A Manó Könyvek újdonságaira mindig érdemes figyelni: most három kicsiknek, a 2+-os korosztálynak szóló mesekönyvet olvastunk a kislányommal a legfrissebb megjelenések közül. A könyvekben közös, hogy gyönyörű illusztrációk vannak bennük, a szöveg pedig a célközönség igényeihez igazítottan tömör és könnyen befogadható. A három közül nekem igazán nagy kedvencem csak az egyik lett, de mindegyikbe érdemes lehet belelapozni – a gyerekek pedig majd eldöntik, melyiket nézegetik és hallgatják szívesen.

A Rémes rendrakás egy nagy alakú, kemény fedőlappal ellátott füzet, amelynek főszereplője Kupika, a rendetlen szőrmók szörnyecske. Kupika sok mindenben hasonlít az embergyerekekre: például ő sem szeret rendet rakni a szobájában. Egy nap azonban találkozik Mátéval, és ezentúl már biztosan nem fogja szanaszét hagyni a játékait – hogy miért, az kiderül a meséből.

Sok pozitívum van ebben a mesekönyvben. Szuperek az illusztrációk (Grégoire Mabire munkája), abszolút a korosztálynak megfelelő a szöveg-kép arány, a történet nem túl bonyolult, és még didaktikai funkciója is van, hiszen az olvasót igyekszik meggyőzni a rendrakás fontosságáról. Sajnos azonban a fordítás néhány helyen számomra teljesen félrement; például egy szörnygyerek mégis miért hivatkozik úgy magára, hogy „fickó” meg „alak”? Ezek nekem felnőtt férfiakhoz kapcsolódó szavak, ki is szoktam hagyni őket, mikor felolvasom a mesét. A „kicsi ember” meg a gyerek. Max kisfiú. És ha már felolvasás: érdemes lenne hangosan felolvasni az elkészült szöveget (neadjisten akár egy kisgyereknek), mielőtt a nyomdába kerül. Ezt a jelenlegi formájában elég nehéz felolvasni.

A másik gondom az, hogy számomra teljesen értelmetlen a történet, és akkor itt most spoiler következik. Egy szörnygyereket mégis miért ijesztgetünk szörnnyel?? Miért nem lehetett Kupika helyett mondjuk egy emberkislány, Katika a főszereplő? Ráadásul nem értek egyet az ijesztgetős nevelési módszerrel sem, de ez a legkevesebb. A célkorosztályba tartozó kislányom elvan ezzel a könyvvel, többször elolvastuk már, de felnőttként jó szívvel sajnos nem tudom ajánlani.

A Toppancs barátja a Disney Nyuszik sorozatban jelent meg, kisebb alakú, keményfedeles, szép kivitelezésű könyvecske (újrakiadás egyébként). Egy szép nyári napon a nyuszi testvérek az erdőben játszanak, Toppancs pedig felfedez egy sünit a bokor mögött. Nagyon szeretne a barátja lenni és játszani vele, a süni azonban félénk. Vajon sikerrel járnak Toppancs barátkozási kísérletei?

Szerintem nem spoilerezek sokat, ha megmondom: igen. Az egész könyv arról szól, hogy a süni nem megy játszani, aztán meg igen, de valójában a tanulsága az, hogy ha nem erőltetjük a dolgokat, akkor lehet, hogy hamarabb célt érünk. Ez egy kifejezetten pozitív gondolat, amivel szerintem gyerekek és felnőttek is könnyen tudnak azonosulni – nekem messze ez tetszik legjobban ebben a mesében. Viszont ez a fordítás... Olyan, mint Mátyás király meg az eszes lány: versbe is van szedve meg nem is, rímel is meg nem is, elvétve jön ki a szótagszám, néha plusz sorok kerülnek be… Egyszerűen szenvedés felolvasni. (Itt is él a kérésem: olvassuk már fel hangosan, mielőtt nyomdába küldjük.). Ez a szöveg valami borzadály. És tudom, hogy a Disney-mesekönyveket általában az illusztrációk viszik el a hátukon, de nekem ebben azok sem tetszenek, olyan üveges az állatkák szeme, mintha most jöttek volna a preparátortól (már elnézést). Sajnálom.

A Sokasodik az állatkert Sophie Schoenwald harmadik magyarul megjelent mesekönyve, és nálunk hatalmas kedvenc a második (itt írtunk róla), úgyhogy nem volt kérdés, hogy ezt is el kell olvasnunk. Kicsit féltem, hogy hozza-e az előző kötet színvonalát, de szerencsére egyáltalán nem okozott csalódást, sőt. A történet szerint megérkezett a tavasz és vele együtt sok-sok állatkölyök az állatkertbe. Sajnos azonban Kamilla, a kis kaméleon eltűnt! A szülei Menta Mártont kérik meg, hogy keresse meg, és miközben a süni (és az igazgató úr) Kamillát keresi, a többi állatkölyöknek is segít: a kis fóka nem akar bemenni a vízbe, a hangyászkislánynak nem ízlenek a hangyák, a flamingófióka pedig folyton felborul alvás közben…

Ez a könyv szuper! Engem kilóra megvesznek Günther Jakobs illusztrációi, részletgazdagok és hihetetlenül viccesek. Ráadásul ez a kötet kettő az egyben: mesekönyv és böngésző is! Minden oldalon lehet keresgélni a kis kaméleont, miközben Menta Márton a többi állatkölyök problémáját is megoldja (amik nagyon ötletesek és humorosak). A szöveg szerintem a célkorosztálynak kicsit hosszú, de a képek alapján is tökéletesen lehet mesélni, a gyerekeknek pedig szerintem mindig nagy élmény, ha keresgélhetnek. Sokszor elolvastuk már, és még biztos sokszor el fogjuk, kedves, vicces, szeretetteli mesekönyv, amit felnőtteknek-gyerekeknek egyaránt tudok ajánlani.

7/10, 5/10, 10/10

A köteteket a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.