Irodalom és gasztronómia. Nyáry Krisztián hozta a tőle megszokott színvonalat, ezúttal Kulináriába vezet el bennünket, íróink étkezési szokásairól írt könyvet. Több nagy legendáról lehull a lepel, ki gondolta volna például Krúdy Gyuláról, hogy egyáltalán nem volt akkora gourmet, mint gondolnánk, Móra Ferencnek pedig hiába volt híresen jó szakácskönyvíró a felesége, mégsem rajongott különösebben a kulináris örömökért. Örkény István, akinek a felesége szintén nagyon neves  gasztronómiai szereplő volt, már sokkal jobban elmerült a konyhai örömökben, Márai Sándor nem meglepő módon rajongott a polgári konyháért, ahogyan Esterházy Péter sem vetette meg a konyhaművészetet. Sok író nagyon szerette a hasát, de csak nagyon kevesen ragadtak főzőkanalat - például Bächer Iván - , de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy irodalmi munkásságuk részeként a gasztronómiáról is értekezzenek. Sokféle életutat ismerhetünk meg a szegény sorsúaktól a főúri rendekig, de szinte mindannyiukban közös volt, hogy értékelték az asztal örömeit, fontos szerepet játszott az életükben az étkezés, amely részét képezte szépírói tevékenységüknek is. Szakácskönyvet érdekes módon egyikük sem írt, de például Esterházy Péternek saját gasztrorovata volt, ahogyan Petri Györgynek sem volt megvetendő a kulináris munkássága. Többen közülük nagy társasági életet éltek, melynek része volt az étkezés is természetesen, melynek során mesés étkek kerültek az asztalra, minden leírásnak része egy-egy recept is, amelyből az aktuális író kedvenceinek leírását ismerhetjük meg. Nem érdemes üres gyomorral belekezdeni ebbe a könyvbe, mert garantáltan megéhezünk, miközben szellemünk sem marad éhen, hiszen rengeteg irodalmi idézet vár ránk a kulináris kalandok mellett. A szokásos Nyáry Krisztián könyv, nem jobb és nem rosszabb, mint a többi, amelyet elsősorban ínyenceknek ajánlok.

Ady Endre, József Attila irodalmi munkásságáról mindent tudunk, de arról vajon van-e ismeretünk, hogy milyen gasztronómiai hatások érték őket, mi volt a kedvenc ételük és hogyan jelent meg művészetükben kulináris tapasztalataik? Esterházy Pétert neveltetése milyen formában határozta meg az étkezési szokásait, Faludy Györgynek milyen gasztronómiai kalandjai voltak hosszú élete során? És ez csak néhány példa a könyvből...

Együltő helyemben olvastam végig ezt a kötetet, mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet a téma, ami a szokásoknak megfelelően érdekesen került megírásra. Nagyon sok különleges információra tehetünk szert ebből a könyvből, mert erről az oldalukról nem biztos, hogy ismertük íróinkat, Azt persze eddig is tudtuk, hogy Mikszáth Kálmán neve összeforrt a palóclevessel, és az sem meglepő, hogy nagyon szerette a jó étkeket, de például Esterházyról számomra eddig nem volt közismert, hogy mennyire fontos volt az életében a gasztronómia, és milyen széleskörű publicisztikákat írt ebben a témakörben. Az sem volt titok, hogy Jókai Mór mennyire nagyra értékelte felesége háziasszonyi tevékenységét, arról azonban eddig nem sok szó esett, hogy ő bár nem főzött, nagy gondot fordított a vendéglátásra és mennyire komolyan vette a kertészkedést. Az sem volt meglepetés, hogy Ignotus Hugó Emma asszonyként milyen gasztronómiai tevékenységet fejtett ki, az viszont igen, hogy nem tartott sokáig ez az időszak a szerző életében, későbbi munkáiban már nem jelennek meg az asztal örömei.

Nyáry Krisztián ismét nagy kutatómunkát végzett, olyan kulináris különlegességeket osztott meg velünk íróinkról, amelyekről eddig fogalmunk sem volt. Miközben a gasztronómiai érdekességet olvashatjuk, nem feledkezik meg az életrajzi tényekről és az irodalmi idézetekről sem. Recepteket is olvashatunk, részben a szerzők leírásában, részben pedig olyan klasszikusokból, mint például az Ínyesmester szakácskönyve, vagy a családi receptúrából is közöl részleteket a szerző. Nagyon érdekes végigolvasni ezeket a leírásokat, kellőképpen bele lehet merülni a régi és a modern ételekbe, rá lehet csodálkozni arra, hogy régen milyen sokrétűek voltak az étkek és a sütemények, illetve arra, hogy mindenkinek megvolt a saját külön bejáratú kedvence, amelyet megőrzött az emlékezet. Óriási tárháza ez a gasztronómiának, nagyon sok közismert receptet olvashatunk a kürtös kalácstól kezdve a Gundel-palacsintáig, de olyan családi különlegességről is tudomást szerezhetünk, mint például Ady Endre édesanyjának ízes-diós rudacskája. 

Szánom-bánom bűnömet, de nem minden író munkásságát ismertem, ezért nagyon érdekes volt, hogy a gasztronómia szűrőjén keresztül megismerhettük például Bethlen Miklóst vagy Gvadányi Józsefet. Az olyan közismert szerzőről, mint például Petőfi Sándor is sikerült újat mondania a szerzőnek, ki gondolta volna, hogy annyira szerette a túrós tésztát. Érdekes, hogy ahány író, annyiféle ízlés, akadt itt mindenféle gusztus, volt, aki a magyaros ételeket szerette, volt, aki mindenevő volt, és volt, aki kifejezetten ínyenc, és még olyan is akadt, akinek nem volt fontos az étkezés. Különleges élmény volt gasztroszempontból megismerni íróinkat, valószínűleg nem csak a hozzám hasonló ínyenceknek fog tetszeni ez a könyv, hanem mindenkinek, aki érdekelnek az asztal örömei, amelybe bele lehet merülni ebben az alkotásban. Irodalom és gasztronómia kéz a kézben jár ebben a kötetben, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

8/10

A könyvet a Corvina kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.