A házasság csak a szerelem kezdete. Igaz, hogy általában fordítva szokott lenni, de éppen ez a legjobb a regényben, hogy a szokásos történet végén kezdődik. Adva van két ifjú ember, aki érdekházasságot köt, aztán szépen lassan egymásba szeret. Dióhéjban ennyi a sztori, azonban mindez Gárdonyi gyönyörű prózájában elmesélve maga az irodalmi Kánaán, minden szava arany, miközben két lélek rezdüléseit nagyítóval mutatja meg nekünk. A maga hétköznapiságában fantasztikusan szép, ahogyan a fiatalok lassan egymás életének részévé válnak, mindez a századelő idejében, amikor sokkal lassabb volt a napok folyása, óriási élmény a békebeli évekbe utazni főhőseinkkel. Nem rövid a kötet - amely most rendkívül hangulatos borítóval jelent meg - , mégis együltő helyemben olvastam végig, annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog történni az ifjú házasokkal. Mindezt úgy, hogy nagyon régen én ezt a könyvet már olvastam, nagymamám egyik kedvence volt, tinikoromban többször is volt hozzá szerencsém, de akkor valahogy nem fogott meg annyira, mint most. Ez a kötet ugyanis maga a nagybetűs HÁZASSÁG, amely egyrészt életre szóló kötelék, másrészt pedig két ember szövetsége, akiknek meg kell tanulniuk együtt élni. Ida és Csaba esetében ez meglehetősen extrém módon történik, a lényeg azonban benne van: két idegen összekerül és a mindennapok összeszoktatják őket. Szinte észrevétlenül alakul ki közöttük az a bizonyos kötelék, amelyet természetesen nem vesznek észre, és csak akkor kezdenek dübörögni az érzelmek, amikor úgy érzik, elveszítik egymást. A szerelem furcsa dolog, a legváratlanabb helyeken találja meg az embert, még az is előfordulhat, hogy a saját otthonában. Mert egy lakás attól lesz meleg családi fészek, hogy a benne élők otthon érzik benne magukat, megkapják az odafigyelést és az érzelmi támogatást a másiktól a mindennapok harcához. Nem árt, ha vannak közös értékek, de az igazi érzelmi kötelék akkor válik teljessé, amikor a célok is közössé válnak. Érdekes, hogy romantikától mentesen mutatja be a szerző, hogy miként válnak a házasfelekből igazi társak, anélkül, hogy észrevennék. Akad izgalom is elég, az el nem mondott titkok is falként tornyosulnak a fiatalok boldogsága előtt, és a végére kiderül, hogy a szerelem, tényleg legyőz-e mindent. Engem mindenesetre meggyőzött ez a könyv arról, hogy Gárdonyi kiváló író, két ember kapcsolata pedig bonyolultan egyszerű.

"Szabadság, szerelem". E kettő kellene Ó Idának, a fiatal apácanövendéknek, aki e célból még arra is képes, hogy kirúgassa magát a zárdából. Azonban a remélt szabadságot nem adja meg neki az atyai ház, sőt, édesapja egyéni módját választja annak, hogy kiebrudalja egyetlen gyermekét: újsághirdetést ad fel, amelyben gyakorlatilag kiárusítja a lányát. A hozomány miatt jelentkezik a hirdetésre Balogh Csaba újságíró, akinek családi okok miatt van szüksége a pénzre. Az üzlet megköttetik, és a két idegen hamarosan ott találja magát a közös lakásban...

Ida egyáltalán nem egy feminista ikon, amikor édesapja megkérdezi, hogy tovább akar-e tanulni érettségi után, azt mondja, hogy nem, ő asszony akar lenni. Persze nem egészen úgy gondolta, mint apja, aki a maga módján jót akar a lányának, azonban amikor ő megmakacsolja magát, úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi az irányítást, és újsághirdetésben keres férjet. Végül a választása Csabára esik, amit nem éppen kíméletes módon ad Ida tudtára, aki végül úgy dönt, hogy belemegy az érdekházasságba, azonban szigorú feltételeket szab leendő urának, amit az készséggel el is fogad. Megállapodásuk szerint 1 évig maradnak együtt, és csak a külvilág számára játsszák el a boldog házaspárt, a lakásuk falain belül azonban idegenek maradnak egymás számára. A nászútjuk ennek megfelelően eléggé romantikamentesre sikeredik, majd letelepednek Münchenben, ahol az ifjú férj fest, a feleség pedig a házat vezeti. Aztán, ahogyan lenni szokott, szépen lassan érdeklődéssel fordulnak egymás felé, kialakul a közös életük, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ida elkezdi értékelni Csaba munkáját, a férj pedig felesége gondoskodó szeretetét. Kalandregénybe illő izgalmak után dől el, hogy a két ember megtalálja-e az utat egymáshoz.

Nem mostanában íródott a mű, azért tud mégis eljutni a mai kor olvasójához is, mert egy örök témával foglalkozik, nevezetesen a szerelemmel. Annak is a praktikusabb fajtájával, hiszen most nem rózsaszínű felhők közepette szállnak egymás felé a főszereplők, hanem józan megfontolásból kerülnek össze, és eleinte valóban idegenként élnek egymás mellett. Azonban egy idő után törvényszerűen összefonódik az életük, az asszony elkezd gondoskodni a férjéről, aki egyre inkább elkezdi becsülni. Ennek ellenére sokáig megmarad a hűvös viszony, azonban Ida klastrombéli zárkózottsága lassan oldódni kezd, megismeri az élet olyan hétköznapi csodáit, mint a barátokkal való piknikezés, vagy a kapcsolattartás az ismerősökkel, lassan elkezdi élni a saját életét. Azonban semmi sem egyszerű, amikor végre kezdenek feloldódni egymás iránt a házastársak, közéjük áll egy súlyos titok és egy hatalmas félreértés, hogy aztán a végére minden szál összeérjen.

Gárdonyi stílusa elegáns, leírásából megtudjuk, hogyan viselkedik egy igazi úriember és úri hölgy, egy régen letűnt világba visz el bennünket, ahol olyan jó érzés tartózkodni, hogy az olvasó szomorú sóhajjal zárja be a könyvet, amikor véget ér. Nagyon jól meg vannak írva a karakterek, nemcsak a főszereplők, hanem mindenki, a zárda főnökasszonyától kezdve az édesapa figuráján át a bohém művészbarátokig. A történetvezetés erős és egyenletes, jól bonyolítja a szálakat a szerző. Mindvégig hihető tud maradni a sztori, az olvasó végig szorít, hogy összejöjjenek már végre a fiatalok, és jókat mosolyog, amikor saját életének mozzanatait látja leírva más korban és más helyzetben. Szép, értékes és érdekes könyv.

10/10