Aki a legtöbbet veszítette Mohácsnál. Nemcsak az országát, a királyát, hanem a férjét is, akivel óriási szerelemben éltek. Habsburg Máriáról kevés szó szokott esni, pedig méltatlanul ítéltetett feledésre ez a különleges királynő, hiszen kiemelkedően tehetséges uralkodó volt, ha csak rajta múlt volna, nagyon sok minden másként alakult volna a magyar történelemben. Azonban túl fiatal volt, túl kevés idő adatott neki a trónon ahhoz, hogy érdemben tehessen bármit is az országban uralkodó állapotok megváltoztatására, pedig okos volt, a képességeit pedig évekkel később fényesen bizonyította Németalföldön, ahol nagyon sikeresen uralkodott. Azonban ő mindvégig Magyarországi Máriának hívta magát, magyar királynő maradt élete végéig, dacára annak, hogy férje halála után nem sokkal el kellett hagynia országát. Soha többet nem ment újra férjhez, pedig megtehette volna, ő azonban mindvégig gyászruhát hordott, így emlékezve élete szerelmére, Lajosra. Habsburg Máriáról már sokat hallottam, ezért nagyon kíváncsi voltam rá, azonban az érdeklődésemet a szerző keltette fel mégis, akinek nemrégiben olvastam egy ifjúsági regényét Mohácsról, ami nagyon tetszett, és  érdekelt, hogyan nyúl hozzá a történethez ezúttal felnőtt változatban. Nem csalódtam, egy remek életrajzi regényt kaptam, amelynek legnagyobb erénye az volt, hogy nem ítélkezett a királynő felett, és kiváló stílusban megmutatta, milyen közvetlen okok vezetettek el a mohácsi csatavesztéshez, valamint arra is rámutatott, hogy nem biztos, hogy minden úgy történt, ahogyan az iskolában tanultuk. Manapság sok újdonság kiderült a mohácsi csatáról, ezeket is beleszőtte az elbeszélésbe a szerző, ezért teljesen friss kutatások eredményét kapja az olvasó. Azonban nem üres történelmi tablót kaptunk, hanem egy  élettel teli regényt, amely közel hozza hozzánk a tragédia kiváltó okait, valamint azt is, hogy milyen volt az élet a királyi udvarban akkoriban. Mert az élet az zajlott, a fiatal uralkodói pár nem fogta vissza magát - mintha érezték volna, hogy nem sok idő adatik nekik együtt - , megdöbbentően fiatalok voltak, hiszen ne felejtsük el, hogy Lajos összesen 20 éves volt a csata idején, Mária sem sokkal volt idősebb nála. Öt év jutott nekik, amelynek során részük volt az igaz szerelemben, azonban túl fiatalok voltak ahhoz, hogy átlássák az udvari intrikákat és felmérjék azt, hogy álmokat kergetnek, esélyük sincs megváltoztatni az országot. Kiemelkedően érdekes könyv, amely mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, és dacára szomorú témájának, mégis sugárzik belőle az ifjúság bája.

Habsburg Mária túlságosan fiatalon lett magyar királynő, és rögtön beleszeretett a szintén kamasz férjébe, Lajosba. Az érzés kölcsönös volt, nagyon szép öt évet éltek meg együtt, azonban a magánéleti boldogság sajnos nem kárpótolhatta őket azért, hogy nem tudtak érdemben mit tenni az ország felé közeledő tragédia ellen...

Érdekes keretet ad a történetnek az az írói fogás, hogy az idős Mária emlékszik vissza a Budán töltött évekre, a kezdetektől egészen a szomorú végjátékig, amelynek során megismerhetjük a fiatalok rakoncátlanságát, de ugyanakkor sokszor megdöbbentő felnőttségét is. Lajos tisztában volt azzal, hogy Máriának jobbak az uralkodói képességei, mint az övé, ezért hallgatott rá, az ifjú királynő pedig meg is próbált mindent, hogy rendbe tegye a királyság pénzügyeit, azonban erre sajnos nem volt elég ideje. A magyar urak viselkedésével, széthúzásával és birtokéhségével nem tudott mit kezdeni, ezek letöréséhez nem voltak elég erősek Lajossal, hiszen túl fiatalok és tapasztalatlanok voltak még. Szomorú végignézni, hogyan látja be a már idős Mária, hogy milyen hibákat követett el fiatal korában, de abban a helyzetben egy már tapasztalt uralkodónak is  nehéz dolga lett volna, nemhogy egy okos, de tapasztalatlan fiatal lánynak. Habár a dráma mindvégig áthatja a történetet, a fiatalkori időszakból mégis sugárzik az életöröm, a királyi pár sugárzóan szerelmes és bizakodó volt, hitték, hogy megváltoztathatják az országot, ketten együtt legyőznek minden nehézséget. 

Mohács árnyékában egy történet sohasem lehet vidám, azonban mégis sikerült bemutatni azt a boldogságot, amelyben a körülmények közepette is élt a fiatal uralkodó pár, azonban ez nem mégsem egy romantikus regény, sajnos a valóság egyre inkább úrrá lesz a történeten. Sokféle szempontból vizsgálja meg a szerző, hogy miként jutottunk el a tragikus csatáig, milyen események vezettek odáig, kik voltak a főszereplők a politikai játszmákban, és sokféle új ismeretre tehetünk szert a korszakról. Ugyanakkor van olyan szereplő is, akiről kiderül, hogy korántsem volt olyan, mint amilyennek idáig ismertük, erre a legjobb példa Török Bálint, akiről kiderül, hogy egyáltalán nem volt feddhetetlen hős, sőt, nagyon is gyarló ember volt, aki szerette a nőket, nem vetette meg a mulatozást, és közel sem volt hűséges típus semmilyen értelemben. Tomori Pálról eddig is tudtuk, hogy milyen jó katona volt, azt azonban nem, hogy milyen magánéleti okok vezettek odáig, hogy a papi hivatást választotta, amelyről akkor sem mondott le, amikor a király parancsára ismét a hadakozással kezdett foglalkozni. De akadtak olyan nagyurak is, akik mindig a saját hasznukat nézték, nem fogták fel, mekkora baj közelít az ország felé, nem vették komolyan a csatát, amelynek tragikumát újfent átélhetjük ennek a könyvnek az apropóján.

Habsburg Mária sajnos meddő volt, nem szült gyermeket Lajosnak, ami ha sikerült volna, valószínűleg sok minden másként alakul a magyar történelemben. Azonban így is átérezhetjük egy asszonynak a végtelen tragédiáját, akinek öt boldog év adatott élete szerelmével, de nem tudta megakadályozni, hogy elvesszen a király és az ország. Az ő személyes sorsáról sokat megtudunk, azt is, hogyan virágoztatta fel évekkel később Németalföldet, és azt is, hogyan veszítette el minden vagyonát Mohács után. Egy nagyon tehetséges uralkodó volt, akit méltatlanul felejtettünk el, ragyogóan értett a pénzügyekhez, kiváló vezetői képességei voltak, de az országban uralkodó állapotokkal nem tudott mit kezdeni, viszont legalább adatott neki néhány boldog év a szerelme oldalán. Egy jól megírt könyvről van szó, amelyből rengeteg ismeretre tehetünk szert, néha kicsit túl szárazra sikerül az információk átadása, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Nemcsak a fiatal pár boldog éveit ismerhetjük meg a történetből, hanem Habsburg Mária kivételes képességeit is, miközben áttekinthetjük a korabeli politikai viszonyokat és kitekintést kapunk a nagypolitikára is. Valahogy így kell szórakoztató, de tartalmas történelmi regényt írni. Nemcsak a történelem szerelmeseinek ajánlom, hanem mindenkinek, akit érdekel a korszak, és szeretné összefüggéseiben látni, milyen okok vezettek a mohácsi csatavesztéshez.

9/10

A könyvet az Athenaeum kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.