Könyvajánló: Kjersti Annesdatter Skomsvold: A gyerek (2024)
2024. március 27. írta: FilmBaráth

Könyvajánló: Kjersti Annesdatter Skomsvold: A gyerek (2024)

Rövid és velős könyv az anyává válásról

a_gyerek.jpg

Rövid és velős könyv az anyává válásról. Skandináv letisztultság és őszinteség jellemzi ezt az írást, amely a maga egyszerűségében nagyszerű. Nincsenek nagy szavak és világmegváltás, egy női sorsot ismerhetünk meg, a szemünk előtt bontakozik ki egy család megszületésének az időszaka, annak minden szépségével és rútságával együtt. Nem mondanám tabudöntögető könyvnek, hiszen semmi olyat nem ír le, amit korábban már ne tudtunk volna az anyaságról, mégis különleges olvasmányélmény, hiszen egy író mondja el a gondolatait a témában. Nem klasszikus szépirodalom, inkább afféle végtelenített blogbejegyzés, amelynek azonban megvan a maga mélysége, nem pusztán egymás mellé írt szavak erdeje, hanem mondanivalója is van a szerzőnek. A saját történetét mondja el önnön szavaival, azt, hogyan került össze gyermekei apjával, miként élte meg első, majd második gyermeke születését, hogyan vált a magánykedvelő írónőből feleség, majd családanya. Egyedi jellemfejlődést láthatunk, amelyből sokat lehet tanulni, mégis egyetemes, hiszen ezen az úton mindenki végigjár, akinek családja lesz, az írónő tehetségének köszönhetően mégis úgy érezzük, hogy helyettünk írta le ezeket a szavakat. Jómagamnak még nincs családom, mégis úgy gondolom, hogy minden valószínűség szerint pontosan ezeken a fázisokon fogok keresztülmenni, nyilván a saját lelkivilágomon keresztül fogom figyelni az eseményeket, de az anyaság érzése mégis mindenki számára ugyanaz, és ennek eszenciáját nagyon jól megragadta a szerző. Kár, hogy ilyen rövid ez a könyv és azért is kár, hogy az igazán magvas gondolatok száma nem olyan magas, mint ahogyan egy szépirodalmi műtől elvárná az olvasó. 

Az írónőnek megszületik a második gyermeke, egy kislány, miközben van már egy kisfia is. Megtudhatjuk, milyen élmény volt anyává válni, majd azt is, hogyan találkozott gyermekei apjával, és miként lett a sikeres, szingli írónőből kétgyermekes családanya...

Amikor láttam, hogy milyen rövidke a könyv, nagyon meglepődtem, és kétséges volt számomra, hogy valóban elegendő-e ekkora terjedelem ahhoz, hogy megtudjuk, milyen érzés anyává válni. Nos, jelentem, sikerült, habár eléggé csapongó a leírás, inkább blogbejegyzések sora, mint valódi szépirodalom, mégis rengeteg magvas gondolat található benne. A témakör nagyon sokrétű, azon túl, hogy mit érez egy anya a gyereke iránt, hogyan alakul ki benne az életre szóló kötődés, mennyire félti a gyermeket, hogyan tud megbirkózni a két gyerek nevelésével, miként próbál a gyerekek mellett a munkájával is foglalkozni. És akkor még egyetlen szót sem ejtettünk arról, hogy milyen nehezen alakult ki a kötődés a gyerekek apjával, mennyi mindenen mentek keresztül együtt, amíg úgy döntöttek, hogy családot alapítanak. A kulcsszó talán az elköteleződés, hiszen annak idején nagyon nehezen szánta rá magát a szerző arra, hogy komolyan vegye kapcsolatát leendő férjével, hiszen alapvetően jól érezte magát a szingli életében, végül aztán mégis úgy döntött, hogy belevág a kapcsolatba, amely annyira erősnek bizonyult, hogy lám, már két gyerekük is van.

Nagyon sok minden belefért ebbe a vékonyka kötetbe, sokat megtudhatunk a gyászról, egyrészt egy idős rokon elvesztéséről, akivel rengeteg élmény köti össze a szerzőt, másrészt egy régi szerelem tragikus életéről, akinek a sorsa az önpusztítás volt, és akitől még időben megszabadult ahhoz, hogy a saját életét is tönkretegye, de ettől még nagyon megérintette a halála. Az élet természetes körforgása, a születés és a halál a maga egyszerűségében jelenik meg, igazi skandináv letisztultsággal, nagy szavak nélkül, mégis magvas mondatok kíséretében, amelyekről jól el lehet gondolkodni. Az egész alkotásról lerí, hogy a szerző norvég, az északi irodalom minden egyszerűségében nagyszerű vonását megtalálhatjuk nála, mégis egyedi hangja van. Önmagáról ír, mégsem öncélúan, van benne annyi tehetség, hogy olyan gondolatokat közvetítsen, amelyek mindenki számára érthetőek és átérezhetőek, mégis túlmutatnak önmagukon.

Nem hallgatja el a szerző, hogy a szülés fájdalmas dolog, azonban a születés csodáját is átérezhetjük neki köszönhetően, azt sem kendőzi el, hogy a mindennapi problémák leküzdése egyáltalán nem könnyű feladat a számára a családban, ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogy mekkora öröm figyelni, hogyan növögetnek napról napra a gyerekek. Nagyon érdekes, hogy miközben egyszerű szavakkal leírja, hogy mi történik vele, mégis tud olyan mondatokat írni, amelyekbe beleborzong az olvasó, olyan gyönyörűen szólnak olyan dolgokról, mint a születés, a halál, a gyerekek, és hogy milyen gyorsan telik az a fránya idő, és milyen nehéz megragadni az igazán fontos dolgokat a hétköznapok szürkeségében. Miközben mindent megtesz, hogy rögzítse a meghatározó pillanatokat, mégiscsak éli a kisgyerekes anyák mindennapjait, egy írónő gondolatait olvassuk egy mindenki által átélhető időszakról, mégis óriási teremtő erővel megírva. Mindenkinek ajánlom, aki anyává vált már vagy még csak tervezgeti életének ezt a korszakát, nagyon tanulságos olvasmány.

8/10

A könyvet a Typotex kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4318356033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása