Katartikus erejű dráma az óceán mélyéről. Egy különleges felnövekedéstörténet, amelyben egy fiatal fiú szembenéz a múlttal, az édesapjával való kapcsolatával, miközben egy bálna gyomrából próbál kiszabadulni. A címre és a borítóra figyeltem fel először, majd a történetre is kíváncsi lettem, hiszen nem mindennapi sztori, hogy egy fiút lenyel egy bálna, ki gondolta volna, hogy ilyen mélységű szépirodalom születik ebből az alaphelyzetből. Mert ez bizony irodalom a javából, egy valódi dráma, amelynek csak a kereteit adja meg a bálna gyomrából történő kijutási lehetőségek keresése, valójában egy apa-fiú kapcsolatról szól, amely nem egyszerű, és amelyben a fiúnak meg kell értenie, hogy az apja igazából jót akart neki, csak nem biztos, hogy a megfelelő módszereket választotta hozzá. A fiúnak meg kell békélnie apjával, miközben egyetlen órája van arra, hogy kiszabaduljon a bálna gyomrából, a drámán túl ez egy izgalmas történet, amelyben végig lehet drukkolni, hogy vajon sikerül-e a menekülés, miközben kibontakozik előttünk a családi tragédia. Nem könnyű olvasmány ez, habár nem fröcsög benne a vér, de a lelki teher óriási, mindenkinek van alkalma elgondolkodni a szüleivel való kapcsolatán, amelyek, ha nem is ilyen szélsőségesen, de mégis katartikusan hatottak rá a saját életében. Mindeközben ez egy igazi ökosztori, hiszen megismerhetünk belülről egy bálnát, amely, mint kiderül, haldoklik, és vele együtt bepillantást nyerhetünk az óceán életébe, és abba, hogy milyen szinten pusztul az ökoszisztéma az emberi hatásnak köszönhetően, döbbenet, hogy egy bálna gyomrában mennyi mikrohulladék található. Nagyon érdekes és izgalmas történet ez, amelynek talán egyetlen hibája az, hogy picit túlhúzza a szerző a bálna gyomrában töltött eseményeket, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, ez egy nagyon jó könyv, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok.

Jay Gardiner 18 éves és meg akarja találni apja holttestének maradványait a tengerben. Az apa ugyanis öngyilkos lett, mert nem tudott megbirkózni a rákkal, neki pedig feltett szándéka, hogy ezen a módon békül ki a családjával. Azonban a kutatás közben találkozik egy óriáskalmárral, majd egy bálna gyomrába kerül, egy órára elég oxigénpalackkal. Miközben a kiutat keresi ebből a helyzetből, kiderül, hogy milyen volt a kapcsolata édesapjával...

Szülőnek lenni nem könnyű dolog, főleg az apa-fiú kapcsolat nem egyszerű. Jay édesapja nem hétköznapi karakter, egyetlen munkahelyen sem tölt hosszabb időt, hiába van szép családja, nem tud betagozódni a társadalomba, a saját elvei szerint él. Amikor fiáról kiderül, hogy nem hasonlít rá, megpróbálja megnevelni, kicsi kora óta tanítja a búvárkodásra és arra, hogy mit kell tudni az óceán élőlényeiről. A két generáció azonban nem találja meg a hangot egymással, a fiú végül elhagyja otthonát és akkor sem tér haza, amikor édesapja megbetegszik, és kéri, hogy találkozzanak újra. Mardossa a bűntudat, hogy életében nem békültek ki egymással, ezért úgy gondolja, hogy ha megtalálja és hazaviszi a maradványait, akkor visszatalálnak egymáshoz. Ez végül meg is történik, de addig nagyon extrém próbákon kell átesnie a fiúnak, egy bálna gyomrában kell rádöbbennie arra, hogy az apja tényleg csak jót akart neki, és mindent az ő érdekében tett. A történet végére Jay felnő, lezárja az apjával való konfliktusát, és készen áll arra, hogy a saját életét élje.

Két szálon fut a történet, egyrészt megismerkedhetünk a család történetével, másrészt pedig lélegzetvisszafojtva figyeljük, hogyan küzd Jay a túlélésért. Mindkettő külön-külön is érdekes, a kettő együtt pedig székhez szögez, ez a könyv letehetetlen, én együltő helyemben olvastam végig, pedig majdnem 350 oldalas alkotásról van szó. Megtudhatjuk, mi az a bálnahullás, amire a cím utal, egyszerre haldoklik Jay és a bálna, a végső fordulat pedig letaglózó, én levegőt venni sem nagyon mertem, nehogy lemaradjak valamiről, annyira izgalmas volt, hogy vajon sikerül-e a szabadulás, vagy az édesapjával megbékélt fiú az óceán mélyére száll a bálnával együtt. Rengeteget tudtam meg a bálnákról, nemcsak a szervezetükről, hanem arról is, hogy hogyan élnek, mit esznek és egyáltalán sokkal közelebb kerültem ezekhez az óriásokhoz. Bármilyen hihetetlen, tényleg volt már rá példa, hogy egy embert lenyelt egy bálna - ezt a köszönetnyilvánításban tudjuk meg a szerzőtől -, borzalmas belegondolni, mit élhetett át az a személy, nagyon drámai ez az igaz történet, de ez a könyv alapvetően mégiscsak egy dráma, még akkor is, ha túléléstörténetet is tartalmaz.

Daniel Kraus nagyon jól ír - ő volt a társszerzője A víz érintésének, amelyből Oscar-díjas film készült, és ami nekem személy szerint nagyon tetszett -, hamar beszippantja a történet az olvasót, és nem is ereszti el a végkifejletig. Talán csak a közepe táján húzza kicsit túl a szerző Jay menekülési kísérletét, de összességében egy nagyon érdekes és csontig hatoló drámát kapunk, ami sokáig velünk marad. Jay-ben minden magára ismerhet, hiszen mindenki megvívta a saját küzdelmeit a szüleivel, még ha nem is ilyen extrém módon, de mindenki cipeli a saját terhét, amelyből egy ilyen katarzissal le tud tenni valamennyit. Mert ettől könyvtől valódi katarzist kapunk, ami nagyon ritka manapság, érdemes megbecsülni, célszerű végigolvasni, mert olyan drámát ad nekünk a szerző, ami átmossa a lelkünket, falhoz csap és felemel, és hát végülis az ilyen történetekért olvasunk könyveket, nem igaz? Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az alkotást, ami nagyon különleges, magával repít és olyan gyomrosokat kapunk tőle, hogy napokig csak kóválygunk tőle, vagyis ez egy jó és maradandó könyv.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.