Könyvkritika: Linn Stromsborg: Soha soha soha (2023)
2023. október 09. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Linn Stromsborg: Soha soha soha (2023)

Tabudöntögető könyv a gyermektelenségről

soha_soha_soha.jpg

Tabudöntögető könyv a gyermektelenségről. A főhős úgy dönt, hogy nem akar gyereket, és ki is tart emellett, akkor is, amikor egyre több gyerek születik körülötte, a barátai pedig családosak lesznek. Nem kell feltétlenül egyetérteni vele, azonban el kell fogadni, hogy mindenki saját maga dönti el, hogy vállal-e gyereket vagy sem. Skandináv egyszerűséggel, túlírtság nélkül járja körül a szerző a témát, egy hétköznapi lány hétköznapi életét bemutatva. Mert a főszereplővel nem történtek nagy tragédiák, egyszerűen úgy döntött, hogy ő jól megvan egyedül is, nem akar gyereket vállalni. Pedig jól működő partnerkapcsolatban él, amelyet idővel természetesen szétszed a gyerekkérdés, sokat küzdenek egymásért, nagyon sokat beszélgetnek erről a problémáról, nem egyszer felcsillan a remény, hogy lehet belőlük igazi család, azonban csak az utolsó oldalakon derül ki, hogy mi lesz közös életük sorsa. Kár, hogy a lezárás olyan kurtán-furcsán történik meg, a szálak nincsenek elvarrva, nem derül ki, hogy miért történt az, ami történt, így a katarzis elmarad. Ennél nagyobb hibát azonban nem tudok felróni a könyvnek, hiszen valóban tabuk nélkül beszél erről a megosztó témáról, minden sallangtól mentesen, felsorakoztatva a mellette-ellene érveket, hiszen a családi életnek és a gyerektelenségnek is megvannak az előnyei és hátrányai, mindenki maga dönti el, hogy melyiket választja. Nem fest idilli képet a kisgyerekes létről, sőt, nagyon is realisztikusan mutatja be, min mennek keresztül ebben az időszakban a szülők, hogyan változik meg az életük, alakulnak át teljesen a hétköznapjaik. Aki gyermektelen, az valóban sok boldog pillanatról lemarad, de azzal is tisztában kell lenni, hogy gyereket vállalni nagyon kemény feladat, embert próbáló éveket kell kiállnia annak, aki úgy dönt, hogy családot alapít. A szerző nem ítélkezik, hanem edukál, bemutatja, hogy milyen érvek mentén dönt valaki úgy, hogy nem vállal gyereket, ettől még élhet a saját szempontjából nézve teljes életet, mert az ő számára nézve ez jelenti a boldogságot. Azonban ez nem feltétlenül jelent felhőtlen boldogságot, hiszen azzal, hogy a gyermektelenséget választja, lemond a saját család lehetőségéről, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a gyerekesek élete sem fenékig tejfel, nekik is vannak nehéz napjaik. A döntés nem könnyű, és mindenkinek magának kell meghoznia.

A főhős 35 éves és nem akar gyereket. Nyolc éve él boldog párkapcsolatban, azonban a gyerekkérdés miatt végül mégis szakítanak, hogy aztán újra elkezdjenek közeledni egymáshoz. Érvek és ellenérvek hangzanak el a témakörben, de csak a végén derül ki, hogy mi lesz kettejükkel...

Jómagam 47 éves nő vagyok és gyermektelen, nem tudatosan alakult így, de már belenyugodtam a helyzetbe. Éppen ezért nagyon kíváncsian olvastam el ezt a könyvet, érdekelt, hogy mit kezd ezzel a tabutémával a szerző. Hiszen minden és mindenki afelé irányít, hogy alapíts családot és szülj. De mi van, hogyha valaki úgy dönt, hogy a kényelme fontosabb, mint a család, és azok után, hogy látja, mivel jár az anyaság, köszöni, de nem kér belőle? Önzőség lenne? Igen, sokat veszít az, aki nem éli meg a gyerekes létet, de ez nem egy habos-babos történet, megvannak a hátrányai is, és mindennek tudatában miért ne dönthetne valaki úgy, hogy lemond a gyerekről? El lehet ítélni, de mindenki a saját maga dönt az életéről, főleg egy olyan fontos kérdésben, mint a gyerekvállalás. A szerző nem ítélkezik, pusztán bemutatja, milyen élete van annak, aki gyermektelen, illetve akinek gyermeke van, ennek ismeretében mindenkinek van lehetősége választani a kétféle életforma közül. Nincsenek nagy szavak, az élet történik a maga folyásában, mindenki meghozza a döntéseit, kár, hogy pont a végére fogyott ki a szufla ebből a remekül megírt történetből.

Semmi eget rengető nem történik a könyvben, egy harmincas nő életét követhetjük figyelemmel, aki következetesen kitart azon döntése mellett, hogy nem akar gyereket. Zajlanak a hétköznapok, dolgozik, találkozik a barátaival és az édesanyjával, miután véget ér a párkapcsolata, újra egyedül él, hogy aztán olyan események történjenek, melynek eredményeként felcsillan a lehetősége annak, hogy mégiscsak családot alapítson. A lezárás sajnos túlságosan egyszerű, a katarzis elmarad, nem tudjuk meg végül, miért döntött úgy, ahogy, pedig pont ez lett volna a lényeg. Alapvetően nem rajongok a skandináv irodalomért, de a rá jellemző letisztultság nagyon jót tett ennek a történetnek, nincsenek benne felesleges mondatok, csak a valóban fontos dolgokról esik szó benne, amelyek természetesen a mindennapi élet apróságaiban leledzenek. Ebben a nem túlságosan vastag könyvben egyszerű szavakkal nagy utat járunk be a főszereplővel, megtudunk pro és kontra mindent a gyerekvállalásról a maga hétköznapi egyszerűségében, van min gondolkodni.

Először nem tetszett a borító, de aztán végül rájöttem, hogy összességében mégiscsak illik a sztorihoz, hiszen alapvetően mindenki magányos, egyedül kell állnia az élet viharait, még úgy is, hogy ott vannak mellette a barátok és a család. Érdekes, hogy a gyermektelenség mennyire tönkre tudja tenni a barátságot, ha közben gyerek is születik (a saját életemből kiindulva ez nem mindig történik így, ha megfelelően erős a barátság, ki fogja bírni a gyerekek megszületését is), és milyen erős a család nyomása a baba iránt, nem könnyű szembenézni ezekkel a problémákkal, ha valaki úgy dönt, hogy lemond a gyermekáldásról. Ugyanakkor a kisgyerekes lét is nagyon nehéz, nagyon meg kell gondolni, hogy kivel és mikor alapítunk családot, hiszen azt a gyereket fel is kell nevelni, ami egyáltalán nem lesz sétagalopp. Én személy szerint nem ítélem el sem azt, aki a családot választja, sem azt, aki a gyermektelen létet, az írónő sem kényszerít választásra senkit, bemutat minden lehetőséget, minden oldalról körüljárva, és a döntést rábízza az olvasóra. Elgondolkodtató alkotás.

9/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4518230277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása