Talán még soha nem volt ennyire szükségünk a hősökre, mint manapság. Minden kornak megvannak a maga nehézségei ez vitathatatlan, de látva az elmúlt évek hero dömpingjét a mozikban, könnyen azt hihetjük, hogy a mai kor emberének olyan hősök kellenek, akik teljesen mások, mint a nagy átlag. Igazi gigászok, akik a hétköznapok szürkesége felett állnak. Lehet, hogy a kedves nézők, vagy éppen olvasók olyan hősökkel szeretnék körülvenni magukat, akik mellett a hétköznapi problémák eltörpülnek? Persze, hiszen elég, ha csak megnézzük a Marvel hősöket. Ott van mindjárt Tony Stark, aki szilánkokkal a mellkasában képes hőssé válni és mindemellett még élete párját is megtalálja. Vagy gondolhatnánk mondjuk Doctor Strange-re. A misztikus titkok tudója, aki súlyos autóbalesetéből felépülve derékba tört karrierjét maga mögött hagyva a világ leghatalmasabb mágusává válik. Vagy ott van a Fekete Párduc, aki kivezeti népét a titkolózásból és felfedi Wakanda igazi erejét. Ezek a hősök mind amolyan megközelíthetetlen isteni vagy félisteni lények – ki így ki úgy – akik különleges képességeik vagy jövőbeli technológiájuk birtokában meghaladják a világot. Ezzel igazából nincs is semmi gond, kell az embernek néha egy olyan történet, amely túlmutat azon a közegen, amelyben él. És az ilyen kalandok tökéletesen megférnek a képregény zsáner végtelen lapjain. De azért figyelnünk kell arra, nehogy elfelejtsük, hogy az igazi hősök közöttünk élnek. Nem egy hitech páncélba öltözött milliárdos lesz az, aki átsegíti szobatársait a vizsgák nehézségein. A hétköznapok hősének nincs mágikus tudása ahhoz, hogy vállalja önmagát. És biztos vagyok benne, hogy egy hirtelen jött szerelmi kapcsolatot is legalább olyan nehéz eltitkolni, mint egy vibrániumból épült várost Afrika szívében. A Giant Days pont azt a hiányt tölti be, amit a szuperhősök hagytak a képregény piacon. Ez a kedves kis képregény nem igyekszik herosok alkotásával lenyűgözni az olvasót. Kerek perec megmutatja a hétköznapi lét nehézségeit, és azt, hogy kik is az igazi hősei az egyetemisták lezser életének.
Susan, Esther és Daisy jó barátokként együtt próbálják meg túlélni az első vizsgaidőszak gyötrelmeit. De nem csak a vizsgák és az éjszakákba nyúló tanulás árnya kísérti a lányokat. Meggyűlik a bajuk a félénk, kezdeményezni nem képes fiúkkal, és a karácsonyi szünet okozta kényszer leállás sem éppen teszt jót az egyetemi idillnek. A tanulás mellett meg kell még birkózniuk a kisvárosi múlttal, két titkos szerelmi viszonnyal, a másság problematikájával, és egy remek, de túlértékelt sorozattal.
A Panel Kalandorral 2018-ban találkoztam első alkalommal. A megjelenés előtt álló Vissza a jövőbe képregénysorozat első része igazán felkeltette az érdeklődésemet. Azóta lassan eltelt három év, és rengeteg remek kiadvánnyal - melyek közül mindet volt szerencsém olvasni - tekintélyes helyet tudhat magáénak ez a kicsiny, de lelkes kiadó. Nem is olyan régen egy interjúban kérdeztem a tulajdonost a tervekről, munkafolyamatokról és úgy általában a hazai képregényes kultúráról. Már akkor sejteni lehetett, hogy a Giant Days – Egyetemre mentem új résszel fog bővülni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nagyon vártam a hétköznapi hősök életét bemutató sorozat újabb részét. A kiadvány a szokásos fehér postai borítékban érkezett, óvó műanyag csomagolásba zárva. A kiadó időzítése tökéletes volt, hiszen egy nappal azelőtt vettem át ezt a remek kis kötetet, hogy megszülettek ikerfiaim. Így igazi kinccsé vált ez az amúgy is értékes színes, illatos, puhafedeles képregény. Szerintem már csak a kötet eleganciája és minőségi kivitele miatt is megéri a kifizetett pénzt. Arról nem is beszélve, hogy a két kötet fantasztikusan néz ki együtt. De természetesen nem csak a külcsín a fontos. Az Egyetemre mentem második részének esetében a belbecsre sem lehet panasz. John Allison, Lissa Treiman és Max Sarin alkotása most is kedvesen bájos, kellően komolytalan, ugyanakkor a megfelelő pillanatban a valóság színes lenyomata.
A Tiszta szívvel története nem sokkal az első rész után játszódik. A három egyetemista lány első vizsgáikra készülnek, de természetesen ahogyan az lenni szokott, egy vérbeli hallgatónak ezer más dolga van, minthogy a tanulással foglalkozzon. Ironikus módon a teendők a vizsgaidőszak közeledtével csak még szaporábban teremnek. A képregény oldalain számos dolog vár a lányokra. Egy egyetemi bál, a karácsonyi szünet és titkos románcok, melyből mindjárt kettő is jut egyszerre. Úgy látszik a Giant Days képregények sajátja lesz, hogy nehéz róluk spoiler mentesen beszélni. Így a történések helyett inkább a lányok azok, akikkel nyugodtan foglalkozhatok úgy, hogy biztosan nem lövök le semmilyen poént. Elsőként itt is van Esther a helyes kis gót csaj, akit már az első kötetben hamar megkedveltem. Nem csalódtam, egy igazi hedonista vadóc ebben a részben is. Viszont ebben az epizódban komoly szerelmi és hitéleti válságon megy keresztül. Igazán meglepődtem a fekete hajú lány történet szálán, egész pontosan azon, hogy ilyen komoly téma került a panelok közé, mint az istenhit. Nos nálam a témával szembeni alázat miatt jelesre vizsgázott ez a történet. Ugyanis kedves gyermeki egyszerűséggel kerül feloldásra az az örök kérdés, mely minden vizsgázót foglalkoztat. Isten a segítségünkre siet-e, ha nem tanulunk a vizsgákra. A választ megtalálhatja a kedves olvasó a Tiszta Szívvel lapjain.
Susan az eltökélt orvostanhallgató ebben a részben is az a kisvárosi lány, aki keresi a helyét az életben. Legnagyobb szerencséjére két szobatársa segíti ebben az egyszerű esetnek egyáltalán nem nevezhető lányt. A három diáklány között igazi barátság szövődött az első kötet legelső lapjain. Ennek a sorstársias szellemnek a leglátványosabb megnyilvánulása az Intenzitásban történt hajtóvadászat, mely igazán szórakoztató epizódja lett Susan történetének. A rövid kis képregényfüzet szürke egérkéjét hagytam a végére. Daisy ebben a kötetben kicsit a háttérbe kerül. Igaz ugyan, hogy van pár intenzív pillanata a kötetben, mint például a bálon történt vad csókjelenet, de jellemének és személyiségének mélyén gyökerező dilemmái még megválaszolatlanok maradnak. Annyi bizonyos, hogy ebben a lányban még rengeteg lehetőség van, várva arra, hogy egy következő részben kibontakozhasson. Nem lenne teljes a kör, ha nem foglalkoznék kicsit a történet két férfi szereplőjével, Eddel és McGraw-vel. A két srác motivációja és jelleme is egyre többet mutat magából. McGraw lazasága és talpraesettsége ismét komikus helyzeteket szül. A kötetben felmerülő új és váratlan változások igazi kihívások elé állítják a két fiatalt, de a megoldás itt is a következő részre marad.
A képregény végére érve, természetesen csak azután, hogy végiglapoztam a mellékelt galériát – amelyből ezúttal kettő is van- elgondolkoztam, hogy mi lehetett ennek az egyszerű hétköznapi feelinggel operáló képregénynek a titka. Mi miatt szeretik az emberek ennyire? Talán a sorok között megbúvó „realitás fék” a titkos fegyver, mely minden esetben a megfelelő pillanatban fékezi le a történetet és tartja a valóság talaján a három egyetemista kalandjait? Vagy lehet, hogy a nosztalgia hangulat a kulcs, amit ez a színes kis kötet ösztönösen kelt mindenkiben, aki járt valamilyen felsőoktatási intézménybe. Az is lehet, hogy az egésznek a kulcsa a szerethető és szórakoztató karakterek. Szerintem a válasz nagy egészében mindegyik részigazság tetten érhető. Egy biztos az említett dolgoknak harmóniában kell lenniük egymással ahhoz, hogy ebből a hétköznapi történetekkel teletűzdelt kalandból igazi szórakoztató tartalom legyen. És ez az, amely igazán megy a Giant Days-nek. Ez egy remek történet, mely képes a hétköznapok egyszerűségével megnevettetni, lenyűgözni és elgondolkodtatni.
10/10
A képregényt a Panel Kalandor jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!
Közérdekű közlemény!
Az előző részhez hasonlóan pár napon belül elérhetővé válik a molyon egy kihívás, mely az Egyetemre mentem elolvasására buzdít. SZERETETTEL VÁROK MINDEN KÖNYVMOLYT!
Keressétek a kihívást a kiadvány adatlapján!!!
