A kiégés könyve. Adott egy 50-es televíziós műsorvezető, aki elért mindent az életben, és úgy dönt, hogy nincs tovább. Nem hétköznapi regény ez, hiszen olyan témákat érint, mint a halál, az élet értelme, a média, az influenszerek és megannyi minden más is belefért ebbe a rövidke történetbe. Nem kedveltem meg a főszereplőt, de sokat segített a könyv egy családi gyász feldolgozásának elkezdésében. Az első kötetek gyermekbetegségei nem kerülték el a szerzőt, azonban összességében egy érdekes történetet mesélt el nekünk, ami nagyon el tudja gondolkodtatni az olvasót, hiszen nem kisebb kérdésről értekezik, mint az élet értelméről. Nagyon bátran választott témát Forró Bence, elsőre mindjárt egy mély filozófiai problémával foglalkozik, ráadásul nagyon egyedi módon teszi ezt, a média felől közelítve. Mélyre megy, de annyira nem, hogy katarzist hozzon, azonban nagyon elgondolkodtató, amit leír. Hiszen rádöbbennünk arra, hogy egyrészt milyen értékes az emberi élet, másrészt pedig mennyire nem a valóban fontos dolgokkal foglalkozunk a mindennapokban. Mert mindenki hajt, hogy meglegyen a karrier, a ház, az autó, a nyaralások, azonban valahol elfelejtettük élvezni az életet, ami sokkal több tárgyaknál és élmények gyűjtésénél. Hiába él valaki teljes életet, hiába kap meg mindent, ami a társadalom elvárásai szerint meg lehet kapni, mégis egy idő után üresnek érzi a mindennapokat, teljesen kiég. Próbál értelmet találni az életben, amit vagy megtalál, vagy nem. A főszereplő hihetetlenül extrém megoldási lehetőséget talál ki, amely a maga abszurditásában képes arra, hogy rádöbbentse az olvasót arra, hogy lásson túl a hétköznapok szürkeségén, és keresse meg a saját életének értelmét. A katarzis sajnos elmarad, mert a történet vége nem lett eléggé mélyen szántó, azonban ennek ellenére mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert valóban el tud gondolkodtatni a valóban fontos sorskérdésekről.
Hevessy Endre televíziós műsorvezető túl van már szakmai pályája zenitjén, a magánélete pedig romokban hever. Amikor egy méltatlan felkérést kap a következő műsora tekintetében, veszi magának a bátorságot és nemet mond. Majd úgy dönt, hogy bejelenti a youtube-csatornáján, hogy pontosan egy év múlva megöli magát. Az események gyorsan elszabadulnak...
A borító nagyon kifejező, egyrészt rámutat arra, hogy milyen kérészrövidségű az élet, másrészt pedig felhívja a figyelmet arra, hogy a média mennyire befolyásolja az életünket. Mert ez utóbbiról is vastagon szól ez a sajnálatosan rövid történet, hiszen a média környezetében zajlanak az események, amelyek a közösségi média miatt nagyon gyorsan elfajulnak. Rámutat arra, hogy mekkora hatása van a médiának az életünkre, főleg a fiatalokéra, akik képesek akár arra is, hogy eldobják az életüket egy kihívás miatt, amit egy nem éppen épeszű fiatal indít Endre ötlete által inspirálódva. Óriási a média felelőssége, az influenszerek hatása elképesztő, döbbenet, hogy mennyire tudják jó vagy rossz irányba terelni az embereket, a maga abszurditásában erre hívja fel a figyelmet a szerző. Jómagam már régóta a minimálisra csökkentettem a média iránti érdeklődésemet, ezért borzalommal figyeltem, hogy mennyire befolyásolhatóak az emberek, mekkora tragédiákhoz vezethet, ha valaki nem tudatosan fogyasztja a médiát. Tipikus kortünet ez, amelyet remekül megragad a regény, valóban nagyon fontos rádöbbenteni az olvasót arra, hogy figyeljen oda a média manipulációira, és őrizze meg tudatos gondolkodását ezen a területen.
Vajon mi vezet valaki arra, hogy eldobja az életét? Ráadásul úgy, hogy mindene megvan, látszólag teljesen rendben van körülötte minden: sok pénz, szép ház, jó autó, barátok és egyáltalán. Azonban a főszereplő szemén keresztül rádöbbenünk arra, hogy a kiégés miatt mindezek semmit sem jelentenek, még a leggazdagabb, leggondtalanabb életet élő emberek is eljuthatnak odáig, hogy kicsekkoljanak az egészből. Hiába próbálja mindenki lebeszélni a főszereplőt elhatározásáról - ami lássuk be, sokkoló - , ő hajthatatlan. Az utolsó évét úgy éli, hogy miden élményt begyűjtsön - utazik, jókat eszik, eseményekre jár -, azonban rá kell döbbennie arra, hogy mégsem ezek számítanak igazán, hanem az emberi kapcsolatok. Márpedig abban nem igazán szerepel jól, hiszen elvált, a fia és az unokája messze él tőle, a legjobb barátaival évente csak egyszer találkozik, és azzal a hölggyel létesít közelebbi kapcsolatot, aki kávét főz neki. Sokat tanul magáról, a világról és az életről, amíg rájön arra, hogy ami valóban számít, az pénzzel nem vehető meg. Család, barátság, jó beszélgetések - valójában ezért érdemes élni, nem a pénzt kell hajkurászni, hanem a kapcsolatainkra kell odafigyelnünk. Nagy tanulság ez, amelyre a maga abszurditásában rádöbbenti az olvasót ez a könyv.
Nem hibátlan a könyv, néha túlírt, néha pedig picit eltűnik a fókusz, de összességében egy erős első regény, amely, bár nagyon sarkos történetet fogalmaz meg, mégis alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk a valóban fontos sorskérdéseken. Nőiesen bevallom, nem ismertem eddig a szerzőt, a sztori keltette fel az érdeklődésemet, amelyet egy családi tragédia váratlanul nagyon aktuálissá tett, így különös figyelemmel olvastam végig ezt a könyvet, amely bármilyen furcsa, sokat tud segíteni a gyászfeldolgozásban is. Mert az ilyen pillanatokban nagyon mélyen tudja érinteni az olvasót a halál témaköre, még akkor is, ha nagyon abszurd formában kerül bemutatásra, ilyenkor lehet valóban komolyan elgondolkodni az élet nagy kérdésein. Nem rág szájba semmit a szerző, hagyja, hogy az olvasó maga gondolkodjon, nem magyaráz el mindent, sok a függőben maradt kérdés, azonban pont ez a jó benne, mert így nem ússzuk meg a belső, lelki munkát. Sajnos a végére elfogyott egy csöppet a szufla a történetből, ezért az igazi katarzis elmarad, de ezzel együtt egy jó debütáló regényhez van szerencsénk, amit mindenkinek érdemes elolvasnia, aki nem fél szembenézni az élet értelmének kérdéskörével.
8/10
A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
