Hatalmas lelkesedéssel fordulok a Pagony Kiadó legújabb, frissen indított sorozata, a Zseblámpás Könyvek felé. Ezek a kötetek azokhoz a gyerekekhez szólnak, akik már tudnak olvasni, és megpróbálkoznának egyedül egy egész regénnyel. „Nagy betűs, nem túl hosszú, izgalmas és vicces történetek” várják őket ebben a sorozatban, a zseblámpa pedig azért kellhet, mert ezeket a könyveket nem könnyű letenni. A sorozat névválasztása a szívemhez szól, és az, hogy pont a 7–10 éves korosztályt célozza, nekem nagy öröm: rég elmúltam tízéves, de imádom a middle grade irodalmat. Az első választásom a sorozatból mégis kicsit biztonsági játszma, hiszen Noora Kunnas annak a Mauri Kunnasnak a lánya, akitől én még rosszat nem olvastam (a gyerekkönyveiről kritikák itt és itt), a borító és a fülszöveg pedig egészen különleges élményt ígér. Beszélő kakas, lázadó minikalózok… ez ugyebár rossz nem lehet.

A történet onnan indul, hogy Lili és Mikko szüleinek el kell utazniuk, ezért a gyerekeket Jim bácsinál hagyják. Jim menő üzletember, aki nem ér rá velük foglalkozni, a gyerekek azonban felfedezik, hogy a szomszédban lakó öreg hölgy, Telma nem csak kedves, de nagyon izgalmas életet is él. Egy nem hétköznapi csapattal készül a kisváros fontos eseményére, a virágfesztiválra, amikor egy véletlen mozdulat előre nem látható események sorozatát indítja be.

Először is: Teemu Juhani illusztrációi valami fergetegesek. Pedro kakas talán a kedvencem, de az Addams Familyt idéző polgármestercsalád sem semmi. Aki belelapoz a könyvbe, szerintem nem tudja megállni, hogy ne pörgesse végig a rajzokat. Tökéletesen illenek a kötet humoros, kicsit karikaturisztikus, lendületes világához, amely egyből magába szippant, ahogy elkezdjük olvasni. Noora Kunnas nagyon jól ír, a történetvezetés dinamikus, csak kapkodjuk a fejünket, annyi minden történik. Felnőttként annyira nem nehéz kitalálni a csavarokat, de a nyomozás így is izgalmas, a virágfesztivál versenyének kimenetele pedig nekem abszolút meglepetés volt.

A karakterek nagyon egyszerűen rajzoltak, de talán pont ezért is nagyon szerethetőek. Egy ilyen típusú könyvnél én nem várok el árnyalt jellemábrázolást, a regény cselekményközpontú, ami teljesen jól van így. A gyerekek kicsit keveset veszik ki a részüket az eseményekből, de így sokkal életszerűbb a regény. Nagy öröm és meglepetés volt nekem, hogy egyszerre kapott helyet a kötetben a varázslat és a modern technika (pl. 3D nyomtató), sokkal több ilyen könyvre lenne szükség (nekem legalábbis). A mágikus dolgok úgy illeszkednek ebbe a világba, mint egy kirakós darabkái, bármi megtörténhet, és ez csak fokozza az amúgy is várakozásteli hangulatot.

A könyv valóban nagy betűs és könnyen, gyorsan olvasható, vérbeli kalandregény, amelyben nincsen üresjárat, így azok is élvezettel forgathatják, akiknek a klasszikus meseregények esetleg unalmasak. Felnőttként szerintem különleges hangulata és remek dinamikája miatt érdemes elsősorban kézbe venni, illetve a karakterei miatt: Noora Kunnas egy-két tollvonással képes típusokat karikírozni: itt az unalmas és mindig elfoglalt üzletember, a fontoskodó és korrupt polgármester, az énekesnő, aki punkdalokkal nem futott be, ezért stílust váltott (és a régvolt kalóz, akinek ma már virágboltja van). Az, hogy az írónő finn, inkább csak a szereplők nevein látszik, de én ennek is nagyon örültem; jó néha nem angolszász szerzőtől is olvasni. A kötet szerethető és kedves, nem markol sokat, de nagyon jó élményt nyújt annak, aki (zseblámpával vagy a nélkül) megpróbálkozik vele.

10/10

A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni