Az étel mindig is fontos része volt a kultúránknak. Hagyományok sora kapcsolódik egy egy családi ételhez vagy egyéb társas eseményhez. Gondolok itt a karácsonyi vacsorára, az újévi virslire vagy éppen a Márton-napi libahúsra. De a hagyományt és életérzést teremtő ételek a filmvásznon is velünk vannak. Ahogyan ezen gondolkodtam, több film is előkerült, mely annyira egybeforrt a benne elfogyasztott étellel, hogy evés közben beugrik nem egy ikonikus filmbéli jelenet. Elég csak egy jó hamburgert ennem és máris előttem van Quentin Tarantino örök klasszikusa,  a Ponyvaregény. Vagy ott van a hagymásbab esete és különleges kapcsolata a Bud Spencer és Terence Hill filmekkel. De magyar viszonyokban is találunk ilyen példákat. A Tüskevár és a halászlé vagy az Indul a bakterház és a túrógombóc. Rengeteg példát tudnék, még hozni erre a gondolatmenetre, de mégis egy rajzfilm az, mely ezt az egész gondolatmenetet elindította bennem. Egy olyan jellegzetes étellel, mint a pizza. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy óvodás koromban – amikor a Tini Nindzsa Teknőcök igazán menő volt - még nem létezett a mai értelemben vett pizza vagy éppen pizzéria. Nem lehetett házhoz rendelni hatalmas dobozokban ezt a finomságot, mindenféle feltéttel. Cserébe volt saját otthon készített tepsis pizza, mely pont olyan finom volt, mint a mesében látott kerek tésztaféle, annyi különbséggel, hogy anyukám pizzája téglalap alakú szeletekben várta az éhes gyerekszájakat. Emlékszem, amikor kamasz koromban első alkalommal jártunk pizzériában a szüleimmel. Megemlegettük a téglalap alakú házi pizzát és a reneszánsz festők nevét viselő harcos teknőcöket is. Ezt a remek gyerekkori emlékemet elevenítette fel a Holdkelte Stúdió legújabb kiadványa, mely visszarepít a mutagénnel felturbózott teknőcuniverzumba, ahol minden bandita és gonosztevő arra vár, hogy négy teknőc ellássa a baját.

A teknőcökből lett nindzsa harcosokra komoly feladat vár. Még be sem fejezték a kiképzést, de mesterük, Szecska mester máris komoly küldetés elé állítja fiait. A három harcos, Donatello, Leonardo és Michelangelo kénytelen két hadszíntéren is helytállni. Hiszen nemcsak első ellenségükkel, Hobbal, a mutáns macskával kell leszámolniuk, hanem eltűnt testvérük nyomát követve, meg kell találniuk Raffaellót, aki minden bizonnyal hatalmas veszélyben van. A mutáns teknőc testvéreknek minden erejükre és ügyességükre szükségük lesz, hogy újra egy családként, a gyengék és az elesettek védelmezői lehessenek.

Jelen képregény egy többrészes sorozat első részeként jelent meg kis hazánkban. Nem ez a kiadvány az első terméke a kiadónak. Nem is olyan régen volt lehetőségem írni a Dredd bíró univerzumában játszódó sorozatukról is. Jelen kiadvány pontosan az ott megismert disignet követi. Itt is választhat a vásárlás előtt álló olvasó, hogy melyik változatra tart igényt. A normál kiadás mellett egy limitált példányszámú verzió is megtalálható a kiadói kínálatban. Nekem személy szerint az utóbbihoz volt szerencsém mely, egy színes kesernyésen illatozó, keménytáblás kiadványként igazán szépre sikeredett. Dan Duvan rajzaival igazán színes és változatos képi világgal szippantott be a nindzsucu-t művészi szinten űző harcos teknőcök világa. A moly.hu adatbázisa szerint IDW gondozásában még kettő további gyűjtői részre számíthatunk. Mondanom sem kell, hogy már elkülönítettem egy kis szegletet a másik két kötetnek is, hiszen egyben az igazi egy sorozat. Az első rész az eredetileg 2011-ben indult „újgenerációs” Tini Nindzsa Teknőcök első négy számát tartalmazza, valamint az ünnepi „30th Anniversary Special” kiadvány egyik történetét.

A történet szereplői, régi ismerősei lehetnek azoknak, akik annak idején nézték azt a ’87-es rajzfilmsorozatot. A szereplők között örök kedvencem volt és továbbra is az maradt, a jó Szecska mester. A szenszej ebben a képregényben is olyan, mint aki lenyelt egy komplett zen bölcsesség gyűjteményt. A jól ismert emberi szereplőkkel viszont sajnos ebben a részben még keveset találkozhatunk és nem is a jól ismert életúttal kerülnek elénk, mint annak idején a Magyarországon három évadot megért mesesorozatban. Szerencsére szeretett teknőceim, ugyanolyan pizzaimádó mutánsok, mint annak idején voltak. Ami viszont kifejezetten nem tetszett az az, hogy az IDW story teljesen eltér az 1987-ben készített sorozattól. Az első rész sajnos teljesen kihagyta a Hamato Yosi vonalat, amelyet azért én végig hiányoltam. De azért még van kettő rész, amely megmagyarázhatja, hogy a jókat védő teknőcök miért is lettek nindzsák, nem pedig egy hacker csapat. De ez a fajta átírás nem is akkora probléma, ha azt vesszük alapul, hogy a már annyit emlegetett mese sem adta vissza teljesen az eredeti ’84-es képregényt. Hiszen, ha hinni lehet a legendában, az egész teknőc nindzsa koncepció az akkori szuperhős képregények kiparodizálására jött létre. Nos ebben a kiadványban paródia az egy csepp sincsen, azt a gyermeki humorát is elvesztette, amely annyira jellemezte a TV-ben látott mesét. De ez nem baj, hiszen a képkockák között megjelenő teknőcuniverzum már egy cseppet sem infantilis. Kemény, rideg valóság, mely tele van akcióval és nem egy negatív karakterrel. Nagyon tetszett az a halvány irány, mely az ellenfelek kapcsán többször felfénylett a színes kiadvány lapjain. Az sejlik az oldalak között, hogy ebben a történetben a rosszfiúk nem azok a faék egyszerű, irtani való ellenek lesznek. Az első részben megismert „gonosztevők” kellően árnyalt alakok, akik valami okból váltak gonosszá vagy legalábbis nem szerethető szereplővé. A karakterek megismerésére amúgy nem sok idő jut, hiszen az első kötet a világépítéssel és a kellő hangulat megteremtésével foglalkozik, de a pörgő akció mellett azért jut idő egy kis moralizálásra is. A történet körbejárja a család fogalmát és próbál választ találni arra a kérdésre, hogy mitől lesz pár együtt élő humanoid, igazi nagybetűs CSALÁD.

Senkinek ne legyenek illúziói, ez a kötet arra való, hogy felkeltse az érdeklődést egy régi képregény-univerzum iránt. Ezt a feladatát jól el is látta, hiszen hála ennek a rövidke bemelegítő kötetnek, kedvem támadt elővenni a mese változatot. Talán, ha nagyon keresném, még előkerülne pár VHS kazetta, amelyen elvétve van még pár rész. Az epizódok elején elhangzó intró zenéje, azért már itt szól a fejemben magyar nyelven. A nosztalgia szerető olvasóimnak ezen a linken van egy kis csemege. A régi idők kedvéért érdemes egy próbát tenni a Tini Nindzsa Teknőcök első részével. Én személy szerint, nagyon várom a folytatást és csak remélni tudom, hogy előkerülnek olyan régi karakterek, mint a Zúzó vagy éppen Rocksteady és Bebop.

A képregényt a Holdkelte Stúdió jóvoltából volt lehetőségem elolvasni!

9/10