A Kolibri Kiadó két klasszikust hozott el nekünk magyarul, amiért ismét hatalmas köszönet illeti őket: Philippa Gregory eredetileg három kötetben megjelentetett Florizella-történeteit (1988, 1991, 1992) és Mauri Kunnas 1995-ös Mikulás-történetét. Mind a két könyv tökéletes ajándék lehet gyerekeknek, én főleg az ovis-kisiskolás korosztálynak ajánlanám őket (a Hercegnők kézikönyvén 6+-os a kiadói ajánlás), de önálló olvasásra akár nagyobbaknak is, sőt. Felnőtt fejjel is tökéletesen élvezhető, szép élményt nyújtó kötet mindkettő, és bár Mikulásos történetet inkább karácsony környékén érdemes olvasni, talán a téli időszakban még elcsúszik (szántalpakon), amíg meg nem érkeznek a húsvéti kiadványok.
Philippa Gregory a történelmi regényeiről (pl. A Tudorok-sorozat) ismert brit írónő, akinek a felnőtt irodalmi munkásságát én a történelmi regények iránti teljes közömbösségem miatt sajnos nem ismerem, de tudom, hogy sokan szeretik a könyveit. A Hercegnők kézikönyve abszolút gyerekkönyv, és három, Florizella hercegnőről szóló történetet tartalmaz. Ahogy a hátoldalon is olvassuk, Florizella nem éppen átlagos hercegnő: „Egyszer volt, hol nem volt… egy hercegnő, aki elég bátor volt ahhoz, hogy a saját útját járja.” A történetek a klasszikus mesevilágban játszódnak, ám a hercegnő cseppet sem klasszikus módon viselkedik bennük.
Az első történetben a Hét Királyság királyának és királynőjének lánya születik. Florizellát nem a Hercegnők kézikönyve szerint nevelik, így nem hétköznapi hercegnővé cseperedik, hanem „harsány, életvidám, kiegyensúlyozott és cserfes leányzóvá”, aki szereti bejárni a vidéket Gumicukor nevű lován, és szeret segíteni a királyi irodában. És nem azért megy el Benett herceg báljára, hogy férjhez menjen hozzá, hanem hogy bulizzon. Ebből aztán rengeteg humoros és a klasszikus tündérmesék toposzait átíró-átértelmező helyzet adódik, amelyben Florizella bebizonyítja, hogy attól, hogy nem követi a Hercegnők kézikönyvét, ő igenis egy „rendes hercegnő”. „Pont, mint egy herceg, csak ő-re végződik!”
A másik két történet is Florizella kalandjait meséli el, az egyikben farkasokkal, a másikban Simonnal, az óriással akad össze, és kerül mindenféle bonyodalomba. Én ezeket a meséket imádtam olvasni, és boldog lennék, ha lenne még belőlük. Az írásmód és a stílus remek, az írónőnek valahogy pont sikerül eltalálnia az egyensúlyt a klasszikus klisék és toposzok átfordításánál úgy, hogy az ironizálás ne váljon bántó gúnyolódássá. A szereplők nagyon szerethetőek, az események pörögnek, maga a kiadás is gyorsítja az olvasást a nagy betűmérettel és a szép illusztrációkkal. A kötet üzenete a gyerekolvasók számára is nagyon fontos: nem muszáj beállni a sorba, lehet változtatni a sorsunkon, lehet a saját személyiségünknek, terveinknek megfelelően élni az életünket, és a saját boldogságunkat keresni. A klasszikus mesék ismerete nélkül valószínűleg kevésbé érdekes a könyv, úgyhogy inkább azoknak ajánlanám, akik már túl vannak jó pár „hagyományos” hercegnős mesén.
Nagy öröm számomra, hogy a Kolibri Kiadó újra elkezdte megjelentetni Mauri Kunnas Joulupukki történeteit (a Mikulás tizenkét ajándékáról kritika itt), és ahogy látom, minden évben karácsony előtt jönnek ki egy-egy kötettel. A Mikulás és a varázsdob a szokott magas színvonalú mind a meseszöveg, mind az illusztrációk tekintetében, sőt, a történet összetettsége az előzőekhez képest szerintem szintet is lépett. Nagyon fantáziadús és humoros a szereplők bemutatása, mielőtt még bármi is elkezdődne (becenév, hobbi, kedvenc étel, egészségi állapot stb., zseniális), maga a cselekmény pedig izgalmas, vidám és kalandos.
Mikulás lassan a végére ér a karácsonyi kívánságoknak, a zsák alján talált utolsó levél azonban nagyon különös: csak egy rajz és egy aláírás van rajta: Bikfic. Mikulás több mestermanónak is megmutatja a rajzot, hogy kitalálják, milyen ajándékra is vágyhat a készítője. Eközben Mikulásfalván furcsábbnál furcsább események történnek, és mintha mindegyiknek a Mikulás lenne a célpontja. Vajon köze lehet ezeknek az eseteknek a levelet övező rejtélyhez?
Felnőttként az ember azért rájön, hogy mi lehet itt a megoldás, és ki tör borsot folyamatosan Mikulás orra alá, a rajz megfejtése azonban nekem így is kedves és kellemes meglepetés volt. Az illusztrációk részletgazdagsága, humora és életközelisége zseniális, én feltétel nélkül szeretem Mauri Kunnas minden rajzát. A történet dinamikája és a szöveg nyelvisége jó, felolvasva is; a képek pedig hatalmasak, akár órákig el lehet őket nézegetni, úgyhogy közös, gyereknek felolvasós mesének abszolút tudom ajánlani a könyvet. Az üzenete is szép, és az ünnepi hangulatnak megfelelő: a megbocsátás fontosságáról szól és arról, hogy soha nem késő.
10/10, 10/10
A köteteket a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
