A népszerűség átka, hogy a sok rajongó mellett legalább annyi gyűlölője is lesz az embernek, Alejandro González Iñárritu pedig ezt első kézből tapasztalhatta meg, miután a Birdman és A visszatérő révén leszállította egymás után két Oscar legnagyobb éllovasát, egyben pedig két, a közvéleményt…
A Kémek hídjáról beszélgettem spoileresen Lisztessel. Avagy Spielberg aktuális munkássága, a Coen-fivérek humora és a berobbanó Mark Rylance fél órában. Az adást alább hallgathatjátok meg, itt pedig le is tölthetitek.
Ha már látványosan az első 2016-os horrorról van szó, most bizonyára valamiféle összevetést kellene készítenem, mintha egy fontos alkotásról beszélhetnénk, amely legalább ennek az évnek a viszonylatában mérföldkő lehet, de nem tudok. És elsősorban nem azért nem vagyok képes…
Amikor A nagy dobást feltűnt a láthatáron, őszintén nem tudtam eldönteni, mire számítsak tőle: egyrészt a 2008-as válságról készült már két remek darab (Inside Job, Margin Call), és bár ez a film látványosan közönségbarátabb hozzáállást ígért, nehéz volt kihámozni az…
Idén is számos jelentős és jelentéktelen fórumon döntenek a legjobb színészekről, filmek, rendezőkről és társaiktól, olyan mennyiségben, hogy az ember szinte már megcsömörlik tőle. Ezért a tavalyiak után ismét jelentkezünk saját, eredeti díjátadónkkal, amelynek keretei között számos unortodox…
Az elmúlt két hétben úgy tűnt, mindenki macskás filmet akar készíteni, legalábbis aktuális gyűjtésem felének egyaránt egy cica a főszereplője. Ennél jobban azonban nem is különbözhetne a két alkotás, mint ahogy az összeállítás másik két szereplőjére is igaz, hogy egy…
Lisztes kollégával beszélgettünk a Szemekbe zárt titkok remake-ről. Szó esett többek között felesleges és kevésbé felesleges feldolgozásokról, arról, hogy van-e értelme kommersszé és amerikaivá tenni egy darabot, illetve, hogy miért nem szerepelt jól a film a pénztáraknál. A…
A Disney élőszereplős filmjeinek sorsa több, mint hányattatott volt az utóbbi időben, olyan biztonsággal egy stúdió mozijai sem buktak meg mind a pénztáraknál, mind a kritikusok előtt, mint a John Cartertől a Tomorrowlandig felvonultatott alkotások sora. Egyedül a klasszikus mesék…
Az idei Oscar-szezon nagy meglepetése volt Lenny Abrahamson (Frank) műve, amelyről október tájékán még szinte nem is tudtunk, nemsokára azonban már hatalmas kritikai ováció mellett komoly díjvárományosként emlegették, és végül ha nem is tarolt a jelölésekkel, 4 nominációja…
Ha röviden el akarnám intézni ezt a kritikát, csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy kevés olyan film van, amelynek az Imdb-triviája annyiból áll, hogy a cannes-i vetítése után 5 percig állva tapsolták - majd egy szerény javítás következik, hogy igazából 10 perc volt az az öt.…
Forgatókönyv nélkül nehéz filmet készíteni, ezt mindenki tudja, és éppen ezért önmagában nem is csoda, hogy a Spectre félkész szkriptjéből és eleve költségvetési problémákkal küzdő producerei keze alatt végül meglehetősen gyenge végeredmény született. Ez azonban…
Éppen A dán lány kapcsán írtam le, hogy a film (de egyben a hozzá hasonló tipikus Oscar-mozik) nagy rákfenéje, hogy történelmi távlatban viszonylag nehéz reflektálniuk aktuális problémákra. Erre pedig érkezett a Brooklyn, hogy teljesen rám cáfoljon: ugyan az 1950-es évek New…
A filmet a Scope100 program keretében volt lehetőségem megtekinteni
Ingoványos terep, amikor egy filmes egy jól bejáratott stílust szeretne elvinni egy szokatlan irányba, és legtöbbször éppen ezért nem is beszélhetünk sikerről. Alice Winocour gyakorlatilag a Több, mint testőr…
NY124 (Darvas Tamás) kritikája itt olvasható
Nincs szerencsém A kis herceggel: emlékszem, amikor gyerekként olvastam (vagy legalábbis próbáltam), a legkevésbé sem sikerült átéreznem a népszerűségét, felnőttként pedig úgy néz ki, pont a gyerekekre optimalizált filmverzióba…