Általában éppen azért a fogalmazásmódért lehet szeretni az európai produkciókat, amilyet ez a mű is demonstrál. A Quand on a 17 ans-ban valóban szerethető is az emberközeliség, drámai érzékenység, azonban itt ez a hozzáállás válik a mű kiteljesedésének gátjává. Történetünk szerint (a címhez méltóan) két 17 éves fiatal körül forog a történet: Damien és Thomas mindketten kívülállók osztályukban, ennek ellenére azonban nem a többiek bántják őket, hanem ők maguk kevereknek sokszor tettlegességig fajuló párbajokba. Az egyre feszültebbé váló helyzetet végül az oldja fel (és teszi még pikánsabbá), hogy Damien édesanyja felajánlja, a távoli hegyi farmon élő Thomas költözzön hozzájuk tanulmányi eredményei javítása végett.
Sokféle irányba elvihető koncepció ez, azonban senki ne egy bárgyú vígjátékra vagy látványos összecsapásokká alakuló tinifilmre számítson. Egy külsőleg és belsőleg is egyszerű eszközökkel dolgozó, a harsányságot messziről kerülő, európai szociodrámába ágyazott felnövéstörténetről van szó, amilyenből már lehet, hogy sokat láttunk, de a maga módján a legtöbb mégis érdekes tud lenni. Az, hogy a végeredmény ezúttal nem ilyen, elsősorban annak tudható be, hogy az alkotás saját jelentéktelensége áldozatává válik. Nem lesz nehéz dekódolnunk főhőseink kamaszos frusztrációinak okát: Damien esetében a távol lévő, háborús helyzettel dacoló apa (akivel lehet tippelni, mi fog történni...), Thomasban pedig örökbefogadottként a szeretetlenség érzete (és az érkező kistestvér fenyegetése) szül szorongást és agressziót. A film lényegében ezt az egy gondolatot árnyalja és fogalmazza újra, és gyakorlatilag ebbe fullad bele. A két srác kényszerű összeköltözése például bizonyára sokkal feszültebb lenne, ha valódi konfliktusuk már korábban teret kapna, viszont miután a bevezetéstől kezdve az körvonalazódik, hogy csak szorongásaik feldolgozására használják pofozógépként egymást, könnyű elveszíteni az érdeklődést kapcsolatuk dinamikája iránt.
Ezt a status quo-t rúgja fel az egy óra elteltével érkező fordulat, amely már egy valódi történetre emlékeztető mederbe tereli a filmet. Csakhogy - mint minden hasonló váltás - ez is a megalapozottság hiányától szenved. A Quand on a 17 ans is végeredményben két fél-filmként viselkedik, amelyek szerteágazó szálai középen alig-alig kapcsolódnak. Pedig a felnövéstörténetek keretei között még egy ilyen sok mozgó alkatrészből álló sztori is elmesélhető, a rendező azonban itt mintha szándékosan félre akarná irányítani figyelmünket, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálná.
Ezzel együtt is egy érdekes és figyelemre érdemes történetről van szó, csak éppen rettentő rosszul elmesélve. Nem arról van szó, hogy a Quand on a 17 ans ne lenne tisztában azzal, hogy mit akar mondani, de példátlan módon nem érzi, hogyan tudna ebből egy hatásos drámát kerekíteni.
6/10
A Quand on a 17 ans teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
