Könnyed nyári krimi. A jobbik fajtából, élmény volt olvasni, agyalni rajta, megfejteni a rejtélyt. Igazából egyáltalán nem vagyok krimirajongó, de annyit hallottam már a K.É.Z. nyomozóirodáról, hogy rettentően kíváncsi lettem. Nem csaltak meg a rajongó vélemények, ez valóban egy jó kis sorozat, minőségi krimi, jól megírt karakterekkel, érdekes esettel, kiválóan kerekített történettel. Az egyetlen problémám talán az volt vele, hogy igazán csak a végére pörögtek fel az események, és utána már könnyű volt kitalálni, hogy ki volt a gyilkos, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, összességében egy remek olvasmányélményhez volt szerencsém. Megkedveltem a nyomozóiroda munkatársait, akiknek mindannyiuknak megvan a maga problémája, de vérprofi nyomozók, akik nem félnek az akciótól sem, de elsősorban az agytekervényeiket használják az esetek megoldása érdekében. Ráadásul valódi időutazás is volt ez a kötet, hiszen visszavitt a 80-as évekbe, én akkor voltam gyerek, halványan emlékszem is az Albatrosz könyvekre, igazi retro hangulat uralkodott el rajtam, miközben a sorokat olvastam. Érdekes írói megoldás volt a forgatókönyvszerű megjelenítés, szokni kellett, de egy újabb dimenziót adott ehhez a remek történethez. A sztori nagyon olvastatja magát, az olvasó azon kapja magát, hogy együtt nyomoz a K.É.Z. csapatával, velük együtt göngyölíti fel az ügyet, miközben nagyon szurkol nekik, hogy rendbe tudják tenni a magánéletüket. Mert az élet közben zajlik rendesen, Vasvárinak ott vannak az unokák és a balatoni nyaraló, Kötelesnek a gyerekek, Vandának Faragó Márton, Adminnak, nos, sok minden, Teleki-Nagynak a kislánya és angol férje, szóval nem lehet unatkozni egyetlen percre sem. Megértem a sorozat rajongóit, jómagam is feliratkoztam a listára, alig várom, hogy megjelenjen a folytatás.

Vasvári könyvet ír, és munkatársai rájönnek, hogy plagizál. Meg akarják leckéztetni, ezért viccből egy friss hírt bújtatnak az általa másolt könyvbe, amelynek alapján biztosak benne, hogy el fog kezdeni nyomozni. Ez így is történik, azonban a dolgok nagyon hamar komolyra fordulnak...

Szóval, sokat hallottam a K.É.Z. nyomozóirodáról, pontosabban a sorozatról, melynek részeiről folyamatosan a szemem elé kerültek a rajongó vélemények. Habár a krimi tényleg nem a kedvenc műfajom, mégis elhatároztam, hogy megnézem magamnak közelebbről Vandáéket. Ezért, amikor megjelent Cserháti Éva legújabb könyve, azonnal lecsaptam rá, és amint lehetőségem nyílt rá, már álltam is neki a kötetnek. Habár egy picit nehezen indultak be az események, mégis hamar magába szippantott a történet, noha néha sajnáltam, hogy csak a negyedik résznél kapcsolódtam be, mert valószínűleg jó néhány utalást nem értettem, de ettől függetlenül teljes mértékben követhető volt a történet. Beletelt egy kis időbe, amíg megismertem a nyomozóiroda tagjait, akik egyáltalán nem szuperzsaruk, ugyanolyan gyarló emberek, mint mi mindannyian, viszont zseniálisan tudnak nyomozni. A múlt és a jelen együttélése a sztoriban nagyon jó húzás volt, egyrészt hozta a retro feelinget - hiszen én a 80-as években voltam gyerek, azonnal elöntött a nosztalgia - , másrészt pedig sok mindent megtudhatunk a régi idők kulturális életéről. Egyszerre tárulnak a régmúlt és a napjaink történései, a kettő együtt pedig nagyon izgalmas, bár a forgatókönyvszerű megjelenési módot egy kicsit szokni kell, de végül összeáll a kép.

Nagyon megkedveltem a nyomozóiroda tagjait, főleg Kötelest, aki férfiként megpróbál helyt állni főállású apaként, miközben nagyon magas szinten műveli a hivatását is. Vasvári egy zseniális nyomozó, azonban megvannak a maga gyengeségei, minden tiszteletem Zsuzsáé, a párjáé, aki úgy fogadja el, amilyen. Vanda legfőbb problémája, hogy egy betegség miatt teljesen kopasz, kiválóan vezeti az irodát, de megvannak a maga szorongásai, nagyon drukkolok neki, hogy összejöjjenek dolgai  Faragó Mártonnal. Admin nem könnyű eset, de őt is hamar meg lehet kedvelni, Teleki-Nagy pedig átlát még Vasvárin is, ő is kiváló szakember. Ők így együtt nagyon ütős csapatot alkotnak, akiknek kezdetben okoz nehézségeket a közös munka, de aztán belelendülnek, és az eredetileg viccnek induló ügyet nagyon is komolyan veszik. Izgalmas volt velük együtt nyomozni, remélem, minél előbb lesz alkalmam újra olvasni róluk, nagyon kíváncsian várom a folytatást.

A krimivel az a bajom, hogy Sherlock Holmes történetein nőttem fel, és általában már a történet elején rájövök, hogy ki a gyilkos. Nos, ebben az esetben azért el kellett jutnom a történet háromnegyedéig, amíg rájöttem, hogy ki után nyomozunk, ezért szinte mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet a sztori. A szerző nagyon jól ír, a karakterek érdekesek és egyáltalán nem felszínesek, úgy maradnak emberiek, hogy rá lehet csodálkozni arra, milyen kiválóan végzik a munkájukat.  Összességében egy jó kis krimit kaptam, igaz nyári olvasmányt, ami nem fekszi meg a gyomrot, azonban magával ragad és kiválóan szórakoztat. Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed, de nem felszínes könyvre vágyik, aki szórakozni szeretne, de nem bánja, ha van mélysége is a történetnek, valamint aki a 80-as években volt gyerek, mert egészen biztosan felélednek az emlékei a könyvet olvasva. Megtetszett nekem is a K.É.Z., ez egy jó csapat, izgalmas nyomozásokat remélhetünk tőlük, miközben a magánéletük is várhatóan érdekesen fog alakulni. Szép volt, jó volt, jöhet a következő!

9/10

A könyvet a General Press kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.