Napló egy falusi könyvesboltból. Unalmasnak tűnik? Nem az, sőt, nagyon is izgalmas dolgok történnek a 180 lakosú kis falucskában, amelyet utolér a Covid, ennek ellenére mégis rengetegen megfordulnak a könyvesboltban. A tulajdonos egy költő, aki a nagyvárosból költözött vissza a szülőfalujába, és a naplóbejegyzésekből lassacskán kirajzolódik előttünk a múlt, amely hatással van a jelenre, a jövő azonban egyáltalán nem tűnik posványosnak, nagyon is él a falu, születnek a gyerekek, a felnőttek pedig élik az életüket. Az idősekről sem feledkezünk el, itt van például a szerző 102! éves édesanyja, aki korához képest kiváló egészségnek örvend, azonban ettől még nem könnyíti meg lánya életét, és aztán egy baleset is történik vele, kórházba kerül. Az édesapa sem hétköznapi karakter, túl a 80-on barátnője van, és sok év után végre kibékül gyermeke édesanyjával. Szóval zajlanak az események, és miközben figyelemmel kísérhetjük a jelen történéseit, szépen lassan a múltat is megismerhetjük, és mivel egy költő írja a naplót, nagyon szép mondatokon keresztül. Teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint gondoltam, én egy sikersztorit vártam, ehelyett magát az életet kaptam tokkal-vonóval, és ráadásul megtudhattam, hogyan zajlanak a hétköznapok egy könyvesboltban. Márpedig egy hozzám hasonló könyvmolynak egy ilyen hely egy szentély, jó volt látni, hogy mennyi szeretettel és ötlettel dobta fel a szerző a boltot, ahová jó betérni, és meglepő, hogy egy ilyen kis faluban milyen élénk a forgalom. Külön öröm volt számomra, hogy többször is megemlítésre került Szabó Magda neve, főként Az ajtó című könyve, amelyet többször is idéz a szerző, és még egy közös élményt is megoszt a magyar írónőről. Kicsit eklektikus ez az alkotás, látszik, hogy alapvetően költő írta, nagyon rá tud csodálkozni a hétköznapi élet kis csodáira, úgy tud beszélni a mindennapokról, hogy végül költészetté érik. Minden könyvmolynak szeretettel ajánlom ezt az alkotást, biztosan nem fognak unatkozni az olvasása közben, de mindenkinek, aki szeretne bepillantást nyerni a könyvek világába és egy kis falucska mindennapjaiba.

A szerző úgy dönt, hogy otthagyja a nagyvárost, és visszaköltözik szülőfalujába, ahol összesen 180-an élnek, és nyit egy könyvesboltot. Közösségi finanszírozásból teremti meg az anyagi hátteret, majd nekiáll életre hívni a könyvesboltot. Nem indul könnyen a projekt, először majdnem leég az épület, aztán jön a Covid, de hősnőnk nem adja fel...

Nem volt olyan régen a Covid-járvány, mégis furcsa volt visszatérni a néhány évvel ezelőtti időszakba, a lezárások korába. Érdekes volt látni, hogyan élték meg az olaszok ezt a korszakot, főként egy kis falucskában, ahol szerencsére senki sem betegedett meg. Az is érdekes, hogy mennyire felkavarta az állóvizet a helyszínen a könyvesbolt megnyitása, hiszen egy új közösségi tér nyílt, ahol meglepően sok ember fordul meg, és vesz könyvet. Minden nap feljegyezte a szerző a rendeléseket, ezekből látszik, hogy a klasszikusokon túl az éppen aktuális kulturális szenzációkat is szívesen olvassák az emberek, nagy örömömre az is kiderült, hogy a magyar könyvkiadás egyáltalán nincs lemaradva az olasztól, sok volt az ismerős könyvcím. A legnagyobb öröm mégis Szabó Magda kiemelt szerepe volt a szerző kedvenc olvasmányai között, jó volt látni, hogy mekkora hatást gyakorolt egy olasz költőnőre és most már könyvesbolt tulajdonosra a magyar írónő. Rengeteg könyvcímet olvashatunk ebben a könyvben, igazi könyvmolyoknak való csemegéket, lehet felróni az újabb könyveket a soha nem csökkenő listára. Az is látszik, hogy egy könyvesbolt nem csak mese, hanem kemény munka is, de a szerző annyi szeretettel végzi a feladatait, hogy öröm olvasni, és lehet irigykedni, hiszen melyik könyvmoly ne álmodott volna arról, hogy egyszer lesz egy könyvesboltja.

A szerző hosszú éveket töltött el a könyvkiadásban, mégsem kapunk szaftos sztorikat híres szerzőkről, ezekről az évekről csak érintőlegesen esik szó, itt minden a könyvesboltról szól. Egy megvalósult álom, ami lássuk be, elég nagy váltás volt a nagyvárosi, kényelmes munkához képest, hősnőnk azonban természetesen itt találta meg önmagát, mert végre hazatért. Érdekes volt végigkísérni, hogyan néz szembe lassan, de biztosan a múltjával, hogyan lesz része a falu mindennapjainak, és miként érzi magát egyre otthonosabban szülőhelyén. Megismerhetjük a családot, amelynek elég kacifántos a története, de természetesen végül visszatalálnak egymáshoz a családtagok, kitör a béke, ami nem jelenti azt, hogy ne telnének zajosan a hétköznapok. Mégis minden úgy jó, ahogy van, a nagy leállás idején megtalálja a békét és a csendet a szerző, ami nem zárja ki azt, hogy ne dolgozzon rengeteget, hiszen sok dolga van a könyvesbolttal, ráadásul még egy házfelújításba is belekezd, vagyis nem unatkozik egyáltalán, mégis olyan kiegyensúlyozott, mint még sohasem életében. Hazatért.

Nincs ebben a könyvben a bölcsek köve, ez "csak" egy nem hétköznapi napló, amelyet mégis jó olvasni, mert olyan harmónia árad belőle, amit receptre kellene felírni mindenkinek. Nincsenek nagy szavak, egy egyszerű falucska mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást és egy család életébe, ami azonban egyáltalán nem unalmas, hiszen zajlik az élet teljes gőzzel, miközben az egész világ megáll. Különös időszak volt ez, érdekes visszagondolni rá, és jó belebújni a könyvek világába is, olyan otthonos érzése van az olvasónak ebben a számára oly kedves közegben. Az első prózakötete ez a költőnőnek, ami egyáltalán nem száraz leírás, de nem is teljesen elszállt költői képek sora, nagyon is két lábbal áll a földön a szerző, ugyanakkor mégis meglátja a dolgok fölötti szépséget és mélységet és nem rest megosztani velünk. A mindennapi apróságok mellett az élet nagy dolgai is megjelennek, egyszerű szavakkal, mégis felejthetetlenül. Jó kis könyv ez, könnyű belefeledkezni, mindenkinek ajánlom, aki szereti a könyveket.

8/10

A könyvet a Park kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.