Nagyon sokszor nagyon sok helyen elmondtam már, mennyire szeretem ezt a sorozatot (az első részről vélemény itt, a másodikról itt), egyszerűen kívül-belül csodálatos. A Könyvmolyképző Kiadó szerencsére gyorsan hozta egymás után a részeit, ezzel a kötettel pedig véget ér ez a varázslatos utazás. Aki kalandos, humoros, izgalmas, elgondolkodtató és megható történetet keres, annak feltételek nélkül ajánlom, és ugyan a kiadói ajánlás 10+-os, szerintem felnőttként is borzasztóan sokat tud adni az ember lelkének.

A lidércek vezetője, Szilánk szabadon engedi a rettegett ősleviatánt, Habzsolót évszázados börtönéből, ezzel pedig a Hó-tengeren elszabadul a pokol. Szerencsére Habzsoló lassú, de Auróra felé tart – a törzsek pedig összefogás helyett széthúznak, bizalom helyett gyűlölködnek. Ash és a Zúzmaraszív legénysége a jetik földje felé indulnak, hogy megtudják az igazat Habzsoló eredetéről, és rájöjjenek, hogyan lehet legyőzni.

Az eddigi kötetekhez képest, amelyekben Szilánk emberi és kézzelfogható antagonista volt, ebben a könyvben szintet lép a gonosz elleni küzdelem, hiszen Habzsoló maga a rossz, minden, ami ellen Ashék harcolnak. Ezzel egyfajta mitológiai magasságba emelkedik a küzdelem, hatalmasra nő a tét, itt már az ismert világ sorsa függ attól, hogy Ash meg tudja-e győzni az emberek vezetőjét. Nagy teher ez egy fiúnak, ráadásul a történet nagy részében Ash egyedül van, barátok nélkül (először Luna, majd Varjú, végül Tobu is a saját harcát kénytelen megvívni, Ashnek pedig valóban fel kell nőnie a feladathoz). A kötet vége nagyjából feloldja az Ash lelkében dúló ellentétes érzelmeket, bár az édesanyjával való viszonya számomra egyáltalán nem jutott nyugvópontra; ezzel kapcsolatban bőven maradt bennem hiányérzet a könyv becsukása után.

A jól ismert és szeretett szereplők a könyv nagyobb részében parkolópályán vesztegelnek, a Habzsoló által jelentett fenyegetés és a Vihartörővel való folyamatos konfliktus azonban viszi előre a cselekményt. A humorforrás most Nuk helyett az új szereplő Jed, akinek szerintem nagyon jól működik a legénységgel és Ashsel való kapcsolata. Egy middle grade gyerekkönyv esetében az olvasó számít rá, hogy a végén jóra fordulnak a dolgok, de én őszintén elképzelni se tudtam, milyen megoldást választ majd az író, és együltő helyemben olvastam el az utolsó 100 oldalt, annyira izgultam. Elégedett vagyok a végével, meg is könnyeztem, és el tudtam volna viselni még akár ennél cukrosabb happy endet is (szegény Habzsoló).

A kötet számomra legfontosabb gondolata a változáshoz kapcsolódik: gyönyörűen mutatja meg, hogy egyszerűen lehetetlen mindig jó döntéseket hozni, de ha valaki belátja a hibáját, és készen áll megváltozni, azzal már hatalmas lépést tett a jó út felé. Emellett ismét szépen kirajzolódik az a gondolat, hogy a család nem feltétlenül a vérségi köteléket jelenti – Ash megtalálta a Zúzmaraszív legénységének tagjaiban azokat, akik figyelnek rá, támogatják, kitartanak mellette. A harmadik kötetre igazi coming-of-age (felnőtté válási) történet kerekedett Ash kalandjaiból, bennem azonban maradt annyi hiányérzet, hogy szeretném tovább olvasni szeretett szereplőim kalandjait – remélem, hogy visszatérnek még.

10/10

A kötetet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.