Ebben a sorozatban minden lehetséges. Sőt, annak a fordítottja is. Az egész egy agyament őrület, amely azonban mégsem lesz öncélú, akad itt jellemfejlődés, karakterépítés, jól vezetett történetmesélés szép számmal. A legeszementebb fordulat után a szereplők csak vállat vonnak, és annyit mondanak: ez Oroszország. És már haladunk és tovább, és a legmeglepőbb a dologban, hogy a néző ugyanígy lép túl az éppen aktuális abszurditáson, vagyis valamit nagyon jól eltaláltak az alkotók. A történelmi hűséget számon kérni felesleges, a kizárólag felnőtteknek készült sorozat finoman szólva is kiforgatja egy pöttyet a valóságot, de tényleg kár ezen problémázni, egyszerűen csak dőljünk hátra, és hagyjuk, hogy szórakoztassanak és elgondolkodtassanak bennünket. Mert a sok kacagás közepette akad kőkemény dráma is, sokszor együtt sírunk a szereplőkkel, vagyis egyáltalán nem felületes alkotásról van szó, nagyon is tudták az írók, hogyan kell a nézők érzelmeire úgy hatni, hogy ne feküdje meg a gyomrukat a mondanivaló, miközben kiválóan szórakoznak ezen a rendkívül vagány és bevállalós sorozaton. A szereposztás briliáns, a két főszereplő között működik a kémia, a többiek is kihoznak mindent a karakterükből, amelyeket kiválóan megírt számukra Tony McNamara. Elsősorban erős idegzetűeknek ajánlott ez a sorozat, tényleg elmennek benne a falig abszurditás terén, viszont aki rászánja magát, hogy végignézi, annak nem mindennapi élményben lesz része. A második évad teljesen más, mint az első, a két főszereplő gyakorlatilag szerepet cserél, Katalin a naiv kislányból könyörtelen uralkodóvá válik, Péter cár viszont szerelmes férfivá és jó apává érik. Aztán a végére természetesen minden összekeveredik, és kapunk egy olyan befejezést, amelytől garantáltan kaparni fogjuk a falat a következő évad kezdetétig. Mert nagyon remélem, hogy lesz folytatás, ennek nem lehet így vége, nagyon sok kraft van még a két főszereplő karakterében, ahogyan a többiekében is.
Az udvar két táborra oszlik, folyik a harc a puccs után a trónért. Meglepő fordulatok tömkelege után az a megoldás alakul ki, hogy Pál önként lemond a trónról, így Katalin nyugodtan uralkodhat. Azonban ez a helyzet nyilván nem maradhat fenn sokáig, de ameddig eldől, hogy igazából ki irányítja az országot, nagyon sok minden történik….
Nicholas Hoult-ról régen tudjuk, hogy kiváló színész, ezúttal végre kapott egy olyan szerepet, amelyben brillírozhat, él is a lehetőséggel, Elle Fanning-nek nagyon össze kell szednie magát, hogy kollégája ne mossa le a vászonról. Szerencsére nagyon jól működik a kettősük, mindketten zseniálisan egyensúlyoznak a ripacskodás és a színművészet határmezsgyéjén. Gillian Anderson csak két epizódban tűnik fel a történetben Katalin édesanyjaként, de ez éppen elegendő ahhoz, hogy emlékezetes alakítást nyújtson. Adam Godley érsekként, Belinda Bromilow Erzsébetként pazar, akárcsak Phoebe Fox Marialként vagy Douglas Hodge Velementovként.
A színészi alakításokról tényleg csak felső fokon lehet beszélni, azonban az is sokat nyom a latban, hogy remekül megírt karakterekben lubickolhattak. A legnagyobb jellemfejlődés természetesen Kataliné és Péteré, döbbenet, ahogyan a kedves fiatal lány vérbeli uralkodóvá válik, miközben a szörnyeteg cárból kedves és gyengéd apa és férj lesz. A legdöbbenetesebb rész az, amikor a férj kedvesen jó munkát kíván a feleségének az uralkodáshoz, miközben ő a kis Pállal tölti az időt. És ez még mindig nem a legabszurdabb jelenet, viszont a legjobban jellemzi ezt a hihetetlenül elszállt sztorit, ami éppen annyira őrült, amennyire megrázó. Mert a jó humor mélyén mindig igazi dráma van, és ezt ezúttal megkapjuk, óriási katarzis a végkifejlet.
A sorozat kezdete és vége maga a tökély, kár, hogy néha leül a történet, időnként hullámzik a színvonal, de ennél nagyobb hibát nem tudok felróni ennek az eszméletlenül jó alkotásnak, amelyet tényleg kár lenne kihagyni az életünkből. Kiváló választás az előttünk álló hosszú téli estékre, ha elég nyitottak vagyunk az abszurdra, akkor kiválóan fogunk szórakozni rajta. Tény, hogy nem való mindenkinek, ezt a fajta humort vagy utáljuk vagy szeretjük, középút nincs. Nekem nagyon bejött, mindenkinek csak ajánlani tudom.
8/10
