Könyvkritika – Szerelem a Corona idején (2020)
2022. április 27. írta: Luthien Lovemagic

Könyvkritika – Szerelem a Corona idején (2020)

A szerelem a legnehezebb időkben is rád találhat!

cover_2.jpg

A bejegyzés spoilert tartalmazhat!

Amikor először megláttam az akkor még csak tervezett kötet címét, azonnal Gabriel García Márquez híres regénye, a Szerelem a kolera idején ugrott be, amiben szintén fontos szerepet kap egy járvány. Ez az analógia felkeltette a figyelmemet, és noha a cím láttán sokakban felmerült, hogy miért kell még egy antológiát is a koronavírus köré építeni, nálam pont az ellenkező hatást érte el: kíváncsivá tett. Érdekelni kezdett, hogyan oldják meg a szerzők a romantikus kapcsolatok ábrázolását a járványhelyzet közepette, ezért érdeklődve vettem kezembe a könyvet. 

A szerelem rád találhat a legnehezebb időkben is! A járvány mindannyiunk életét megváltoztatta, de a viszontagságok mutatják meg, mi az igazán fontos, miért érdemes küzdeni, miért érdemes élni. Lehet ez a szerelem? 17 novella, ami megmutatja, hogy bármilyen sötétnek tűnik a világ, ha kinyújtod a kezed, rátalálhatsz arra, aki kivezet a fényre.
Talán a titokzatos szomszédod, aki kedves üzeneteket hagy neked az ablakában. Talán a vonzó, de mogorva exfőnököd, aki akkor segít rajtad, amikor senki más sem. Talán a fiú, akinek összetörted a szívét, de még azután is bármit megtenne, hogy újra boldognak lásson.
Talán egy idegen, akivel véletlenül ismerkedtél össze a neten, de segít megtenni azt a lépést, ami megváltoztatja az életed. Talán egy múltja elől menekülő srác, aki megtanít jelen lenni, érezni, boldognak lenni a mostban. Engedd el a gondokat, és éld meg a szép pillanatokat!

17 szerző egy-egy műve olvasható a kötetben, és ahogy a fülszövegből látszik, az írók nagyon változatos módon értelmezték a témát, aminek különösen örültem, mert ezáltal sokféle Covidhoz köthető téma, probléma és nézőpont előkerül a művekben. A szereplők között voltak egyetemisták, szociális munkások, külföldön dolgozó és közben utazgató fiatalok, külföldön tanuló diákok, éttermi dolgozók, hogy csak néhányat említsek. Mindegyik történet egy-egy különböző élethelyzetet ábrázol, és a koronavírus más-más aspektusát ragadja meg, és mesél el építve egy-egy romantikus/erotikus történetet.

Megvallom, kissé tartottam tőle, hogy a romantikus szálak elnyomják majd a koronavírus megjelenítését, de szerencsére nem így történt, a szerzők nagy körültekintéssel, a vírushelyzet jellemzőit kellőképpen beleszőve írták meg novelláikat. Sőt, néhányban annyira jelen voltak ezek, hogy visszaidézték, amit a járvány adott időszakában éreztem vagy gondoltam. Ekképp ezek nem csak egyszerű történetek, hanem kis időkapszulák, amik még sok év múlva is emlékeztetni fogják az olvasót a karanténban töltött nehezebb napokra, ugyanakkor egy kis vidámságot, gyengédséget, szenvedélyt is csempésznek a mindennapokba. Mert nem csak látleletek, hanem mind-mind szórakoztató darabok, amik kiemelnek a mindennapok mókuskerekéből.

Minden bánat, szomorúság és fájdalom ellenére nagyon szerettem olvasni ezt a kötetet, mert a negatív érzelmek mellett megjelenik az élet napos oldala is a ragyogásával, és a néhány novellát átható sziporkázó humorral együtt. Felszabadító volt olvasni a kötetet, mert annak ellenére, hogy két éve a koronavírus árnyékában élünk, a szerzők megmutatták, hogy minden helyzetben megtalálhatjuk a boldogságot. Árad a szövegekből a pozitív életérzés, ami az olvasóra is átragad.

Ez a sokféle írói hang és látásmód állt össze egy olvasmányos és érdekes kötetté, amelynek minden története egy-egy különleges utazás. Hol keserédes, szomorú (Rezeda Réka: Összetört dolgok, Sümegi Emília: A jövő ígérete), hol vidám, humoros, mindent kihozva a helyzetből (Vinnai Klára: Gyalog d4, Kulcsár Kata: Deus ex machina gondozó módra), hol andalító (P. Molnár Petra: Időzárt szív, Agatha Keyguard: Üvegre írt szavak, Nagy Roxána: Vaktérkép), hol pedig érzelmes (Ludacsek Noémi: Liliom a cserépben, Csoma-Lőrincz Tamara: Hány fokos a tökéletes Neo Citran?, Spirit Bliss: Maguknak valók, egymásnak valók).

Három novella lett a kedvencem a kötetből: Rezeda Réka: Összetört dolgok, Spirit Bliss: Maguknak valók, egymásnak valók és Nagy Roxána: Vaktérkép című írása. Ezek a szövegek nagyon megfogtak hangulatukkal, témájukkal vagy írásmódjukkal, és máig öröm fog el, ha rájuk gondolok. Mert noha van köztük, amelyik nem teljesen vidám, mégis ott van bennük a boldogság és az újrakezdés lehetősége. Ezt olyan átütő erővel adják át a szerzők, ami feledhetetlenné teszi ezeket a műveket.

Viszont ha már szót ejtettem a kedvenceimről, megemlíteném azokat a történeteket is, amik kevésbé tetszettek. Ezek a szövegek sem mondhatóak igazán rossznak, de mindegyikben félrement valami. Az egyik ilyen írás rögtön a nyitónovella, Róbert Katalin: Downdog című írása, aminél a szerző túl sok mindent akar elmondani, így az adott terjedelemben nem tudott mindent megfelelően kifejteni. A másik Sereg Gitta: Ki kell mondanom című novellája, ahol a szöveg nagyon jól megírt, de az elejét nagyon elhúzza a szerző, így mikorra felpörögne a történet, le is zárja, ami nem kevés hiányérzetet hagyott maga után. A harmadik pedig Tavi Kata: Hirtelen szívek című írása, amit egy dramaturgiai húzás, egy rákérdezés hiánya ront el. Érthetőek a miértek, de inkább érződik felesleges késleltetésnek, mint szükséges írói eszköznek.

A novellákról részletesebben:

Róbert Katalin: Downdog

Róbert Katalin nagyon jól ír, ezt már a fanfictionös korszaka óta tudom. Már akkor is érdekes ötletei voltak, ügyesen vezette a történetszálakat, a karakterei sorsának alakulását. Ezzel a novellájával sincs másként. Nagyon tetszett a történet felütése a véletlen elgépeléssel, mert bárkivel megtörténhet, teljesen életszerű. Ez a váratlan kezdés meglepi az olvasót, habár van egy nagy hátulütője is: kiszámíthatóvá teszi a történetet. A két szereplő chatszobás "találkozása" után tudtam, hogy össze fognak jönni (bár ne jöttek volna, mert úgy meglepett volna a lezárás), a kérdés inkább a hogyan volt. Jellemző Katira, hogy még a romantikus történeteinél is megjelenik egy komolyabb vonulat valamelyik szereplő múltjában vagy a történések során. Itt a női szereplőnek van egy titka, amit csendben hordoz magában, és egyedül szenved. Ebből kimozdítja a fiúval való találkozás, és miközben összebarátkoznak, a lány fájdalmára is megoldás adódik. Ez a része sokkal érdekesebb lenne a novellának, mint a két fiatal kapcsolata, de sajnos ez utóbbi kifejtését elnagyolja, éppen csak felskicceli a szerző, ami a félbehagyottság érzetét kelti. A szerelmi szál meg nem elég érdekes, így az alapvetően jó elemekből egy lapos, felejthető novella áll össze.

Büksi Zsuzsanna: Karanténszerelem

Ez a mű az elejétől kezdve beszippantott, olyan jó atmoszférát teremt a szerző. Nagyon jól hozta a covid-életérzést, hogy mit élhettek át az egyetemisták az on-line oktatásra való átállás kezdetén, milyen hatással lehetett rájuk a bezártság és a magány főleg azt, hogy ezt egy extrovertált személyiség hogyan éli meg. Ezt Zalánon keresztül remekül szemlélteti. Ezt csak fokozta, hogy végig a srác szemszögében vagyunk, mert az író jól bele tudott helyezkedni a bőrébe, és visszaadni az érzéseit, gondolatait. A Fannival való kapcsolata is finoman, érzékenyen lett bemutatva, fokozatosan jutnak el a végkifejletig. Mindeközben a fiú gondolkodása is megváltozik a hosszabb távú kapcsolatokat illetően, és végül közel engedi magához a lányt. A kapcsolatuk alakulása közben a szerző kitűnően mutatja be a Covid okozta nehézségeket. Egy szépséghibája volt a novellának: a főszereplő egyik albérlőjének neve az elején még Ármin, a végére viszont Áron, ami kissé zavaró, főleg mert könnyen javítható lett volna.

Ludacsek Noémi: Liliom a cserépben

A cím az annyira találó, hogy a végén önkéntelenül felnevettem. Egy részt azért, mert nem számítottam a cím valódi jelentésére, másrészt, mert olyan frappáns volt a csattanó, hogy percekig csak ültem, és azt hajtogattam magamban, mennyire jó volt! És tényleg! Annak ellenére, hogy az „évekig kerülgetjük egymást, aztán végül összejövünk”-toposz nem igazán zsánerem, a szerző ügyesen érdekessé tette, noha kissé már elhúzta a karakterek egymásra találását. A szöveg több pontján előbb megtörténhetett volna. Viszont a vége annyira jól sikerült, hogy nagyrészt elfeledtette ezt.

Csoma-Lőrincz Tamara: Hány fokos a tökéletes Neo Citran?

A koronavírus sok feszültséggel teli helyzetet teremthetett. Erre remek példa ez a novella. Mi lehetne bosszantóbb helyzet annál, ha szakítás után a két fél két hétre össze van zárva? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem kb. az első oldal elolvasása után, és rögtön adta is magát a válasz, hogy kevés ilyen dolog létezik. A szerző remekül teremti meg a kialakult helyzetből adódó feszültséget, az egymást látni sem akaró fiatalok gondolatait, ahogy mindenáron próbálják elkerülni egymást, és mindeközben kirajzolódnak egy másfél éves kapcsolat apró részletei, amiből kiderül, mi vezetett a szakításig. A szerző nagyon jól építkezik, a végén jó helyre teszi a fordulatot is, és a végkifejlet is magáért beszél. Kiderült, hogy a bezártság néha jó hatással is lehet a kapcsolatokra. Átérezhető, élő szöveg. Kifejezetten tetszett.

 Molnár Petra: Időzárt szív

Az eddigi legjobb novella a kötetben. A szerző olyan egyedi hangulatot teremt, ami végig körüllengi az egész szöveget, márpedig erre kevesen képesek. Az első sorok után a hatása alá kerültem, és gondolatban még mindig ott vagyok abban a skóciai kisvárosban, és figyelemmel követem a két főszereplő kapcsolatának alakulását. Annyira élt az egész, mintha bármelyik percben kiemelkedhetne a lapokról. Az összes beszélgetést, leírást, gondolatot nagyon szerettem, mert főhősén keresztül a szerző leképezte, hogy milyen gondolatok fordulhatnak meg a járvány alatt az emberek fejében, és milyen fázisai lehetnek a bezártság okozta stressznek. A karakterek is egyediek, de ami a legfontosabb, végig hús-vér embereknek tűntek, akikkel akár a szomszédban is találkozhatnál. Ráadásul egy magyar, de külföldön tanuló diák szemszögéből íródott, és megmutatta, ők hogyan élték/élik meg ezt az egész helyzetet.

Rezeda Réka: Összetört dolgok

Az eddigi legkomorabb novella a kötetben, de mégis van benne valami megnyugtató. Talán a szerző andalítóan mesélő stílusa teszi, hogy a szereplők nehéz helyzete és a bekövetkező tragédia ellenére mégis kellemes olvasni a szöveget. Öröm volt olvasni, ahogy a szereplők egymásra rezonálnak, és ahogy ezt a köztük kibontakozó kémiát a szerző ábrázolja. Ez a megjelenítés finom és természetes, miközben a felszín alatt a szereplők kibontakozó érzelmeinél keményebb dolgok is megbújnak. Olyan gátak, amiket le kell küzdeniük ahhoz, hogy igazán kapcsolódni tudjanak egymáshoz. A szerző nagyon érzékletesen mutatja be ezt a folyamatot, és érzékenyen nyúl a bántalmazás vagy éppen a nélkülözés témájához. Mindezeket részletgazdag leírásokkal teszi teljessé.

Agatha Keyguard: Üvegre írt szavak

A novella egy egészségügyi dolgozó, egy fiatal nővér szemszögéből mutatja be a járványhelyzetet. Beleláthatunk a munkájába, az egyhangú estéibe, és a legmélyebb gondolataiba, így rajzolódnak ki az érzései, vágyai, és az, hogy egyre jobban maga alá gyűri a magány. Egyszóval úgy érzi, megérett az idő a változásra, hogy a karantén idején beszéljen valakivel az érzéseiről, így egy hirtelen ötlettől vezérelve üzenetet ír az ablakra. Ez a kiindulópont, ami nagyon jó alap, mert innentől bármerre elindulhat a szöveg, bármi megtörténhet a felállított keretek közt, ezért a novella végig izgalmas tud maradni. Az írásmód gördülékeny, minden részletében kidolgozott, ami különösen érvényes a karakterekre, akiket képes pár bekezdésben annyira árnyalni, hogy átérezzük a helyzetüket, emellett izgalmas személyiségek, akik jól rezonálnak egymásra. Ebből kifolyólag  a zárójelenet pont tökéletes.

Vinnai Klára: Gyalog d4

Már többször is elolvastam ezt a novellát, és minden olvasás után egyre jobban tetszik. Üde, fiatalos stílusa és könnyed hangvétele magával ragadó. Mert világjárvány-téma ide vagy oda, ez a szöveg sodró, és átmossa az ember lelkét. A szemszögkarakter nagyon jó választás , mert illik hozzá a választott írásmód. Jót mosolyogtam a belső monológjain, vívódásain. Nemcsak a konfliktust és annak megoldását, de az információkat is korrektül adagolja a szerző. A befejezés pedig egyszerűen jól esik a léleknek.

 D. Nevra: Ez nem szerelem, de tényleg

A legaranyosabb novella a kötetben, annak ellenére, hogy mind a vírushelyzet miatti bezártság, mind a szereplők belső félelmei beárnyékolják a két lány között kibontakozó vonzalmat. Emellett ott van az a jól érzékeltetett tényező is, hogy a szemszögkarakter, Nóri még nem biztos az identitásában. Viszont néhol el is túlozza az olvasóknak való kiszólásokkal, mintha nyomatékosítani akarná, hogy egy leszbikus szereplőről van szó. Erre azonban egyáltalán nem lenne szükség, mert remekül átjön ezek nélkül is. Emiatt ezek a mondatok túlzóak és kissé kizökkentőek. Azonban szerencsére nem annyira, hogy élvezhetetlenné tegyék a novellát, így a végeredmény összességében pozitív élmény.

Spirit Bliss: Maguknak valók, egymásnak valók

Az egyik legjobb novella a kötetben, mind hangulatilag, mind történetileg, mind a karaktereket tekintve. A szerző már a történet első pár sorával kiválóan teremti meg az alaphangulatot. Kicsit feszült, kicsit gondterhes, mégis bevilágítja a szereplők között vibráló szeretet, ami végigkíséri az egész szöveget. A két főszereplő élete küzdelmes, ugyanakkor szeretetteljes, és a vírushelyzet indukálja azt a pozitív változást, ami végül teljessé teszi az életüket. Mindeközben megismerünk két rétegelt karaktert, akiknek a történetét egyszerűen még akkor is jó olvasni, ha nem minden pillanatuk vidám vagy éppen könnyű. Főleg a férfi főszereplőt, Ádámot emelném ki, mert neki nem csak a koronavírus okozta helyzettel, hanem Asperger-szindrómásként a mindennapokkal is meg kell küzdenie. Az ő karakterét a lány szemszögéből látjuk, mégis annyira erőteljes, és annyira jelen van a szövegben, hogy minden rezdülése átérezhető. Nagyon megszerettem, vele olvasnék még többet is.

Kulcsár Kata: Deus ex machina gondozó módra

A kötet egyik legrövidebb és leghumorosabb története. Többszöri olvasásra is jót mosolyogtam rajta, annak ellenére, hogy szomorúság is bőven akad benne. Egy négytagú szociális gondozó csoport mindennapjait követhetjük nyomon, a szemszögkarakter a csapat vezetője, aki zseniális választás. Végig sziporkázik és kerít. Általában annyira nem vagyok oda az olyan történetekért, amiben egy karakter össze akar hozni két másikat, de itt most annyira adta magát, hogy egyáltalán nem zavart. A történetvezetés gördülékeny, a szöveg végig pörög, de noha megvannak az előnyei, mert könnyen és gyorsan olvasható a szöveg, ez esetben hátrányai is voltak: túlságosan gyorsan végbemennek az események, még felocsúdni sincs idő. Egy kis lassítás szerintem nem ártott volna, bár a végén a csattanó így is működik.

Vasváry Csilla: Lány a smink alatt

Szörnyű belegondolni, hogy a járvány miatt sokan elvesztették a munkájukat vagy a lakhatásukat. Ez a kiindulópontja ennek a novellának, bár végül szerencsére pozitív irányt vesznek a dolgok. Megvallom, nehéz dolgom volt ezzel a novellával, mert az elején egyik főszereplőt sem tudtam megkedvelni. Mind Dávid, mind Eszter unszimpatikus volt számomra, ami többszöri olvasásra már enyhült, de igazán nem kerültek közel hozzám. Még úgy sem, hogy lehullott róluk a nagyképűség és a hidegség máza, valahogy mégis távoliak maradtak. Ez elsősorban az írásmódnak köszönhető, ami túlságosan steril. Jól megírt szöveg, de valami mégis hiányzik belőle, mintha maga a szerző sem tudta volna pontosan, mit is kezdjen a szereplőivel. Hiányzott belőle egy kis élet, mert a karakterek közötti vonzódás ugyan megvolt, és ki is volt fejtve, de a szöveg mégis élettelennek hatott.

Sümegi Emília: A jövő ígérete

Kényes témához nyúl a szerző, amiről egy járvány nélküli helyzetben is nehéz beszélni, de a koronavírus idején a fokozódó feszültség és elharapódzó indulatok miatt sajnos nagyon is aktuális. A verbális és testi erőszak, a megfélemlítés, a lelki zsarolás, a gazdasági erőszak sok kapcsolatban jelen van ma Magyarországon, és ez az írás erre reflektál a járványhelyzet tükrében. Nehéz szavakba öntenem az érzéseimet, mert én magam szerencsére még sosem éltem ilyen kapcsolatban, de átjött, hogy a szerző milyen jól megfogja a témát, milyen jól érzékelteti az egyre jobban fokozódó feszültséget, a férj indulatait és a feleség kétségbeesését. A testi erőszakot ábrázoló jelenetet, noha nem volt hosszú, és nem fajult el, hátborzongató volt olvasni. A szerző kiválóan érzékeltette a nő félelmét és a férfi fokozódó dühét, amit rajta töltött ki. Ezután jön a megnyugtató és ügyesen felépített lezárás egy új, szebb jövő ígéretével. Közben pedig egy izgalmas mellékszereplőt ismerhettem meg Koppány személyében, akiről szívesen olvasnék még bővebben is.

Sereg Gitta: Ki kell mondanom

Elsőre nem igazán tetszett ez az írás. Úgy éreztem, korrektül megírt, de valamiért mégsem működik. Újraolvasva viszont megláttam benne valamit, ami nagyon megtetszett, viszont azt is észrevettem, hogy kicsit nehezen indul be, és mire felpörögne, már véget is ér. Ezért kettős érzéseket hagyott bennem. Egyrészt nagyon tetszett a főszereplők közti kémia és a férfi karakter odafigyelése, gyengédsége, másrészt viszont olyan érzésem volt, mintha a szerző nem tudott volna mit kezdeni a témával, így magával a cselekménnyel sem. Ugyanis magából a témából (emberek összezárva) sok mindent ki lehetett volna hozni, de érzésem szerint ezúttal mégsem sikerült. Ennek ellenére a szöveg gördülékeny, a karakterek is kidolgozottak, és az alapötlet is tetszett.

Tavi Kata: Hirtelen szívek

A vírushelyzet produkál váratlan helyzeteket, és erre ez a novella tökéletes példa. A főszereplő lány több hónapja képtelen túllendülni a szakításán, erre váratlanul megjelenik a másik fél, hogy munkába fuvarozza az amúgy veszélyeztetett csoportba tartozó lányt. Ezzel elindul valami, aminek hatására a főszereplő végiggondolja a kapcsolatukat, és beismeri magának, sok mindent csinálhatott volna másként. A lány még abban sem kételkedik, hogy az anyja panaszkodott a fiú anyjának, amiért ingáznia kell, és nem akarja, hogy tömegközlekedéssel kelljen munkába mennie. Már az elejétől kezdve érződik, hogy itt kilóg a lóláb, de a lány figyelme elterelődik, ezért egészen a történet végéig nem vonja kérdőre az anyját. Ez a dramaturgiai megoldás az elején még érthető, de a lány minél tovább odázza a rákérdezést, annál mesterkéltebbnek tűnik, ami már zavaró, és nem természetes. Érthető dramaturgiai húzás, de szándékos időhúzásnak érződik, ami nem szerencsés. A szöveg viszont jól megírt, gördülékeny, a két fiatal újra egymásra találása is ötletesen lett felvezetve. Kár ezért a szerintem felesleges írói megoldásért.

L. K. Patrícia: Újra. Megint. Mindig.

Aranyos írás a barátságból szerelem témaköréből. Habár az egészet körüllengi az elmúlás érintése és a lány nagypapája miatti aggodalom, ennek ellenére végig áthatja egyfajta játékos, fiatalos hangulat, ami tökéletesen illik a felvillantott emlékfoszlányokhoz és a karakterek személyiségéhez. Érthető a lány félelme azzal kapcsolatban, hogy ha továbbmennek a barátságnál, akkor elveszhet köztük valami, ezért átérezhető a habozása, de a fiú megbántottsága is. A szerző kiválóan bemutatja a barátságukat, ami még az elhidegülés ellenére is szoros maradt. Ez érződött a beszédükön, a gesztusaikon, a megnyilvánulásaikon. Emellett jól érzékelteti a szereplők közti kapcsolatdinamikát is. Mellettük meg kell említenem a nagypapát, aki nem sokat szerepel, de a végén kvázi ellopja a showt. A beszólása mindent visz.

Nagy Roxána: Vaktérkép

Végül, de nem utolsósorban elérkeztem a kedvenc novellámhoz a kötetből. Kiváló zárónovella, mind a hangulatát, mind a szereplőket, mind a cselekményt tekintve. Utóbbi nem túl bonyolult, mégis van benne egyfajta egyediség, amihez sokat hozzátesz az ausztrál környezet és az utazgató fiatalok életének bemutatása, amire árnyékot vet a koronavírus. Emellett sok mindent megtudhatunk az Ausztráliába való beutazásról, a farmmunkáról és az ott-tartózkodás feltételeiről is. Eközben a cselekmény és a szereplők közti kapcsolatok is alakulnak. A két főszereplő hosszan kerülgeti egymást, a lány szorong és mindig rohan, a fiú pedig a múltban történt veszteségei miatt fél a kötődéstől. Fokozatosan közelednek egymáshoz, és közben felfedezik egymás lelkét, a külvilágnak mutatott felszín mögé tekinthetnek. Mindezeket érzékletesen és részletesen írja le a szerző, így átérezhető, ahogy a kötődés lassan kialakul, és kitöltődik a "vaktérkép". A cím, és a felhasználása, tökéletes hasonlat, amit végigvezet az egész szövegen, és különleges ízt ad neki.

A Szerelem a Corona idején egy jó érzékkel összeválogatott és remekül megszerkesztett antológia. A vírushelyzet témáját változatosan körüljáró történetek jellemzik, amikhez egyedi írói hangok társulnak. Mindegyik történet egy-egy apró időkapszula, mely „megmutatja, hogy bármilyen sötétnek tűnik a világ, ha kinyújtod a kezed, rátalálhatsz arra, aki kivezet a fényre”.

9/10

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9117811777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása