Mitől leszünk valójában emberek? Talán a kíváncsiságunk és az ismeretlen dolgokra való rácsodálkozás tesz minket azzá? Vagy talán a tervekhez ragaszkodó logikus gondolkodásunk az, mely a bolygó urává teszi az emberiséget? Esetleg az erő az, mely nyilvánvalóvá teszi a Föld minden egyéb faja számára, hogy jó lesz, ha félnek tőlünk? Úgy gondolom, hogy mindegyik dologban van némi igazság. De ami igazán fontos, hogy semmiképpen sem vagyunk urai ennek a csodálatos világnak. Mi csak kölcsönbe kaptuk ezt a helyet a jövő nemzedékétől. Ironikus módon a jövő emberisége lesz az, aki majd elszámoltat minket arról, hogy mennyire is voltunk emberiek. A mérhetetlenül egoista és önző emberiség ismeretében érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyik pillanatról a másikra megjelenne egy velünk közel azonos intelligenciájú, értelmes létforma. Tetézzük a dolgot azzal, hogy még egy kicsit jobb helyzetben is lennének, mint mi. Mondjuk gyorsabban tanulnának és több mindent lennének képesek a szürkeállományukban megőrizni. Az Irha és bőr ezzel a lehetőséggel élve mutatja be világunk egy alternatív jelenét, ahol az emberiség nincs egyedül. Jelen írásom apropója, hogy nem olyan rég készíthettem egy interjút a díjnyertes történet szerzőjével Moskát Anitával . Gondoltam a szerző után a kötet is megérdemel egy bejegyzést. A könyv elolvasása után már biztos vagyok benne, hogy jogosan érdemelte ki az Irha és bőr az Év Fantasy Könyve elismerést.

Az általunk ismert világ teljesen kifordult önmagából. Az első teremtésnek nevezett esemény óta a világot több millió félig ember, félig állat lény lepte el. Az emberiség egy nap arra ébredt, hogy nincs egyedül az értelmes földi fajok között, hiszen az új lények, a fajzatok, legalább annyira intelligensek, mint az emberek. A világméretű változások kis hazánkat sem kímélték, ahol a groteszk lények éppen olyan gettóba kényszerültek, mint más országokban. Magyarországon is komoly kérdés, hogy ezek a lények állatok csupán vagy legalább annyira emberiek, mint bármelyik állampolgár. Egy népszavazás válik szükségessé, mely többet adhat a fajzatok kezébe, mint az élethez való jog.

Egy dekoratív puhafedeles kötet az, amely kis városom könyvtárában várt rám. Igen, ezúttal egy könyvtári példányt olvastam. Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ne feledkezzen meg települése könyvtáráról, hiszen ha a keresett kötet nincs is meg a helyi állományban, a könyvtárközi kölcsönzés igazi csodákra képes. Éljünk vele, mert amit elolvasunk az már örökre a miénk marad. Nagyon tetszett az Irha és bőr kinézete. Vonzó, kellemes szín, modern borító. Ha lett volna rajta egy kis dombornyomott motívum, már oda is lettem volna a gyönyörűségtől. A könyv lapjain megjelenő betűtípus igazán jó választás volt, könnyű és kellemes olvasni, de a tintával még mindig nem vagyok kibékülve. Két évvel ezelőtt egy novellás kötet kapcsán már előkerült ez a probléma. Ezt sajnos ennél a kötetnél is tapasztaltam, az egy helyben tartott hüvelykujjam bizony elkeni a tintát, amely nem túl esztétikus nyomot hagy maga után. Könyvtári példányról lévén szó, láttam, hogy más olvasók is hasonlóképpen jártak. Ennek ellenére a több mint hatszáz oldalas kötet egészen kézbe való, jó szorongatni és belekapaszkodni egy-egy húzósabb jelenet közben. Nagyon hangulatossá teszi a történetet a fejezetek közé ékelt rövidke novellabetétek. Az írónő tehetségét jelzi, hogy ezek a mini epizódok a megfelelő helyen és időben törik meg a történetet, egy lélegzetvételnyi időt adva az olvasónak.

A regényben megjelenő történet egy cseppet sem hétköznapi. Két évtizede a Földön húsvét vasárnapkor több millió állat bábozódott be, hogy aztán félig ember, félig állat hibridként születhessen újjá. A jelenség a világ majd minden pontján megtörtént. Az emberiségnek pedig szembe kellett nézni egyik legnagyobb ősi félelmével: immár nem egyedüli értelmes lakói a bolygónak. A fajzatoknak nevezett létformák ijesztő intelligenciával és mentális potenciával születnek újjá erre a világra, komoly kihívást és konkurenciát jelentve az emberi nemzeteknek. A történet a messzemenőkig hitelesen ábrázolja a jelenséget követő emberi viselkedést, a káoszt és az abból születő politikai irányzatokat. Zseniális módon a történetben – a beékelt novelláknak hála – megismerjük az átlagember reakcióját, valamint a politikai csatározásokba is betekinthetünk. Az már csak igazi hab volt a tortán, hogy a történet magyar helyszíneken játszódik. De nem ért volna a kistarcsai gettó semmit, ha a helyszín mellé nem társul be a magyar politika. Annyira bravúrosan simul bele a kitalált fajzatügy jelenünk politikájába, hogy szinte láttam magam előtt a kék alapon sárgabetűs plakátokat, melyek népszavazásra buzdítanak. Igazi szívet melengető élmény volt, hogy a történetben megjelenik a magyar szociális munka. Mint ezen a területen dolgozó szakember elmondhatom, igazán hitelesen ragadta meg az írónő a segítő szakemberek sokszor hiábavaló munkáját. Az olvasás élményhez a realitás megtartásán kívül még hozzáadódik Moskát stílusa is. Olvasás közben szinte beszippantott a történet, annak ellenére, hogy sokszor nehezen fogtam hozzá az olvasáshoz. Ez nem azért volt, mert nem tetszett volna a regény, hanem mert kevés olyan alkalmam adódott, amit maximálisan ki tudtam volna használni. Ami engem illet szeretek fejezettől fejezetig olvasni. Így már érthető, miért kerestem a megfelelő alkalmakat, hogy aztán teljes egészében a könyvnek tudjam szentelni magamat.

Az Irha és bőr számos tekintetben egyedi. Ezt elmondhatom akkor is, amikor a műfaji meghatározással próbálkozom. Tudom, hogy eredendően egy fantasy kötetről beszélünk, de a fajzatokhoz hasonlóan ez az írás is hibrid. A történet elején a fajzatok átalakulása kapcsán van egy leheletnyi science fiction vonal. A két főszereplő között megismert szerelmi szál beillene egy romantikus regénybe is. Aztán persze ott van az utolsó fejezetek brutalitása, amely simán beillik egy horror vagy éppen thriller regénybe is. Elsősorban arra a jelenetre gondolok ahogy előkerül az „Így már egy közülünk” felirat. Ez a kellemes vegyítés igazán jól áll a történetnek. Az események annyira egyben vannak, hogy semmi gond ezzel a hibriddel és a szereplők is olyan hitelesen illenek ebbe a világba, hogy az olvasó feléjük táplált ragaszkodása és egyéb érzelmei majdhogynem már igazinak hatnak. Arra gondolok itt, hogy akik szerethetőek, azokat nagyon könnyű szeretni. Akiknek viszont az utálatunk jut, na azokat igazán szívből lehet gyűlölni. Az én személyes kedvencem maga a Feketebárány. Az ő alakján át félelmetesen eleven képet kapunk a vallási fanatizmus veszélyeiről. De ott van a történet igazi cukisága Pilár. A jópofa borz lány, aki szó szerint véres karakterfejlődéssel válik önző kamaszlányból, bölcs „Jedi mesterré”. A harmadik fajzat, aki nagyon megtetszett az Kirill, az igazán döbbenetes utat bejárt őzbak blogger. Talán a fajzatok közül vele tudtam a legjobban azonosulni. De a legnagyobb élmény mégis August karaktere volt. Az az igazság, hogy róla igazán nehéz spoilermentesen nyilatkozni. Ezért csak annyit mondanék, hogy ő tele volt meglepetéssel, mely szinte minden klisét nélkülözött.

Ha valaki egy nem szokványos történetet akar olvasni, amely ráadásul Magyarországon játszódik, kiváló választás lehet ez a szoció fantasy. A történet végkifejlete képes elérni azt a hatást, melyet kattogásként szoktam emlegetni. A karakterek életszerűségének hála olyan kötődés alakulhat ki az olvasóban, mely garantáltan nem ereszti. Én személy szerint az utolsó pár lap elolvasása után úgy éreztem, hogy talán énem egy rész örökre ottmaradt a Dán tengerparton.

Egy remek könyvtári példányhoz volt szerencsém. Kedves olvasóm ha teheted járj könyvtárba és vigyázz a könyvekre.