Szómágia felsőfokon. Mi mást lehet várni Esterházy Pétertől? A csöppnyi kötetben ezúttal nem szépirodalmi alkotások találhatók, hanem esszék, illetve a Mindentudás Egyetemén tartott előadása azon tárgyban, hogy mi az irodalom? Hatalmas kedvencem volt egykoron ez a sorozat, annak ellenére megnéztem minden darabját, hogy alapvetően nem érdekelt minden tudományág, de annyira jók voltak az előadók és annyira közérthetőek, mégis mélyen szántóak az előadások, hogy képtelen vagyok megunni. Ezekből az előadásokból is kiemelkedett Esterházy Péter értekezése, aki nem kisebb feladatot vállalt magára, mint annak megfogalmazását, hogy mi  fán terem az irodalom. Szakavatott ember gyönyörű szavait olvashatjuk, aki hozta a tőle szokásos színvonalat, illetve azt az egyedi stílust, amelyet nem lehet összetéveszteni. Természetesen most is elkalandozott mindenfelé, és természetesen ennek ellenére most is összeálltak egységes egésszé a csapongó gondolatok, amelyeket öröm olvasni. Szépirodalmunk nagyja "élőbeszédben" sem hazudtolja meg önmagát, összetéveszthetetlen stílben osztja meg velünk gondolatait. Kimerítő fogalmat alkothatunk a szépirodalomról, annak rengeteg aspektusáról, még többet a szavakról, amelyek elementáris részét képezik ezen műfajnak, amelyről igenis lehet egyetemi szinten értekezni, úgy, hogy a tisztelt hallgatóság jól szórakozzon és még magvas gondolatokat is magával vigyen. Ezen túl még néhány esszét kapunk, amelyek teljesen különböző eseményekhez kapcsolódóan íródtak, ami egységes bennük az az, hogy a szavak erejéről szólnak. Mert azoknak igenis van erejük, az irodalom ebből és ettől él, ez tölti meg tartalommal, és természetesen írójának tehetsége, hiszen a szavakkal bánni is kell tudni, főleg szépirodalmi szinten. Mert ettől a műfajtól sokkal többet és szebbet kapunk, mint a lektűrtől, felemeli a lelket, megdobogtatja a szívet, meggyötör, kifacsar és katarzist ad. És mindezt a hatást a szavakkal éri el a szerző, amelyekkel hihetetlen magas szinten bűvészkedik azon cél elérése érdekében, hogy bennünket elrepítsen egy másik világba, amely jóval több, mint a hétköznapok szürkesége. Sajnos túlságosan hamar befejeződik ez a picike zsebkönyv, jó lett volna olvasni még, Esterházyból sohasem elég.

Előadás a Mindentudás Egyetemén, könyvbemutató, esszé, értekezések - ami összeköti őket ebben az aprócska kötetben, az Esterházy félelmetes alkotóereje, amely még ezekben a rövid írásokban is megmutatja szerzőjük kivételes tehetségét. 

Szánom-bánom bűnömet, de túl kevés Esterházyt olvastam ahhoz, hogy átlássam az egész életművet, ennek ellenére bele tudok feledkezni a különleges stílusába. Megmondom őszintén, nem volt ez mindig így, véleményem szerint a szerzőhöz érni kell, talán mostanra jutottam el odáig, hogy értékeljem a művészetét. Mert Esterházy egyedi alkotó volt, nem klasszikus szerző, kell ahhoz egy kis nyitottság és nem kevés élettapasztalat, hogy bele tudjunk veszni az általa művelt prózába. Ezekben az esszékben is megmutatkozik az echte Esterházy-stílus, amelyekben sorjáznak a különleges gondolatok, egy élménykörbe kapcsolva bennünket, olvasókat, valami teljesen egyedi élményt nyújtva, pedig ezek "csak" rövidebb írások, nem klasszikus értelemben vett szépirodalom. Azonban olyan elementáris erővel beszél nekünk az irodalom témaköréről többféle formában, hogy nem ereszt, beleeszi magát a gondolatainkba, felemel bennünket és katartikus élményt szerez. Holott ezek csak ujjgyakorlatok, mégis szépirodalmi szintűek, kiemelnek a mindennapokból, úgy érezzük, sokat kapunk, többek leszünk általa. Ez bizony a szavak ereje.

Esterházy Péter kiemelkedő alkotója volt szépirodalmunknak, hosszan lehetne sorolni az életműbe tartozó köteteket, jómagam a Hasnyálmirigynaplót és a a Kis magyar pornográfiát olvastam tőle (kevés ez, jól tudom, van még mit bepótolnom), ami elegendő volt ahhoz, hogy fejet hajtsak a zsenialitása előtt. Ebben a kis kötetben is szabadon szárnyal a szelleme, amelyből mindig olyan olvasmány kerekedik, ami érdemes a figyelmünkre, és nem hétköznapi többletet ad. Amikor a szépirodalomról értekezik, annak minden szava arany, ahogyan annak is, ahogyan a szavakról mesél nekünk, elgondolkodtat és különleges élményt ad. Nagyon nem könnyű megfogalmazni, hogy mi is az a szépirodalom, természetesen Esterházynak ez is sikerül a maga egyedi módján, amit öröm olvasni. Mert a szavak csodálatosak, abból születnek a szépirodalmi alkotások - ahogyan a hétköznapi beszélgetések is, természetesen - , amelyekben a szavak életre kelnek, és attól, hogy egymás mellé kerülnek, egy teljesen új stílust teremtenek, amely a szerző sajátja, és amelyet felismerhetünk minden alkotásában. Ugyanazokat a szavakat használja (többé-kevésbé), mint jómagunk, mégis egy olyan mű születik velük és általuk, amely különleges élményt fog jelenteni az olvasójának, és katarzishoz fog vezetni.

Esterházyt jó olvasni, mindig és mindenkor, még akkor is, ha egy előadást kapunk tőle, nem klasszikus könyvet, mert ezáltal is sokat gazdagodhatik a lelkünk. Jó elgondolkodni azon, hogy mi is az a szépirodalom, főleg, hogy nem nekünk kell megfogalmaznunk, hanem itt van nekünk a szerző, aki nem lacafacázik, az arcunkba mondja, hogy mit gondol a témáról, még ha olykor csapongva is, mégis mindvégig fenntartva az érdeklődést, és megtartva a fentebb stílt. Ugyanakkor szórakoztat is, mindezt úgy, hogy tartalommal tölti meg a mondanivalóját, ezáltal olyan élményt nyújtva, amely ünnepivé teszi a napot, amikor olvassuk a gondolatait. Mert ez a szépirodalom dolga, ez a szerzők dolga, de ahhoz egy Esterházy kell, hogy katarzist adjon még ilyen rövidebb írások tekintetében is. Mindenkinek ajánlom ezt az ici-pici könyvecskét, aki egyrészt rajongója a szerzőnek, másrészt pedig szeretne olvasni valamit tőle, ami nem klasszikus értelemben vett szépirodalom. Jó élmény olvasni ezt kis esszékötetet, ami nyilván nem éri el a könyvek színvonalát, mégis ugyanolyan 100%-os szellemi feltöltődést érünk el általuk, mintha a szerző egyéb alkotásaihoz lenne a szerencsénk. Kár lenne kihagyni az életünkből.

10/10

A könyvet a Magvető kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.