Mindig is szerettem a meséket, már egész kiskoromtól fogra része volt az életemnek. Ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek még diafilmvetítővel meséltek a szülei, de természetesen a vetített meséken kívül rengeteg mesekönyvünk is volt otthon. Néhány nagy kedvencemre még most is emlékszem. Mindjárt az elsők között jut eszembe fából faragott Péter kalandja, és Akaromka krokodil könnyei. Apró érdekesség, mely jelzi, hogy mennyire megbecsült könyvek is ezek, hogy szinte kivétel nélkül az összes kötet remek állapotban maradt. Várják a kíváncsi unokákat, akik meghallgathatják ugyanazokat a meséket, melyen a szüleik felnőttek. De persze lehet otthon akármennyi szebbnél szebb mesekönyv, ha a szülő nem ér rá abból mesélni, szép és drága porfogók lesznek csupán, és egy újabb gyermekkor lesz szegényebb. Szerencsésnek tartom magam, hogy az én szüleim mindig megtalálták az időt egy jó mesére. Így felnőtt fejjel látom a gyári munkás apámat, aki holtfáradtan leült mesélni nekem és az öcsémnek. És mi tagadás, olyan saját mesét komponált nekünk, melyre a mai napig emlékszem. Édesapám sajátja volt a Béka mese, mely teljesen az ő szüleményeként örökre megmaradt az emlékezetemben. Természetesen nem az esti mesék tartalmi eleme az, amely megmaradt annyi év után. Az esti mesék hangulata, az odafigyelő és gondoskodó szeretve levés érzése az, amely mindig velem marad. Már nem titok, de lassan én is kétgyerekes apuka leszek, s nagy vágyam tovább vinni ezt a családi hagyományt. Nagyon várom már, hogy mesélhessek ikerfiaimnak, s csak remélni tudom, hogy leszek olyan jó mesélő, mint az édesapám. De nem leszek segítség nélkül a mesék tengerén, hiszen Vadadi Adrienn legújabb mesekönyve igazi mentőöv lesz. Biztosra veszem, hogy az én fiaimra is vár nem egy kaland az óvodában. Abban is biztos leszek, hogy a kötet kedves kis történetei igazi segítséget jelentenek majd a hétköznapokban.
Málna és Misi igazán jó testvérek. Méghozzá nem is akármilyenek, hiszen ikertestvérek. Kezdetektől fogva különleges kapcsolatban állnak egymással. Együtt minden könnyebb, hiszen az élet nehézségei – mint egy óvodában töltött első nap – sokkal könnyebb úgy, ha az ember mellett van valaki, aki pontosan tudja mit érez. Egy ikertestvér, aki mindig jó játszótárs és ha éppen kell legjobb barát is egyben.
Egy igazán kezes, gyermekien bájos mesekönyvet kaphat az ember a pénzéért, ha megveszi ezt a kis keménytáblás mesekönyvet. Már első fogásra érződik, hogy ez bizony időtálló darabnak készült. Legalábbis a cérnafűzés igazán biztató dolog, mely sok újra mesélést szavatol. A Pásztohy Panka rajzaival megelevenedő kötet három kis epizódon keresztül meséli el Málna és Misi mindennapjait. Egy cseppet sem könnyű élethelyzetben találkozunk a gyerekekkel, hiszen éppen az óvodás beszoktatás vár rájuk. Vadadi Adrienn meséi közül nem ez az első, mely az óvodáskorú gyerekeknek szól, de a fentebb leírtak miatt mindenképpen testhezállónak érzem erről a mesés könyvről írni. Az írónő – aki mellesleg óvónő is – kedves történetei amellett, hogy szórakoztatóak mind a gyermekeknek, mind pedig a szüleiknek, titkon tanítják is egy kicsit a felnőtt olvasót. A kötet végén szereplő két oldalas utószó rövidsége ellenére igazán megszívlelendő tanácsokat tartalmaz, de az igazi használható szülői tudás a történeteken belül keresendő. Be kell vallanom, hogy mint leendő édesapa nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok bölcsesség rejlik a három rövidke gyerek mesében.
A kötet első története a Két kicsi egérke, mely első ránézésre a beszoktatás előtt álló gyerekek tanmeséje, mely talán segítség lehet a nehéz időszak előtt álló gyerekeknek. De természetesen sokkal több dolog rejlik ebben a pár bekezdésben. A mese végső szülői tanulsága nagyon egyszerű, melyet nem lehet elégszer hangsúlyozni, de mégis akkora igazság, hogy nagybetűvel kívánkozik ide. KEDVES SZÜLŐK, TESSÉK MESÉLNI A GYEREKEKNEK, MERT A MESE FELVÉRTEZI ŐKET A VILÁG ELLEN. Meg sem tudom számolni, hány szakember beszélt már erről, de ha már egy gyerekmese is a szülői meséléssel operál, mindenképpen érdemes elgondolkodni a dolgon. Engem személy szerint ez a kis egér mese nagyon megérintett, nem túlzás azt mondanom, hogy emiatt az egy történet miatt már megéri beszerezni a kötetet. De természetesen a hátralévő mesék is értékesek a maguk módján. A Misi nem játszik velem egy elképzelt óvodai szituációban megmutatja a gyerekeknek, hogy mi történik akkor, ha a tesó nem csak vele játszik naphosszat. Ez a kedves kis mese képes megtanítani a gyerekeknek, hogy bizony néha a testvér nélkül is kell boldogulnunk. A kötet záró epizódja a Veszekedős nap pedig megmutatja milyen lehet az, amikor az ikrek hajba kapnak. Ilyenkor persze semmi nem jó együtt, mégis a különválás során az első, amely hiányzik az egész nap piszkált másik fél. Hiszen irigység ide sértettség oda az ember mégiscsak a testvérében bízhat meg leginkább, főleg, ha még egy kicsit hasonlít is egyik a másikra és mindennek fejében még a születésnapjuk is egy napon van.
Bátran ajánlom ezt a kis kézbe való könyvecskét minden szülőnek, és persze gyermekének. De, aki hozzám hasonló cipőben jár és még csak készül a szülővé válás misztikus útjára, annak van csak igazán mit tanulnia ebből a kis mesekönyvből. Annyi azonban biztos, hogy a fiaim születése előtt még be kell szereznem pár nekik való könyvet, hiszen minél több a mese, annál szebb lesz a gyerekkor.
A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!
10/10
