érett darabokat gyűlöltek a fesztiválon, mint a Taxisofőr, sok esetben pedig maga a zsűri díjazza előszeretettel ezeket a műveket. Tavaly például két közutálatnak…
A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Egyes országok filmtermésébe betekintve nemcsak azt rendkívül érdekes látni, milyen témákat, problémákat, gondolatokat tartanak fontosnak egyes alkotók, hanem tőlünk kevésbé távol eső kultúrákban hangsúlyt kaphat az is, hogy ezeket…
Másodállás / Un petit boulot (2016)
Ez a belga-francia film műfajilag valahol egy fekete komédia, egy elegáns szatíra és egy nem túl komoly szociodráma között mozog. A leépített melósból szimplán pénzkereseti okokból lett bérgyilkos története valahogy nem sorolható be nyugodt…
A terrorizmus alapvető logikája kortól és helytől függetlenül egyforma volt: magasztos cél, megszállottan, az eszközök között nem válogatva megvalósított akciók. És hiába vesznek ki világunkból egyre inkább az odaadással képviselt ügyek és a fanatizáló közösségek, még…
A Három Anya trilógia kapcsán az első részről (Sóhajok) itt írtam, a másodikról (Pokol) pedig itt.
27 évvel a Pokol után, amikor Dario Argento már régen nem volt ugyanaz a horror-nagymester, akinek anno a '70-es és '80-as években jogosan nevezték, elkészítette azt a filmet, ami…
A Három Anya trilógia első részéről, a Sóhajokról írt kritikám ide kattintva olvasható.
Tinédzserként, egy bulis éjszaka után sikerült elaludnom Dario Argento 1980-as Pokol című filmje végén, viszont - és ez itt most egy igencsak hangsúlyos VISZONT - az egyik jelenete örökre belém égett. Arról a…
Az olasz Dario Argento-t lehet szeretni a korai filmjei miatt, vagy utálni a későbbi alkotásai okán, de minden magára valamit is adó horrorkedvelőnek ismernie kell. A neves direktor két leghíresebb filmje a közmegegyezés szerint a Mélyvörös és a Sóhajok. Míg a 1975-ben bemutatott Mélyvörös inkább a…
Az Európába érkező bevándorlók sorsa nem éppen felülreprezentált a mozivásznon (bár lehet, hogy csak ennyi átfutási idő kell, amíg oda is "bevándorolnak"), ehhez képest nemrég egyszerre két ilyen alkotás is landolt a hazai mozikban: Az állampolgár, illetve a szóban forgó…
Nehéz helyzetben van, aki nem valamelyik stúdió marketinggépezete által megtámogatva készít családi filmet, hazai pályán ugyanis lehetetlen megverni a családok millióit vonzó szórakoztatóipari monstrumokat, ugyanakkor ha a fesztiválok, a műértő közönség és a díjak válnak célkitűzéssé, akkor éppen az…
Xavier Dolan sokáig nagy szenzációnak számított, hiszen egészen fiatal kora ellenére több figyelemreméltó művel szolgálta ki a nézőközönséget. Gondoljunk csak bele, hogy első egész estés filmje, a Megöltem anyámat készítésekor még a második ikszet sem töltötte be a…
Mi lenne, ha egy estére közszemlére tennénk minden titkunkat? Kiderülne bármi új az évtizedek óta ismert barátaink, házastársaink számára? Egyáltalán mi lenne jobb, az így kiderülő kegyetlen igazság, vagy a tudatlanság áldása? Ezekkel a gondolatokkal játszanak el a Teljesen idegenek szereplői, akik…
Bevallom, kicsit szégyellem, hogy nem követem alaposabb figyelemmel az olasz filmtermést, ugyanis visszagondolva, akárhányszor is tettem próbát egy alkotásukkal, nem volt okom a csalódásra. Tavaly a Ha Isten úgy akarja okozott igencsak kellemes meglepetést, de az év végén bemutatott…
Ha egy nem angol nyelvű sorozat kezd egyre népszerűbbé válni, akkor annak általában jó oka van. A főleg európai sorozatoknak nagy lökést adhat egy-egy amerikai remake elkészítése (kedvenc példám erre a The Killing dán eredetije, a Forbrydelsen), vagy épp az, hogy egyszerűen csak nagyon jók és…