Könyvkritika: Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly (2022)
2023. március 13. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly (2022)

Könyves szerelem

juli.jpg

Könyves szerelem. Hölgyeim, tegyék a kezüket a szívükre: hány férfiba szerettek bele, akik csak a könyvek lapjain léteztek? Sokba? Üdv a klubban! Merthogy jómagam is könyvmoly volnék, és bizony előfordult az elmúlt évtizedek során, hogy bele-beleszerettem egy-egy kitalált alakba. Ezért is nagyon együtt tudtam érezni Julival, aki sok könyvmoly álmát valósította meg azzal, hogy "élőben" találkozott nagy regények híres szereplőivel. Igazi könyvmolyoknak való olvasmány ez a kötet, amelybe nagyon könnyen bele lehet szeretni, és teljes szívből lehet szurkolni a főszereplőnek, hogy egyrészt minél több kedvencünkkel találkozzon, másrészt pedig vegye már észre, hogy a valóságban is van a környéken olyan pasi, akinek érdemes adni egy esélyt. Nem kell 17 évesnek lenni ahhoz, hogy teljesen belemélyedjünk a történetbe - én túl a negyedik X-en együltő helyemben olvastam végig - , ez egy nagyon jó történet, nagyon jól megírva, a szerző hozta a tőle elvárható minőséget, a könyvmolyok pedig úgyis találva érzik magukat a történet által, vagyis az olvasóközönség adott, életkori határ nélkül ajánlható mindenkinek, aki egy könnyed, ám mégsem tartalmatlan kikapcsolódásra vágyik. Mert azért ez nem egy dráma, hanem egy nagyon jó kis romantikus történet, amelynek megvannak a maga mélységei, mégsem fekszi meg a gyomrot. Jó volt újra 17 évesnek lenni a könyv erejéig, jó volt újra ifjonti hévvel keresni a szerelmet - hogy aztán ott találjuk meg, ahol nem is gondolnánk -, jó volt régi nagy kedvencekkel titokban kacérkodni, hogy aztán megnyugodjunk, mégsem akkora nagyágyúk, mint néhány évtizeddel korábban gondoltuk róluk. Mert a könyvek világánál nincs szebb és jobb hely, de azért ne feledkezzünk el a valóságról sem, mert ott is meg kell találnunk önmagunkat, és nem árt, ha ott keresünk magunknak társat is. Nincs ezen sokat ragozni, minden könyvmolynak ajánlott olvasmány!

Juli 17 éves, igazi könyvmoly, akinek nincs sok köze a valósághoz, egy buborékban él, egyre távolabb kerül a mindennapoktól. Egy nap új padtársat kap Duma személyében, aki a folyamatos szájmenésével megakadályozza, hogy szokása szerint a pad alatt olvasson órák alatt, amit finoman szólva sem vesz jó néven. Aztán egy nap a kezébe kerül egy varázslatos könyv, ő pedig elindul megkeresni az igazit...

Erős kezdés mindjárt Rómeóval indítani a lehetséges igazik sorát, és miközben elandalodva olvassuk a klasszikus sorokat, el is gondolkodhatunk azon, hogy vajon tényleg szükségünk van-e ennyi romantikára. Mert Mr. Tökéletes csak első pillantásra látszik hiba nélkülinek, amikor jobban belegondolunk, rájöhetünk Julival együtt, hogy talán egy kicsit túltolja ez a fiatalember a romantikát, biztos, hogy erre van szükségünk? Aztán jön a következő klasszikus versenyző: Mr. Darcy, akibe egyszer legalább biztosan mindenki szerelmes volt a könyv elolvasása során, és most eljött az idő, hogy végiggondolja, mi lenne, ha tényleg találkozna vele, és milyen lenne vele a "valóságban" az élet? Kell ez nekünk? Bármilyen megdöbbentő, róla is kiderül, hogy nem ő a tökéletes társ, és aztán még sokan jönnek a sorban, olyan versenyzők, mint Lucifer, Drakula, Tarzan. Mindegyikről ábrándoztunk már valamikor, ezért most felnőtt fejjel végiggondolva nem kicsit csalódtunk bennük, hiszen egyikük sem Mr. Tökély, pedig olyan sokáig hittük, hogy azok. Szépen lassan kiszeretünk Julival együtt mindegyikből, hogy aztán vele együtt térjünk vissza a valóságba, és adjuk meg az esélyt egy valódi fiúnak, aki talán nem tűnik olyan tökéletesnek, viszont legalább jól érezzük magunkat vele és még jó társ is lehet belőle.

Telitalálat minden regénybeli férfi szereplő, az én személyes kedvencem Sherlock Holmes, bevallom, nagyon is erős érzéseket is tápláltam iránta egykoron - rajongásom máig tart, de már nem keverem a valóságot a regénnyel - , naná, hogy nagyon szurkoltam, hogy végül ő legyen az igazi, de aztán Julival együtt beláttam, hogy a brilliáns nyomozó bizony nem férjanyag. Ahogyan a többiek sem azok, már csak azért sem, mert kitalált szereplők, nem valódiak, jól megírt karakterek, ezért szerettünk beléjük hajdanán, de ha jobban belegondolunk, az ő helyük a könyvekben van, nem a mi valós életünkben. Rajongani értük ér, de azért gondoljuk végig, hogy egy kitalált szereplő sohasem lesz olyan élettel teli, mint egy valóságos fiú, akinek ugyan rengeteg hibája van, mégis higgyük el, ő a számunkra a megfelelő, már csak azért is, mert az élet egy hatalmas kaland, amelyet jó megosztani valakivel, aki elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk.

Jól megírt regényről van szó, repülnek az oldalak, nagyon kreatív a tartalom, mondanivalója is van, mégis maradt bennem egy csipetnyi hiányérzet, miután becsuktam a könyvet. Talán az volt a baj, hogy Juli karaktere nem volt olyan erős, mint a férfi szereplőké, túl hirtelen nőtt fel a kislány, olyan bölcsességgel rendelkezett a férfiak terén, ami egy 17 éves lánytól nem mindig hihető, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, nem lett összességében hiteltelen a karakter, egyszerűen csak hiányzott belőle némi szín és árnyalat. A híres olvasmányokból vett idézetek nagyon ott vannak a szeren, pont jókor hangzanak el, a klasszikus szavak nagyon jól keverednek a mai szóhasználattal, a végeredmény egy nagyon menő, mégis érdekes és értelmes szöveg, amelyet öröm olvasni. Éljen a szerelem, éljenek a könyvek és persze a könyvmolyok!

8/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5418065566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása